2014. május 4., vasárnap

Horváth Roland: Zsolozsma

Horváth Roland festészetét a hagyományos műnemek: a csendéletek és tájképek mellett az emberi figurákkal kiegészült csendélet- és tájelemekből dekollázsolt kompozíciók jellemzik. Visszatérő témái a palackok, virágok, plüssállatok és ipari szerkezetek, gép-belsők. Stílusának lényege, hogy idegenkedik a dolgok konkrétumként történő ábrázolásától, s csak a róluk visszaverődő fények színeinek összességéhez (amely zömében egy visszafogott fényerejű közeg) ragaszkodik. Szinte az absztraktságig föloldott, könnyednek tűnő virtuozitással dolgozik legtöbb vásznán. A dekollázsolt kompozíciójú munkákon az ismert világ újra fölismerhető törmelékei mellé betolulnak kizárólag színfoltokból álló, ritkán egészen konkretizált, geometrikus kvázi-testekké artikulálódó elemek; illetve a művész fizikailag eltávolít (vagy roncsol) képrészeket, amely eljárás révén hol az üresség, hol egy előző képréteg tárul föl. - See more at: http://www.kaleidoszkophaz.hu/index.php/item/37-horvath-roland-zsolozsma#sthash.bw0FeHe6.dpuf
 Témáiban, festésmódjában egyfelől az Alföldi Iskola drámai kontrasztoktól már némileg eltávolított, lehiggadtabb, ám ugyanolyan borús hangvételét, másfelől Lovis Corinth fél-absztraktba hajló könnyed érzékiségét ismerhetjük föl; a nyugati percepció ellenben a szocializmusból a demokráciába ívelő életpálya, s ebből kifolyólag meg-megtört identitás nyomait kedveli észlelni. Konkrétum-ellenességének, az érzelmi töltöttségek előtérbe engedésének, valódibbnak tételezésének köszönhetőek lebegtetett jelentéstartalmai, valamint a dekollázs-elv megjelenése is a ma már erősen tradicionalistának tekintett festésmód nyílt dekonstrukciójaként. Hüpnagóg alkat: a félálomból nemcsak inspirációt merít, hanem benne dolgozni is képes.






Bakai Márton

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése