2018. november 22., csütörtök

SZENT ISTVÁN PÁLYÁZAT




Az Eurohíd Alapítvány pályázatára idén nagyon sokszínű anyag érkezett, különféle műfajban és technikákkal megragadva Szent István király személyét és szellemiségét. A zsűri számára nehéz volt a választás, hiszen a műfaji sokszínűség mindig megnehezíti a döntést. Éppen ezért úgy ítélték meg, hogy a díjat megosztják két pályázó között és a kiemelkedő művek közül oklevélben is részesülnek alkotók. A zsűri tagjai Balla András fotóművész, Giricz Máté festőművész, Paál Anikó irodalomtanár és Orbán Gábor orgona- és gitárművész voltak.

A pályázatok közül idén két első helyezett között osztotta meg a díjat a bíráló bizottság. Továbbgondolható, sokat sejtető alkotások nyertek, melyekben megjelenik a múlt, mégis a jelenben képviselik Szent István korának szellemiségét, országalapító gondolatainak továbbélését. Utalnak Szent István személyére, nem használnak sablonokat, egyszerűek, ugyanakkor bonyolult gondolati sémákra építkeznek.

A két első helyezett: Fock Máté (balra) és Homolya Gábor (középen) (Olasz Ágnes fotója)

         Homolya Gábor: Korona című műve az Eurohíd Alapítvány 2017-ben alapított Kaleidoszkóp Díját nyerte el. A művészeti díjjal szeretnénk kifejezni elismerésünket a díjat elnyert alkotó iránt. Az egyedi tervezésű, kézzel festett, Kaleidoszkópot formázó díjat a Solva Glass Kft. ajánlotta fel a nyertesnek. A pályázatra beküldött alkotás kettős jelentése nagyon izgalmas színben tünteti fel a Szent Koronát. A krisztusi töviskoszorú és a korona egysége utal a keresztény állam létrejöttére, az egyház szerepére, valamint a királyi hatalom is megjelenik benne. Sok érdekes részlet rejlik a műben, amit mindenki maga fedezhet fel, ha tüzetesen megnézi. Minden apró részletnek jelentősége van Homolya Gábor műveiben.

Homolya Gábor: Korona
Fock Máté: Ereklye című szobra nyerte el a 40.000 Ft-os pénzdíjat. A szobor egyaránt jeleníti meg a Szent Jobbot és a vasmarokkal tartott uralkodói hatalmat az ország felett. Ez a rendhagyó és nagyon kortárs műalkotás párhuzamba állítja a múltat a jelennel. A rozsdásodó vas, valamint a modern megjelenítés olyan feszültséget kelt a műben, amely továbbgondolásra készteti nézőit.

Fock Máté: Ereklye

Oklevélben részesültek:

A Táti Porcelánbaba Klub történelmi jelenetét azért értékelte kiemelkedőnek a zsűri, hiszen egy olyan egyedi installációt hoztak létre, amellyel a fiatalabb korosztály felé is nyitnak. Gyermekeket és felnőtteket egyaránt megfog ez a babajelenet, amely egyedi, sokszereplős, nagy gonddal elkészített darabokból áll. Mivel minden babát más kéz készített, így nagyra értékelhető a babakészítő klub közösségépítő szerepe, amikor a művészet erejével hoznak létre valami nagyszerűt, elismerésre méltót.


Czibuláné Csicsman Erzsébet, a Táti Porcelánbaba Klub művészeti vezetője vette át az oklevelet

Németh Árpád festménysorozata királyábrázolásokból áll. A zsűri a középső képet emelte ki, mint egy nagyon erős, összefogott kompozíciót, ahol a királyalak csak sejtetve van, de az erős vörös színárnyalat olyan elemi erővel jelenítni meg az uralkodói hatalmat, amely által kiemelkedik a sorozatból. István államalapító királyként jelenik meg rajta, utalással az Esztergomi Székesegyházra.


Németh Árpád kapja az oklevelet

Csizmadia Imre: Szent Család című vörösmárvány szobra modern vonalú alkotás, melybe beleláthatunk egy angyalt, de akár Szent István és Koppány összefeszülő alakját is. Egységes, ugyanakkor jelentkezik benne az a feszültség, amely azt a kort jellemezte. Véletlenek folytán a szobor fordítva került a posztamensre, de Csizmadia Imre alkotása olyan kidolgozott és szép munka, hogy még így is elnyerte a zsűri tetszését.


Csizmadia Imre, mögötte az egyik pályamunkája, a vörösmárványból készült Katonafej (Eifert János fotója)

A fotók közül Olasz Ágnes: Veled uram című alkotását emelte ki a zsűri, amely megható, különösen kedves kép a szemlélő számára. A Szent István által képviselt keresztény állam tovább él jelenünkben, a magyar emberek szívében, lelkében. Sok gondolatot ébreszt a kép, az elmúlást, életünket, Istenbe vetett hitünket, szeretteinket, otthonunkat, hazánkat.


Olasz Ágnes veszi át az oklevelet (Eifert János fotója)

A pályázati kiállítás létrejöttét Esztergom városa támogatta, így az eddigieknél hosszabb megnyitóval, egy igazán magas színvonalú kiállítást mutathatunk be a közönségnek. Megnyitóbeszédet mondott Romanek Etelka, Esztergom város polgármestere, majd dr. Péter Csaba az Eurohíd Alapítvány alapító tagja nyitotta meg a kiállítást. A díjakat Horváthné Gép Katalin, az Eurohíd Alapítvány elnöke adta át.

Romanek Etelka, Esztergom város polgármestere mondott köszöntőbeszédet

A meghirdetettől eltérően egy héttel tovább, 2018. december 9-ig látogatható a kiállítás, 11:00-16:00 óra között. (Hétfőn zárva vagyunk)

Szöveg és grafika: Mécses Éva Hilda, művészettörténész
Fotók: Olasz Ágnes, Eifert János és Mécses Éva Hilda


***
Az irodalmi anyagról

A 2018-as Eurohíd-pályázatra beérkezett irodalmi pályamunkák a korábbi évek során már megszokott módon, a megadott témát sok szempontból megközelítve, széles skálájú formai és műfaji sokszínűséget megjelenítve szerepelnek a kiállításon. A két prózai alkotás – Palkó Bendegúz és Petrusák János művei – István király korát és alakjait idézik fel, annak a keresztény királynak a koronázását és haláltusáját, aki tudatosan vállalta szerepét, aki népét egy európai, keresztény jövő felé akarta indítani. Kondra Katalin, Szabó László Dezső és Oleg Lazarov versében ellentét és párhuzam, múlt és jelen egymásmellé rendezése idézi fel Szent Istvánt és a történelmi múltat, valamint a hozzá sokszor méltatlan, az eszméjéhez hűtlen jelent. Utry Attila Jenő kórusművében egységben érzékelhető a nyelvi- és zenei megidézése a nagy királynak. Ezek a pályaművek nem egy évszázadok távolába vesző, számunkra már inkább csak jelképes alakot látnak és mutatnak meg első királyunk megjelenítésekor, hanem az embert is, aki akár kortársunk is lehetne, akinek élete és életműve élő tanulsággal szolgál ma is, nekünk is.

Paál Anikó, irodalomtanár 
























2018. október 24., szerda

Sándor József Attila: Hegy Oltár Asztal




A kiállítás címe sokat sejtet: Hegy Oltár Asztal. Ezeknek összekötő szava az ÁLDOZATI. Áldozati hegy, áldozati oltár, áldozati asztal. Sokat lehetne beszélni Sándor József Attila festészeti stílusáról, életútjáról. Nagybányán nőtt fel, így igazi nagybányai festőként üdvözölhetjük körünkben, ugyanakkor inkább a jelen kiállítás útmutatója az, ami szükségesebb a művek megértéséhez. 

Pilinszky János szerint A művészet nem más, mint áttörni a tényeket és eljutni a valósághoz. 


Nagyon igaz ez a mondat, amikor Sándor József Attila alkotásait szemléljük. Az itt bemutatott alkotások nem a konkrétumok felé indulnak el, hanem kiszűrik belőle azt, amit csak maga a művész lát és vesz észre a körülötte lévő világból. Ha ezeknek a képeknek a szakrális jelentését vesszük alapul, már átjutunk egy olyan világba, amely földöntúli, az Isten felé mutató gondolati síkon mozog. Sándor József Attila kínai és mongóliai utazása során találkozott a szakralitás, Isten felé közeledés olyan formáival, melyek számunkra az ősi pogány vallást idézik fel. Az áldozati oltárok vagy áldozati hegyek és -asztalok rituális, szakrális jellege kapcsolatot létesít a természet erőivel, az isteni szférával. Ez a kapcsolat Isten és ember között maga a természet és maga a művészet. Az ember ősidők óta próbál rajzok, színek és szimbólumok használatával kapcsolatot teremteni a túlvilággal vagy éppen védelmet elérni általuk. Az ősi szimbólumok védelmi szerepe igen fontos még napjainkban is. Az ősi világlátás és motívumainak összekapcsolása Sándor József Attila képein is megjelenik.

