Az Eurohíd Euro-Kisrégiós Fejlődést Elősegítő Közhasznú Alapítvány pályázata 2021-ben egy nagyon aktuális témában kerül kiírásra, mely nem más, mint a pandémia időszaka. Pilinszky János születésének századik évfordulója alkalmából Egy arckép alá című költeményének egy gondolatát ragadtuk ki, mely olyannyira meghatározó napjainkban is. Az egyedüllétet és haláltól való félelmet egyaránt érzékelteti az alkotás, amely valljuk be, most mindannyiunkat különösen foglalkoztat. - Magam vagyok az örökös magányban.
A vírus miatt bezártuk a múzeumokat, galériákat, veszélybe sodorta a művészeket, a művészettel foglalkozó alapítványokat. Világviszonylatban megviselt mindent és mindenkit, ez az embert próbáló körülmény. Sokat beszélünk gazdasági-, politikai-, egészségügyi problémákról, de keveset a művészetre és a kultúrára gyakorolt hatásáról, amely egyébként sem volt soha központi téma.
A művészet és a kultúra a múzeumokból, galériákból átkerült az online térbe. A művészetnek mindig van annyi ereje, hogy fennmaradjon, de sosem annyi, amely változást tud előidézni a társadalomban. Ugyanakkor sokat segíthet egyénileg a lelki fejlődésben, feltöltődésben, megerősödésben nem csak az alkotóknak, hanem a befogadó közönségnek is. Sokan gondolják azt, hogy sosem volt még ennyire nagy szükség a művészetre és a művészekre, mint ebben az időszakban.
Sok kérdés fogalmazódik meg bennünk. Mennyit változik most a világ és a művészetre milyen hatással van ez? Mi a szerepe az alkotásoknak a világjárvány idején? Mennyiben segíthet a művészet átvészelni a bezárt időszakot, az alkotóknak és a művészetkedvelő fogyasztóknak?
Ezekre kerestük a választ, a pályázatra beérkező alkotások üzenetén keresztül.
A beérkezett művek, ahogy minden évben sokfélék. Minden alkotót más ragadott meg a pályázati leírásból, azonban többen nem jutottak el a lényegig. A pályázati kiírás Pilinszky Jánost idézte, így kettős motivációt is biztosított a pályázók számára: a mottóban megfogalmazott kozmikus magány gondolatának és a jelen helyzetnek, a pandémia okozta változásoknak az összekapcsolását; a művészet és a művészek új szerepének értelmezését, valamint a befogadás megváltozott lehetőségeit és formáját. A zsűri főként arra összpontosított, hogy a megadott téma mennyire van jelen a pályázati művekben.
 |
| Balla András, Baksai József és Paál Anikó |
A szakmai zsűri tagjai voltak:
- Balla András fotóművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja
- Baksai József festőművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja
- Paál Anikó irodalmár, irodalomtanár
2021-ben a pályázat nyertese Lisányi Endre: Tárlat zárt ajtók mögött című írása lett. Az online megtekinthető megnyitó alkalmával dr. Péter Csaba, az Eurohíd Alapítvány egyik alapítója adta át a Solva Glass Kft. által felajánlott egyedi tervezésű Kaleidoszkóp-díjat és az 50.000 Ft-os pénzdíjat Lisányi Endrének.
Az online megnyitó itt tekinthető meg:
Rendhagyó módon egy tudományos témájú, irodalmi igényességgel megírt esszé nyerte meg a pályázatot. Az írás egy nagyon érdekes ellentmondást is taglal, méghozzá azt, hogy a múzeumok bezárása online térbe helyezte át a művek megtekintésének lehetőségét. Bár élményben nem ugyanaz, ugyanakkor sokkal szélesebb közönség tekintheti meg virtuálisan a kiállításokat. Élményben nem ugyanaz, hiszen nem a valóságot látjuk, nem látjuk a képek textúráját, valódi színét és nem érezzük a festék illatát, Lisányi Endre szavaival élve mégis egy impulzus, egy szikra. Tehát a pandémiás helyzet egyszerre szűkíti és bővíti a lehetőségeket. Egyrészről elvett, másrészről adott nekünk valamit, méghozzá a műélvezet lehetőségét, hiszen minden tárlat, minden kiállítás mögött ott rejtőzködnek a művek és a művészek, még ha nem is láthatjuk őket a valóságban.
Lisányi Endre írása itt olvasható:
http://rondellagaleria.blogspot.com/2021/11/lisanyi-endre-tarlat-zart-ajtok-mogott.html
A szakmai zsűri a beérkezett képzőművészeti alkotások közül oklevéllel jutalmazta Árvay Zolta: Világmagány című grafikáját, valamint Sándor József Attila: A hal és én című két alkotásból álló kompozícióját. Mindkét alkotás a műtermi magányt helyezte előtérbe. Árvay Zolta a modell magányosságán keresztül, Sándor József Attila pedig az alkotó magányosságán keresztül közelítette meg a témát. Ez utóbbi képen megjelenik a hal, mint Krisztus ikonográfiai jelképe, az Isten felé fordulás, az élet végességének érzete. A súlyos, sötét színekkel megfestett kompozícióból mintegy kiemelkedik az alak, szinte túlvilági fehérséggel világító arca, a két világ között vergődő művész jelképeként. Árvay Zolta a hangsúlyt modelljére helyezte, az alak fejét a térdére helyezi, tartása ernyedt, magát megadva ül a semmiben, mögötte a kék bolygó, a Föld látható. Már nem a műteremben van, gondolatban szabadon jár a világegyetemben. Jelenti ez azt is, hogy a művészet felszabadít, kiszélesíti látókörünket, megjeleníti álmainkat.
 |
| Sándor József Attila: A hal és én |
 |
| Árvay Zolta: Világmagány |
A versek között kiemelkedő értéket képvisel Kutasi Károly: Karanténtemetés című verse:
karanténtemetés
a búcsúztatók
két métere egymástól
majdnem végtelen
Nagyon különleges volt Lichner Barbara: Árnyékvilág című videója, mely Platón barlangmítoszát juttathatja eszünkbe. Csak árnyakat látunk egy falon, nem a valóságot. Bemutatja a sok ember között magányos, arctalan, elmosódó körvonalú tömegember egyedüllétét.
Jankovics János László festőművész a humor eszközeit felhasználva próbálta kifejezni érzéseit a világjárvánnyal kapcsolatban. A magány című alkotása konkrétan egy, a karanténra figyelmeztető piros cédula, amellyel egy a világjárvány idején használt tárgyat emel művészeti alkotássá. Ugyanezt alkalmazta Homolya Gábor képzőművész is, Egy arckép alá című munkájában, ahol régi cigarettapapírt emelt be a kompozícióba.
 |
| Jankovics János László: A magány |
 |
| Homolya Gábor: Egy arckép alá |
A beérkezett művek között említésre méltó Csörgey-Turi Mária mozaikja Pilinszky János arcképével, ami ugyan nem a pályázati témát dolgozza fel, ugyanakkor egy nagyon nehéz műfaj az emberábrázolásban. Nagyon jól érzékelhető a mű szemlélése közben Pilinszky tekintete, személyisége és a kék szín használata elmélyíti a témát.
 |
| Csörgey-Turi Mária: Pilinszky |
 |
| Zalubel István: Vesztőhely télen |
Sajnos minden pályázati alkotást a galéria szűkössége miatt nem tudunk kiállítani, így válogatnunk kellett a művek között. Mindenkinek köszönjük a részvételt és aki nem jutott most be a kiállításra, az se keseredjen el, hiszen nagyra értékeltük az érdeklődést és a sok munkát, minden alkotásban.
Kiállítók: Adorján Attila, Árvay Zolta, Bárány Terézia, Benkő Zsuzsanna, Benkőné Kovács Márta, Csizmadia Imre, Csóka László, Csörgey-Turi Mária, Deák Bernadett, Dr. Zsom Marianna, Ézsiás Gyöngyike, Ferenczi Gábor, Homolya Gábor, Jámbor Mihályi Mónika, Jankovics János László, Koltai-Dietrich Gábor, Kónya Enikő, Koppány Attila, Kutasi Károly, Laukó Pál, Lichner Barbara, Lisányi Endre, Mécses Éva Hilda, Németh Árpád, Németh Géza, Olasz Ágnes, Pásztor János, Pölczman Péter, Rákos Éva, Sándor József Attila, Szabó Henrietta, Szilágyi-Jéger Teréz, Takács-Szarka Szilvia, Tamás Mária, Városi Gabriella, Végh Éva, Veres Ágota, Zalubel István
A kiállítás 2021. november 28-ig tekinthető meg a Rondella Galériában, 11:00-16:00 óra között. (Hétfői napok kivételével.)
A belépés ingyenes!
Mécses Éva Hilda, művészettörténész
A programok támogatói: Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Együttműködési Alap, Miniszterelnökség, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Eurohíd Alapítvány, Kaleidoszkóp Ház, Spori Print Vincze Nyomda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése