REANIMATIO PROJECT RELOADED

A 2014-es Reanimato Project, a Kaleidoszkóp Ház által szervezett közösségépítő és

közösségfejlesztő művésztelep és fesztivál volt. Esztergom Város Önkormányzata egy hosszú

ideje elhagyatottan álló épületet bocsátott a közösség rendelkezésére, melyet a Reanimatio

jegyében új élettel sikerült feltölteni. A Reanimatio nem jelent mást, mint újraélesztést, az

emberi kommunikáció feltámasztását a művészet erejével. Az egy hónapig tartó, a közönség

számára is nyitott alkotótelepre meghívott művészek, a program ideje alatt szabadon

választott technikákkal és tematikus megkötés nélkül készíthették el műveiket. Az alkotások

célja az volt, hogy az elhagyatott ház új életre keljen és a Reanimatio Ház, mint művészeti

alkotás funkcionáljon. A különleges hangulatú és adottságú épület újraélesztett terei a város

közösségét is invitálták, hiszen a projekt ideje alatt közösségi térként működtek, bárki

megtekinthette az alkotási folyamatot, ingyenesen részt vehetett a programokon.

A házban kialakult közösség sokszínűségét jellemzi, hogy Esztergomban élő és

alkotó művészek mellett, városi gyökerekkel rendelkező, a Kaleidoszkóp Házzal már

valamilyen kapcsolatot fenntartó hazai- és nemzetközi alkotók, valamint a várost nem ismerő

művészek is jelen voltak. Az alkotótelepen a program ideje alatt egyéb kulturális, művészeti,

zenei, a közösségépítés folyamatába illeszkedő programok kerültek megvalósításra. A

négy hetes rendezvényt a Reanimatio című kiállítás előzte meg a Rondella Galériában,

mely egy csoportos kiállítási lehetőség volt a programban részt vevő művészek számára.

A művésztelepet két napos zenés fesztivál zárta, melynek során a látogatók a Méhkas Dia

Projekt által, fényfestéssel megvilágított Reanimatio Házat csodálhatták meg.

A művésztelepen több csoport működött:

- A ház udvarán street art művészek egy egybefüggő falfestményt hoztak létre a belső

homlokzaton, Ferencz Dániel vezetésével.

- Szük Norbert és tanítványai egy UV fénnyel megvilágítható termet festettek ki,

melynek fő témája Bali és Dali.

- Szuharevszki Mihály projektje a Feketén Fehéren volt, amelynek során csapatával egy

fekete-fehér termet álmodott meg.

- A kapualjban Őry Annamária és Gép Zsuzsanna, valamint Szabó Cseke Mózes és

Mécses Éva Hilda dolgozott, két témában különböző, ám hangulatában összeillő

falfestményt hozva létre. A kapualj installációját Simon Edina készítette.

- A ház udvarán elkészült egy csodálatos japán kert, amit Andráskó Péternek köszönhet

a Kaleidoszkóp csapata.

- Hentes Ildikó előadássorozatának keretében hazai és nemzetközi közösségi művészeti

projektek kerültek bemutatásra. A workshop-on hétről-hétre olyan projektekkel

ismerkedhettek meg a résztvevők (előadás, filmvetítés, beszélgetés formájában)

amelyek lenyűgöző eredményeket értek el az emberi kommunikáció újjáélesztésével

és a művészet eszközeinek segítségével.

- Majorosi Hajnalka gyermekeknek tartott művészetterápiás foglalkozást, melynek

során a Reanimatio Ház földszinti termét festették ki közösen a gyerekekkel.

- Kézműves foglalkozások és játszóház színesítették még a programot, amelyeken

gyermekek és felnőttek is részt vettek.

A Reanimatio program rövidtávú célja a gazdaságilag, szociálisan, etnikailag, vallásilag és

kulturálisan eltérő közösségek kooperációja volt, a művelődésen és művészeten keresztül.

A művészeti megmozdulások felhívják a társadalom figyelmét a közösség problémáira, aktív

részvételre motiválnak, látványos produktumot tudnak prezentálni. Hosszú távú cél az lenne,

hogy ezek a közösségek az értékeik előtérbe helyezésével közösen cselekedjenek, valamint

az egyes közösségek hiányosságaira együttesen megoldásokat keressenek. Ez a kulturális

kommunikáció lenne hivatott a társadalmi kapcsolatok megerősítésére. A résztvevők a

program alatt megtapasztalhatták a közösségben rejlő erőt, hiszen az egyes művészek

önállóan dolgozva hoztak létre egy hatalmas közös műalkotást, a Reanimatio Házat.

Danube Revisited - The Inge Morath Truck # Esztergom

A fotósok Maria Bayer projektmenedzserrel a Truk tetején

Claire James, ausztrál fotós felvételeket készít a Töltés utca egyik lakásában

Tonyo

André Kertész Underwater Swimmer, Esztergom, 1917 gelatin silver print

Az 1918. áprilisában készült Vízhordó leány című képről Kertész így beszélt: "A helyszín ma is azonosítható: Esztergom, Hegytető utca (Szt. Tamás-hegy) Akkor már mint sebesült jártam errefelé. Igen, ezt a képet szeretem is. Szociális szempontból is érdekes, mert nem volt víz a hegytetõn, lentrõl kellett felhozni. Itt nem láttam elõre a képet, csak megpillantottam a kislányt, ahogy jön. Egyedül voltam. Láttam, hogy jön, úgy helyezkedtem el, hogy minden benne legyen. És amikor ehhez a ponthoz ért, akkor levettem." 

"A világhírű Magnum Fotóügynökség Inge Morath-díjas fotósai egy több mint 7 tonnás kamionban kialakított fotógalériával várták az érdeklődőket július 21-én az esztergomi Rondella Galériánál, július 22-én és 23-án pedig a budapesti Capa Központ előtt a Nagymező utcában.

Utazó kamionos fotótárlat Esztergomban
 A Magnum Photos első női tagjának, Inge Morath-nak az emlékére alapított díjjal minden évben azt a 30 év alatti fotográfusnőt jutalmazzák, aki kiemelkedő teljesítményt nyújt a dokumentarista fotózásban - olvasható a Capa Központ ajánlójában.
 Nyolc díjazott fotós - Ami Vitale, Claire Martin, Claudia Guadarrama, Emily Schiffer, Jessica Dimmock, Kathryn Cook, Lurdes R. Basolí és Olivia Arthur - a Danube Revisited - The Inge Morath Truck elnevezésű projekt keretében egy kamionban kialakított mobil fotógalériával járta végig a Duna-menti országokat a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig.
 A július 6-tól augusztus 10-ig tartó utazást a fotógráfusok dokumentálták is. A mobil kiállítás a Capa Központ előtt július 22-én és 23-án éjfélig tartott nyitva. A kamiontárlatot éjszakai vetítések, valamint Claire Martin és Olivia Arthur Inge Morath-díjas fotósok pódiumbeszélgetése egészítették ki. Az érdeklődők közben megtekinthették a Magnum fotósainak munkáit bemutató, Kontakt című tárlatot, és részt vehettek Virágvölgyi István, a Capa Központ szakmai igazgatójának tárlatvezetésén.
 Magyarországról Pályi Zsófia fotográfus öt napig utazott együtt a nemzetközi projekt tagjaival. Pályi Zsófia és Schumann Bianka felvételei az éjszakai vetítéseken is szerepeltek.

 Az ausztriai születésű Inge Morath 1951-ben kezdett fotózni, 1953-tól egy évig Henri Cartier-Bressonnak, a Magnum egyik alapítójának volt az asszisztense. Első női fotósként 1955-ben csatlakozott a legendás ügynökséghez.
 Harmincas éveinek elején határozta el, hogy bejárja a Duna-menti országokat, hogy megörökítse az ott élő emberek mindennapjait. A vasfüggöny miatt azonban több helyre nem jutott el. A rendszerváltozás után, 1993-ban tért vissza az egykor szovjet fennhatóság alatt álló országokba, ahol két évig dokumentálta, hogy miként hatott a szocializmus az emberek életére. A Magnum Photos világhírű női tagja 2002-ben, 79 éves korában hunyt el."

/szeretgom.hu/

 A fotósok fogadását a Rondella Galéria bonyolította le, s látta vendégül. Kérésükre ünkéntes vezetőkkel indultak felfedezni a várost, számos fotó született, melyeket a projekt lezártával Madridban lehet legelőször látnia a szélesebb közönségnek. Esztergom városa különösen érdekes helyszínnek számított a női fotósok számára, a Magnum alapító André Kertész itt készült híres felvételei miatt. A galéria utána partyt adott a Kaleidoszkóp Házban, ahol újra levetíttettük a rewiew-t, közben és utána Tonyo játszott new wave és synthpop zenéket reggelig, amire táncra perdült a közönség is.

http://www.szeretgom.hu/content/76089-utazo-kamionos-fototarlat-esztergomban

http://www.szellemkeponline.hu/foto/csatlakozz-te-is-az-inge-morath-dijas-fotografusnok-duna-projektjehez/

http://maimanohaz.blog.hu/2014/06/18/danube_revisited_the_inge_morath_truck_project

http://danuberevisited.com/

ROCK FOREVER

A kiállító Eifert Jánossal, aki a kiállítást méltatta. 

Molnár Ágnes Éva: Kötésben/TRIBUTE

A kiállítás Karafiáth Orsolya performance-a nyitotta, mely szembeállította a természetes nő és a public relation , napjaink által diktált, mindenhez értő és végletekig önmagára "valamit" adó sikerorientált, a társadalom által megkívánt "természet" által diktált nőt. Ahogy Psota Irén énekelte annak idején "Az igazi nő mindent jól csinál, az igazi nő mindenhez ért, az igazi nő mindenben helyt is áll, s nem kiált a szomszédért!"

 Molnár Ágnes Éva fotóinak egy része szűkebb, családi körben játszódnak, míg a többi különböző női feminista csoportok, világhírű akcionisták helyzeteit elevenítik fel. Az anyag előtte a Capa Központban volt látható, melynek kurátora Bán András, műkritikus volt.
 "Determinál, köt minket az a mikroközösség, melyben élünk. Ez a kötöttség és kötődés meghatározza szerepünk ezen kis közösség keretein túl is. Együtt élünk másokkal. egy kapcsolatszövetben, előző generációkkal elválaszthatatlan függésben, akaratlan átörökítésben, mások akaratának alávetetten, vagy önként, vagy véletlen.

 A KÖTÉSBEN című sorozatom a család definíciójának és értelmezésének pluralitását, az együttélés különböző módjait mutatja be a mai társadalomban. Bizonyos értelemben családfotók, melyek kiemelik a közösségen belüli viszonyokat, kötődéseket egy őszinte gesztuson, a táncon keresztül."

A művész által kiválasztott három aktivista csoport (Pussy Riot, Guerilla Girls és Gulabi Gang) mindegyike társadalmi célokért küzd főként a nemek közötti egyenlőség területén. Összetartozásuk egyértelművé tételére erős, visszatérő vizuális jegyeket használnak. Ezek a képek és attribútumok köszönnek vissza Molnár Ágnes Éva fotóin – álarcaik mögé rejtőzik, az azonosulni vágyás gesztusával tiszteleg munkásságuk előtt. A beállított fotókon az újrajátszásokkal és utalásokkal a különbözés és azonosulás lehetőségeit gondolja végig.

Fotó: Molnár Ágnes Éva, Tribute, Guerilla work

„Alapvető gondolkodás- és cselekvésbeli fogyatékosságokról árulkodik minden próbálkozás, hogy családban és hivatásban a régi viszonylatokat állítsák helyre férfiak és nők között” – írja Ulrich Beck a globalizáció taglaló egyik tanulmányában. „A családon belüli és a nemek között bekövetkezett változásokat csupán magánjellegű jelenségnek és problémának tekinti, s nem ismeri fel összefüggésüket a társadalmi és kulturális modernizációval.” A családi szerveződések szabályainak rongáltsága, átláthatatlansága a családi szerveződés alapjait is kétségessé teheti. Molnár Ágnes Éva itt bemutatott másik, most elkezdett, KÖTÉSBEN című sorozata másképp érvel. Úgy gondolja, determinál, köt minket az a mikroközösség, melyben élünk. Ez a kötöttség és kötődés meghatározza szerepünk ezen kis közösség keretein túl is. „A nők és férfiak együttélésének valamennyi (házasság előtti, alatti, melletti és utáni) formájában évszázados konfliktusok törnek elő” – érvel Beck. A konfliktusoknál erősebbek a kötések – válaszol Molnár Ágnes Éva. Együtt élünk másokkal, egy kapcsolatszövetben, előző generációkkal elválaszthatatlan függésben, akaratlan átörökítésben, mások akaratának alávetetten, vagy önként, vagy véletlen.