A háromszög motívum nem csak az áldozati hegyet jelképezi, azon jóval túlmutat. A háromszög az egyik legősibb jel, az ókori kultúrákban az Istenség, a filozófiában a bölcsesség jele. A keresztény ikonográfiában a Szentháromságra utal, de a hármas egység: test-szellem-lélek, az isteni harmónia jele is. Gondoljunk csak arra, hogy már ez egyiptomiak is piramisokba temetkeztek. A piramis több volt egy épületnél, erősen szakrális jellegű, az Istenekhez való kapcsolat, a halott számára az Istenhez vezető út biztosítása volt a cél. A háromszög felső csúcsa az ég felé, a végtelenbe tör, ahogy az áldozati hegyeké is. Sok helyen megjelenik a képek hátterében a labirintus, az útvesztő, akárcsak a piramisok belsejében.


Maga az áldozat azt jelenti, hogy az ember az Istennek ad valamit: állatot, gabonát, tömjént, tiszteletének, hálájának kifejezéséül vagy éppen engesztelésül, elkövetett vétkei miatt. Az ókorban minden nép gyakorolta az áldozat-bemutatást. Babilontól Rómáig a szent helyeken fel voltak állítva a különböző Isteneknek szentelt oltárok, ott ajánlották fel az Isteneknek szánt áldozatokat. Ugyanakkor az áldozat nem csak lemondást jelent, hanem azt is, hogy az Istenek részéről jóindulat és áldás kíséri majd a cselekedetet. Az áldozatok mögött jelentős részben a hála és az Istennel való közösség eszméje él. 

Amikor az ősmagyar temetkezésekre gondolunk, eszünkbe juthat a kurgános temetkezés, vagyis a halomsírok. Nem csak nálunk, a sztyeppe népeinél is szokásos temetkezési forma volt a kurgán, amikor egy fedett gödörsír fölé emeltek halmot. Ezek a sírhalmok számos szakrális tárgyat, vagyis áldozatot is rejtenek, melyek biztosították a halottnak a túlvilági létbe való átkelést. Ezek az áldozatok nem csak tárgyak lehetnek, gyakori volt a lovas temetkezés is. Oroszország területén az eddig felfedezett legnagyobb kurgán 140 méter átmérőjű, így először nem is gyanakodtak arra, hogy egy mesterségesen kialakított halomsírról lehet szó. A sztyeppei nomád fejedelmi síremlék a mongol határnál fekszik és körülbelül 9 ezer aranytárgyat rejt, feltárása jelenleg is tart. Ha megnézzük a kiállított képeket, szakrális szimbólumok jelennek meg rajtuk, ahogy azokat valaha az ötvöstárgyakon is használták. A kör, a kereszt vagy éppen a végtelen szimbóluma szoros kapcsolatban van a földi lét örök körforgásával.

Visszanyúlni a történelem rejtekébe nem egyszerű feladat, Sándor József Attilának mégis sikerül. A természet az, ami hordozza régmúlt korok emlékeit. A Föld és a természet egységében a test mulandó, de a lélek örök.  Ahogy a középkor művészei használták: Memento Mori = emlékezz a halálra! A halál az élet szerves része, amelyre minden pillanatban készen kell állnunk. Ezért volt fontos ősidőktől fogva az Istenekkel való kapcsolat, az áldozatok felajánlása, a szakrális rituálék gyakorlása.

Maga a természet Sándor József Attila képein nagyon jól megjelenik a föld színeiben, megannyi árnyalatának alkalmazásában. Tudjuk azt, hogy az okker megjelent temetkezések mellékleteiként is. Az alapanyaga megtalálható a természetben, ásvány formában, tehát nem növényből kinyert festékanyagról van szó. Ősidőkben a halottakat kenték be okkerrel, de kurgánokban a halott mellé is szórták vagy bőrzacskóban mellé tették. A festékanyagok már a legősibb időkben is szoros kapcsolatban voltak a halotti kultusszal, amely a művészeti szimbólumvilág felé vezető út első lépése volt.


A természet szeretete egyértelműen látszik a most kiállított tájképeken is. A természet színeinek árnyalati, a kékek, zöldek, barnák, vörösek és sárgák egységes kompozíciókba tömörülnek. A fénnyel való játék, a levegő érzékeltetése földöntúlivá teszi az alkotásokat.
Talán ez a legfőbb lényege Sándor József Attila képeinek: nézőit közelebb hozza a természethez és Istenhez ...

A program az NKA támogatásával valósult meg. (www.nka.hu)

Grafika, fotók és szöveg: Mécses Éva Hilda, művészettörténész


Debreceni Nelli performansza: A művészet mágikus folyamata

 Fotók a megnyitóról: