BAJKÓ CSABA - 62+62: Fényipari jövetmenet

 

Az elmúlt 10 év alkotói terméséből válogatta Bajkó Csaba fotóművész, az esztergomi Kapcsolatok Házában bemutatott kiállítása anyagát. A tárlatot Eifert János Balogh Rudolf-díjas fotóművész nyitotta meg.

A Fényipari jövetmenet cím nem másra utal, mint arra, hogy Bajkó Csaba utazásai során készítette el a kiállításon bemutatott képeket. A 62+62 pedig Bajkó Csaba születési évére és jelenlegi életkorára utal. A kiállítás ezért nem tematikus, hanem egy válogatás a művész eddigi életművéből. Mestere Eifert János kiemelte, hogy néha a fotográfia szabályait át kell hágni ahhoz, hogy valami igazán különlegeset tudjon egy művész bemutatni.

Bajkó Csaba így ír munkájáról: "A nagy rohanás közepette sokszor észre sem vesszük, hogy mennyi apró csoda, szépség vesz körül bennünket. Elmegyünk mellettük és csak akkor vesszük észre, amikor fényképen viszontlátjuk őket, jóllehet sokszor olyan dologról van szó, ami naponta része az életünknek. Nézni és látni, nem ugyanazt jelenti. Nézni a fényképeket szoktuk, de a fénykép készítőjének meglátni kell azt a dolgot amitől egy kép érdekes lesz. A szépségeket, a rejtett részleteket, amiket észreveszek, igyekszem nem azonnal megörökíteni, hanem megpróbálom megkeresni azt a pontot, amikor a kiszemelt dolog igazán meg tudja mutatni önmagát. Azt a pillanatot, amikor a pitypang leginkább pitypang, amikor a szitakötő leginkább szitakötő, stb. A fotóimon lévő embereket, állatokat, vagy növényeket nem akarom megváltoztatni, önmagukhoz képest másnak mutatni, hanem a legjobbat szeretném kihozni belőlük. Az egyedit megmutatni belőlük. A szépet, azt, amitől mások, mint a többi."

A kiállítás megnyitóján készült videó itt látható:

A kiállítás támogatói: Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Együttműködési Alap, Miniszterelnökség, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Eurohíd Alapítvány, Veolia Energia Magyarország Zrt., Kaleidoszkóp Ház, Spori Print Vincze Nyomda

Fotók: Nerpel Nikoletta

 

Olasz Ágnes: Emlékszel?

 

Olasz Ágnes fotográfus kiállítását nyitotta meg az Eurohíd Alapítvány 2021. október 1-jén, a Rondella Galériában. Az Emlékszel? című kiállításon Eifert János, Balogh Rudolf-díjas fotóművész mondott megnyitóbeszédet.

Eifert János és Olasz Ágnes

 

A zalai Szentliszlón élő Olasz Ágnes különös hangulatú fotói láttán, a nézőben sok személyes emlék kavarog. Nem véletlenül választotta a fotográfus az Emlékszel? címet a kiállatásnak, hiszen meg szeretné szólítani nézőit, szeretne velük közvetlen kapcsolatba lépni és a képeket végignézve, ez sikerül is neki. Olasz Ágnes művészetének különlegessége az érzelmesség. Hat a lélekre, nem lehet csak úgy elmenni ezek mellett a képek mellett, meg kell állni, át kell élni őket. A fotográfus a jelenben készíti képeit, mégis a múltat idézi fekete-fehér portréival, életképeivel. Olyan életképek ezek, melyek semmi különös tárgyi tartalmat nem hordoznak, pont a mindennapisága, egyszerűsége, természetessége adja meg azt a pluszt, amitől különlegessé válik. Hétköznapi jeleneteket láthatunk, mégis kilendít minket a hétköznapokból, emlékeinkbe merülünk a fotók láttán. Mindenkiben felsejlenek régi emlékek vidéken töltött napokról, régen elment rokonokról, barátokról. Azonban ez az érzelmeket kiváltó stílus egy kicsit sem nevezhető negédesnek. Erős kontrasztok és sötét színek uralják a képeket, nehezek, karakteresek, lényegre törőek. 

Olasz Ágnes kezdetben csak saját magának fotózott, megörökítette élete eseményeit. Később lett egy mestere Eifert János személyében, akinek segítségével kibontakozott, meg merte mutatni munkáit a közönség előtt is, egyre nagyobb sikerrel. Vidéken eltöltött gyermekkora, a szorgalmas, falusi kézműves emberek között eltöltött idő az, ami sikerre vihette ezeket a képeket. A kitartást, az alkotóerőt, a munkával szembeni alázatot, a szép látását tanulta meg tőlük. A falusi ember régen nem használt különleges anyagokat, csak azt, amit a természet adott. Olasz Ágnes is így tesz, abból dolgozik, amit maga körül lát. Fotóit saját környezetében készíti, saját életterét, saját élettörténéseit tárja elénk, ami nem lehet mesterkélt, nem lehet megrendezett. Spontán, egyszeri és megismételhetetlen. Képeinek középpontjában nem csak az emberi életek, sorsok állnak, hanem szívesen fényképezi az őt körülvevő természetet, a benne élő állatokat, növényeket. Eifert János fotóművész nagyon jól megfogalmazta, hogy az állatfotókon nem csupán szépen ábrázolt lovakat láthatunk, hanem szinte emberi karaktereket, kapcsolatokat, helyzeteket. Sokkal többet mondanak a képek a látványnál, mindegyik fotó mögött ott lebeg az élet egy filozofikus kérdése, amin el lehet gondolkodni. Valóban megszólítanak minket: Emlékszel?

A megnyitó videója itt tekinthető meg:

 A kiállításról készült zenés videó:

Szöveg és fotók: Mécses Éva Hilda művészettörténész

A kiállítás 2021. október 31-ig látogatható a Rondella Galériában, 11:00-16:00 óra között. (Hétfői napokon zárva vagyunk.)

A programok támogatói: Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Együttműködési Alap, Miniszterelnökség, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Eurohíd Alapítvány, Kaleidoszkóp Ház, Spori Print Vincze Nyomda

 

 

Eifert János és Olasz Ágnes: Bali, az Istenek szigete

Eifert János és Olasz Ágnes kiállítása nyílt meg 2018. május 25-én az Esztergomi Vármúzeum Rondella Galériájában, az Eurohíd Alapítvány szervezésében.  A Bali, az Istenek szigete című fotókiállítás képein Indonézia csodálatos világa elevenedik meg a látogatók szeme előtt. Ez a kiállítás sorrendben a harmadik indonéz témájú kiállítás Esztergomban. Elsőként Szük Norbert és Dezséry Dorottya művészházaspár fotóit és festményeit mutattuk be, majd Mario Blanco indonéz fotóművész hozta el Európába képeit, elsőként Esztergomba. A mostani kiállítás két magyar fotóművész szemszögéből mutatja be Balit.

A most kiállított fotók 2016-ban készültek, amikor Eifert János és Olasz Ágnes Balira utaztak egy fotótúrára. A fotósok Szük Norbert és Mario Blanco vezetésével jártak Indonéziában és ismerték meg a varázslatos hely természeti szépségeit, gazdag néprajzát, színes kultúráját és mindennapjait. Balin a spiritualitás nagyon erős, mindent átsző és mindenhol jelen van, ez erősen érezhető a képeken. Gyönyörű tájak, portrék, jelenetek váltakoznak a színes, egyéni látásmóddal megalkotott fotók sorában. Mindenből bemutatnak egy kis szeletet, így a tárlaton egyaránt bepillantást nyerhetünk a vallásos szertartásokba és a hétköznapi életbe is.

„Nem ritkán hajnali két-három órakor indultunk, hogy egy-egy tájat még napkeltekor fényképezhessünk. Nemcsak a tájak, hanem az emberek, legfőképpen a balinéz spiritualitás érdekelt bennünket. Megtapasztalhattuk, hogy Bali lakói mennyire kedvelik a zenét, a költészetet, a táncot és a különböző népünnepélyeket. Különleges tehetséget mutatnak a művészet és a kézművesség iránt; szenvedélyesen rajonganak a fogadással párosuló játékokért, különösen a kakasviadalokért lelkesednek. A jellegzetes bali zenekar, a gamelán különböző ütőhangszerekből, kéthúros hegedűből és fuvolából áll. Minden faluban működik gamelán-klub. A sziget életének szerves része a színpadi játék, különösen a táncjáték, amely vallási célokat, varázslást szolgál, vagy pantomimszerűen egy történetet adnak elő. A bali kézművesek nagy művészi gonddal formálják meg szobraikat, ezüsttárgyaikat, fa- és csontfaragványaikat, akárcsak azokat az állat formájú fakoporsókat is, amelyekben a halottakat az elhamvasztás színhelyére szállítják.

Balit az Istenek szigetének is nevezik, mégpedig a több ezer kisebb és nagyobb szentély és templom miatt. Szinte minden utcasarkon található egy-egy templom, szentélyből vagy házi oltárból pedig nemcsak a házak hátsó udvarain, tereken, útkereszteződésekben, hanem még a rizsföldeken, a dzsungelekben, a vulkánok krátereiben, a tengerből kiemelkedő sziklákon is találni ezerszámra. A hárommilliós szigeten a vallás és a mindennapi élet igencsak összefonódott. Sok a muszlim és a buddhista, de legnagyobb számban a balinéz-hinduk élnek. Vallásukban sajátosan keveredik az indiai eredetű hindu, és egy adag ősi animizmus, azaz a természet Istenként való tisztelete. Az emberek szeretik az ünnepeket, amelyek egyben az isteneknek áldozó rítusokat is jelenti. Ünneplik a születést, majd a kisgyermek bemutatását a falu lakóinak, a fogreszelési ceremóniát, amikor a szemfogak lereszelésével megszabadítják a fiatalokat a rossz tulajdonságaiktól. Ünneplik az ifjú párok egymásra találását, végül az élet elmúlását is, hiszen az itt élők hisznek a lélek újjászületésében. A balinézek erős vallásosságának köszönhetően szinte mindent az Istenek befolyásolnak.„ –  Eifert János

Eifert János a Rondella Galériában 2015-ben mutatkozott be Hármasképek/Triptichons című kiállításával, de az Esztergomi Fotográfiai Biennálék egyik legismertebb résztvevője is. Széleskörű látásmódja, mindig megújuló témái hozták el számára a népszerűséget Magyarországon és külföldöm egyaránt. A Balin készült életképeken is átsugárzik egyedi, hiteles stílusa. Olasz Ágnes különösen ért ahhoz, hogy a természetben és az emberekben meglássa a szépséget, így a két fotós munkái nagyon jól kiegészítik egymást. A tárlaton éppen ezért nem lettek szétválogatva munkáik, hanem keverve, hangulatuk alapján kerültek a falakra. A kiállítás 2018. június 10-ig látogatható az esztergomi Rondella Galériában, hétfői napok kivételével. 2018. június 15-én pedig megnyílik a csoportos Periféria Kortárs Kiállítás, melyen a két fotóművész szintén szerepelni fog, új képekkel. A kiállítások látogatása ingyenes!

A program az NKA támogatásával valósult meg. (www.nka.hu) 

 

Szöveg, fotók és grafika: Mécses Éva Hilda, művészettörténész