2014. június 3., kedd

REANIMATIO







http://www.rtve.hu/index.php/component/k2/item/7661-reanimatio-kiallitasmegnyito
:eRror:rEA:

: eRror :
Ovidiusi levélolvasatok

Kétezer éve annak, hogy elhallgatták az okokat. Mert, amint írta, ismeretes mindenki előtt ez a balsors ... tudjátok, hogy esett. Tehát mindenki tudta, hogy miért kellett mennie, miért kellett egyik napról a másikra hajóra szállnia és elhagynia a Várost. Kétezer éve annak, hogy a kutatók ezeket az elhallgatott történéseket, mindenki által ismert okokat, próbálják utólagosan kikövetkeztetni félmondatokból, feltételezett történelmi helyzetekből, politikai szituációból. Hogy mi lehetett az a bűn - ami csak hiba volt, tévelyedés – ami ehhez a végzetes fordulathoz vezetett - amint írta, a Múzsák megszentelt hajléka leomlott - és végül elküldöttnek ítélték, abba a városba, ahol a történet szerint a nővér darabokra szelte fivérét; amint írtaitt egy könyv sincsen, s nem hallgat meg soha senki, mert aki érti szavam, errefele nem akad. Barbár itt ez a hely, s tele sok fene állati hanggal; és a latin szavakon ostoba géta röhög.Felmerült Iulia,  Livia, Agrippa Postumus neve, esetleg Corinnáé... bonyolult személyes, politikai és szerelmi érdekek, de vannak, aki magában a költőben látják bukásának okát, a miértekre adott megnyugtató választ: dekadens vagy megalkuvást nem tűrő személyiségében. Mert az utókort is nyugtalanítja a haragvóCaesar néma jelenléte a történetben, aki egy ember sorsát visszavonhatatlanul eldöntötte. A válaszok pedig mind erre a néma, megmásíthatatlan haragra kívánnak lehetséges magyarázatot nyújtani, mintha a magyarázatok valamiféle nyugvópontot jelentenének.
Valamiféle megnyugvást egy megújulni nem tudó emberi élet szemlélésekor, aki lassacskán elvesztette a reményt, hogy valaha visszatérhet minden a régi kerékvágásba. Amint írtaÓ, jaj, hát itthon vagyok én a szittya vidéken, és ez a föld, szomorú börtönöm, otthonom-e?; Néha dadogva keresgetek egy szót, egy nevet és nincs művelt fő, aki ily helyzetben kisegít. Szólni akarnék (szégyen, elismerem!) ámde beszélni már-már nem tudok, és szókat nem lelek én; És gyakran, mikor írok, erőt vesz rajtam a bánat, és könnyem hullik, szétmaszatolja betűm; Nincs kedvem, hogy a zord Egeket tömjénnel imádjam, jó szó ennyi csapás közt az eszembe se jut.

Pedig igazából sem Iulia, Livia, sem a Ceasar maga, sem az Arssem az örökösödés, de még Corinna sem magyarázhatja, lehet az igazi oka mindannak, ami történt.
 Az utókor következtet, vél, ítél, pedig töredékes tudásával csak néma szemlélője lehet egy száműzetésben véget ért életnek.



: rEAnimatio :

És mintha ez, az elszigeteltségről, a kifulladó alkotóerőről szerzett töredékes tudás, szépen lassan a génjeinkbe íródott volna, mintha mára mindenki pontosan értené, hogy mi is történt akkor, kétezer évvel ezelőtt a pontusi tenger városában, az Ister torkolatánál. Mintha ez az error, szükséges tévedése lett volna a természetnek, hogy mára a túlélés kerekedhessen felül, és a hibát, a tévedést felülírja egy másik program. Mintha a kétezer évvel ezelőtti történet a végéről kezdődne. Onnan, amikor magányban megíródik a mű, sok keserves tépelődés és vajúdás után elkészül az alkotás, a templomban összeáll a zenekar.
     Elmegy a levél.     Elküldik az sms-t, felkerül a poszt, jönnek a vendégek, a barátok. Létrejön egy közösség, amit nem érdek, hírnév, fizetés tart össze, hanem egy félmondatok nélkül is érthető igény, belső program.

Az alkotók is, akik a Rondella Galériában most jelen vannak, visszajáró vendégei a Kaleidoszkóp Ház kiállításainak. Vendégek, hiszen ha hívják őket, szívesen jönnek. Nem válogatás, tematikus tárlat tehát, hanem egy közösség reprezentánsai Reanimatio témára.
Itt van Gazdag Ági két kisméretű női portréja: finom, puha ecsetpászmákba bújtatott bestia, két szép női szerepet hordozó miniatűr probléma. Molnár Ágnes Éva Tribute sorozatának karakteres pink-, zöld- és gorillamaszkos utalásai, egyben önarckép parafrázisai; Fischer Judit kontextustól megfosztott tárgyai, lehelet finom színekben megfogalmazott, dobókockákból kidobott véletlenszerű emberi közössége.
Boros Mátyás 2011-es Esztétikus zöld sorozatának oda-vissza ízesülő asszociációi természet éépített környezet viszonylatában; Szűk Norbert neonsárgára futtatott menekülésvíziói; Brassai Gabi álomszerűesőerdejéből az újra- éújra visszatérő Nagy, kék elefánt – Pedig nem gondolok Rád!
A köztes állapot és tér viszonyai csendéletszerű levitációban bontakoznak ki Antal Balázs Magaslabdacímű printjén és Verebélyi Diána Modern barokk című festményén: lámpafény köré gyűlő leisure time monolit kavargásában.
A város, meleg barnákban alvó, félig zebrát álmodó, érkező motoszkálásban nyújtózik hosszúra Horváth Roland festményén. Ferencz Dániel pedig egymásra vetíti a városi formatoposzt: az épületek formáját, falát, tetejét: a kép önmaga is fallá válik, graffitit hordozó utcarészletté.  
A kép tárgyiasulásának átmeneti fázisai érzékelhetőVarju Krisztián Tegnapi kávé című festményén is, ahol a valóság egy darabja, egzakt realitásában, szimbólummá érő formai redukcióban válik láthatóvá.Maria Giovanna Ambrosone Aranylevelei (Foglie d’oro) pedig a hulló, lebegő, tárgy kimerevített és felmagasztalt pillanatai.
Kaci Simon Sacra conversazione újraértelmezése és Szuharevszki Mihály felnagyított, egyértelművonalakkal vázolt nexusai, a szakrális és profán kapcsolatok vizualizálását hívják elő. Verebics Kati három intim kollázs-etűdjében mitológiai hősnők alakjai a századforduló aktfotóinak szín- és formarendjével íródnak magánmitológiává: a pontos paraméterekkel vázolt belső szervek és az erőteljes festői gesztusok kíméletlen ellentmondásában.

Része még ennek a közösségnek, és a Reanimatio kiállításon részt vett: Andráskó Péter, Bakai Bence, efZámbó István, Fehér Dániel, Galyasi Géza Attila, Gép Zsuzsi, Őry Annamária, Penge Bariz, Simon Edina, Városi Gabriella, Volker Schubert.
Köszönet érte.

Szabó Ágnes
Esztergom, 2014.06.23.