2016. június 28., kedd

Török László: Részletek


2016.06.18-án nyitottuk meg Török László fotóművész, Részletek című kiállítását a Rondella Galériában.  A kiállítás nagy anyagot ölel fel Török László alkotásaiból, többek között  A család (1972) című alkotás is megtekinthető, amely World Press Photo díjat kapott 1973-ban.


Török László 1948-ban született Budapesten, 1970-ig a Magyar Filmlaboratóriumban dolgozott, majd MTI tudósító lett.  1975-ig szabadúszó fotográfus volt, valamint a Vu Turistique lap fotósa, majd az Idegenforgalmi Propagada és Kiadó Vállalat fotóriportereként dolgozott.  1981-ben újságírói végzettséget is szerzett.  A nevéhez köthető Pajta Galériát 1991-ben hozta létre Salföldön, ahol kiállításokat és akt-workshopokat szervez.


Török László az MTI tudósítójaként készítette el A család című képét. Ezekre az időkre így emlékszik vissza: „1970-ben átkerültem az MTI-be, ahol nagyon sok területen dolgoztam, ott tanultam meg a szakmát, általuk szereztem szakmunkás-bizonyítványt. […] 1972-ben csináltam meg a Család című képemet, és az ment ki, az MTI-kollekció részeként, a ’73-as World Press Photo pályázatra, ahol elnyerte az általános kategória első díját. Ennek komoly nemzetközi visszhangja lett, de itthon sajnos egészen másképp álltak a dologhoz: az akkori kultúrpolitikai környezetet ismerve természetes, hogy egy olyan kép nyert, amivel ideológiailag nem tudtak egyetérteni, a szocialista család felbomlását és ehhez hasonló üzeneteket véltek a képben felfedezni. […] Az MTI-ben pillanatokon belül megfagyott körülöttem a levegő, ami oda vezetett, hogy kijelentették, nem lehetek náluk fotográfus. Tehetségtelennek tartottak, és azt is mondták, hogy valahonnan loptam az ötletet, a fő indok pedig az volt, hogy a kép nem reprezentálja Magyarországot, mert provokatív, végül kijelentették, hogy a sajtópályára alkalmatlan vagyok.”
A szocialista gondolkodásmód a magyar művészeti életre is rányomta bélyegét, kirekesztett olyan művészeket, akik egyéni, kreatív ötletekkel dolgoztak. Török László a képalkotásban egy olyan egyéni látásmódot keresett, mellyel a fotót nem hagyományos értelemben mutathatja be. A szóban forgó kép egy hagyományos családi fotográfiából indul ki, azonban realitását a meztelen nő beállításával törte meg a fotós. A kép a bevett szokások, fotózási sémák mögé mutat, első látásra megdöbbenti a nézőt. Ha viszont elgondolkodunk rajta, hogy a képről csak egy ruha hiányzik, máris rájövünk, hogy csak egy részlettel van kevesebb a képen, egy ruhával, a ruha alatt pedig mindenki meztelen.
„Nagy ellentmondást éreztem abban, hogy mindenki szépet, a hamisat keresi, és ezt egy olyan műfaj, a fotográfia segítségével akarja elérni és tanúsítani, ami nem képes másra, mint visszaigazolni a realitásokat. Ebből indultam ki. Skiccen már több éve megvolt a kép, előre elgondoltam, több évig benne volt az agyamban, aztán ’72-ben adódott a lehetőség , hogy össze tudott állni a képen látható négy ember. A házaspár a szomszédban élt, a kisfiú szintén az egyik lakótárs gyereke volt, Ibolya pedig egy ismerősöm a Kárpátiából. Ez volt a kép, ami meghatározta azt a hitemet, hogy lehet létjogosultsága a beállított vagy előre elgondolt fotográfiának; de egyben felismerése annak, hogy a fotográfiában a véletlennek is lehet meghatározó szerepe, a pillanat banalitása értékeket is közvetíthet: ezen a képen is, az antropológiai azonosságok csakis az esetlegességből fakadtak.”

Török László művészi elgondolását az idő igazolta, Magyarországon és külföldön is elismert fotóművésszé vált. Kiállítása 2016.07.10-ig tekinthető meg a Rondella Galériában, hétfő kivételével naponta 11:00-16:00 óra között

(Az idézett szövegek forrása: Fotóművészet Magazin, 1196/5-6.)
 
Mécses Éva Hilda, művészettörténész