Témáiban, festésmódjában egyfelől az Alföldi Iskola drámai kontrasztoktól már némileg eltávolított, lehiggadtabb, ám ugyanolyan borús hangvételét, másfelől Lovis Corinth fél-absztraktba hajló könnyed érzékiségét ismerhetjük föl; a nyugati percepció ellenben a szocializmusból a demokráciába ívelő életpálya, s ebből kifolyólag meg-megtört identitás nyomait kedveli észlelni. Konkrétum-ellenességének, az érzelmi töltöttségek előtérbe engedésének, valódibbnak tételezésének köszönhetőek lebegtetett jelentéstartalmai, valamint a dekollázs-elv megjelenése is a ma már erősen tradicionalistának tekintett festésmód nyílt dekonstrukciójaként. Hüpnagóg alkat: a félálomból nemcsak inspirációt merít, hanem benne dolgozni is képes.
![]() |
| Bakai Márton |












































