Veres Ágota - Parazsak / Személyes struktúra

 

Veres Ágota - Parazsak / Személyes struktúra című kiállítása két alapvető dologra épít. A színre és a struktúrára. A kiállításra belépve rögtön feltűnhet a látogatónak, hogy Veres Ágota három színt részesített előnyben kiállított munkái elkészítése során: a vörös, a zöld és a kék szín érvényesül. Néha bordóbb színárnyalatot, néha sötétkéket láthatunk, vagy éppen lágyítva van a vörös égő színe. 

Veres Ágota festőművész

Pekár Károly tette fel a kérdést 1902-ben, hogy mi is a színek szerepe a művészetben? Egy szóval meg is válaszolta: Minden. Úgy tartotta, hogy a festményen a szín a legfontosabb, a vonalaknak, formáknak másodlagos szerepük van. A szín, amikor rátekintünk, hangulatot kelt bennünk. Ez azért lehetséges, mert a szín keltette benyomáshoz képzetkapcsolások tapadnak, így kapnak bennünk jelentést. Nem véletlen, hogy az égő vöröshöz elsősorban a parázs képzetét társítjuk, ugyanígy a láng és a vér színe is. Az egyik legélénkebb szín, felkelti a figyelmet, vonzza a tekintetet. Meleg színnek is nevezik, míg a kiállításon látható kék és zöld a hideg színek csoportjába tartozik.  A színekkel tehát a festő az érzelmeit fejezi ki, így elrugaszkodva a hagyományos kompozícióktól és az ábrázolás kötöttségétől, hangulatot és lelkiállapotot jeleníthet meg, akár egyetlen színnel. Ezt a jelenséget a művészetben kromatikus absztrakciónak nevezik. Ezek az egyszínű képek arra ösztönzik a nézőt, hogy maga reflektáljon a képre, érzéseire hagyatkozva, egyfajta belső látás alakuljon ki. A képi megjelenítés itt nem a vásznon, hanem az emberi agyban történik. A képekről Yves Klein munkái juthatnak eszünkbe, melyeket spirituálisan gazdag „semmi”-ként említett. A kék és vörös szín mellett Klein arannyal is dolgozott, a kék színnel a víz és a levegő, a vörössel a tűz, az arannyal a nap került megjelenítésre művein. Úgy tartotta, hogy a színeknek fizikai energiájuk van. Festményein különféle struktúrákat alkalmazott, amelyet többféle technikával hozott létre.

Veres Ágota: Parazsak I. és Origó

 

A strukturált felület a másik fontos összetevője Veres Ágota képi világának is. A színek látásához fény kell, a fény hatására a felületi struktúra is reagál. Attól függően, hogyan esik a fény a képre, a szín is változik, sötétebbé vagy világosabbá válik a felület. Ezt kihasználva, különféle mintázatokat lehet felvinni a képfelszínre. Gyakorlatilag a kép folyamatosan változik attól függően, milyen megvilágítást kap, vagy éppenséggel milyen szögből szemléljük. Mást lát egy magasabb, mást egy alacsonyabb ember, így változik a képről alkotott benyomásuk. Ez jól mutatja, hogy a kép nem egy állandó egység, hanem folyamatosan átstrukturálódó, a szemlélő számára folyamatosan változó dolog. A súlyos, érdes felületük miatt anyagszerű képek megfoghatóak ugyan, de gondolatiságuk egyáltalán nem az, pont azért, mert mindenkinek mást jelent, más képzetet társít hozzá. Hogy a kék felületet nehéz víztömegként vagy légies térként értelmezzük, bennünk alakul ki. 

A kiállítás képanyagából készült videó:

Sokan megkérdőjelezik, hogy az egy színnel festett vászon művészet-e? Yves Klein úgy tartotta, hogy a festett felület létrejön az alkotás során, ennél fogva festészet. Művészeti koncepciója pedig az, hogy lecsökkentse a klasszikus festészet elemeit, csupán a nézőkben kialakult érzetekre fektetve a hangsúlyt. Gondolhatunk rá úgy, hogy a művész szabad teret ad a nézőnek asszociációkra, a vele való közös alkotásra. 

Mécses Éva Hilda művészettörténész

Megnyitó videó:

A kiállítás támogatói: Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Együttműködési Alap, Miniszterelnökség, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Eurohíd Alapítvány, Kaleidoszkóp Ház, Spori Print Vincze Nyomda

 

 

 

 

Molnár László József és Garay-Nagy Norbert: Mester és Tanítványa

 

2021. július 2. és augusztus 1. között került megrendezésre Molnár László József grafikusművész és Garay-Nagy Norbert festőművész kiállítása, Mester és Tanítványa címmel.  A látogatóknak igen nehéz dolguk volt a galériába érkezve, hiszen nehezen tudták eldönteni, ki a Mester és ki a Tanítvány, a gyönyörűen kidolgozott alkotások láttán. Molnár László József grafikusművész elárulta, hogy egy-egy munkáján akár fél éven keresztül is dolgozik, hogy egészen realisztikus, fotószerű alkotás jelenjen meg szemünk előtt.

Molnár László József 2014-ig az egri Eszterházy Károly Főiskola rajz tanszékének docense volt, így sok tehetséges tanítvánnyal büszkélkedhet, közülük az egyik Garay-Nagy Norbert festőművész. A galériába lépve a két művész alkotásai teljesen elkülönültek, azonban közös bennük a precizitás, az az aprólékos, minden részletre odafigyelő alkotótevékenység, amely komoly felkészültséget igényel a művészek részéről.

Molnár László József, Lóska Lajos és Garay-Nagy Norbert

Molnár László József 1975-ben diplomázott a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán. 1980-tól él Magyarországon. Számos díja közül, 1996-ben kapta meg a Munkácsy-díjat. Tagja volt a Művészeti Alapnak, tagja a Magyar Grafikusművészek Szövetségének, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Rengeteg hazai- és külföldi tárlaton mutatkozott be. Figyelmének középpontjában olyan tárgyi kompozíciók állnak, amelyek sok apró tárgyból, összegabalyodott zsinórokból, textildarabokból, fosszíliákból állnak. Ezek együttese olyan tárgyi halmazba van rendezve, mely egy körülhatárolt kompozíció és már önmagában véve is alkotásként funkcionál, mint a rajz modellje. Jól megfigyelhető, hogy csak olyan tárgyak vannak ezekben a kompozíciókban, amelyek már nem használhatók semmire, tulajdonképpen az enyészet, a tárgyi létezés egy olyan fokán állnak, melyet lassan visszavesz a természet. Ennek a fázisnak esztétikus megjelenítése, finom struktúráinak részletes ábrázolása jellemzi Molnár László József munkáit.

 

Molnár László József alkotásai

Garay-Nagy Norbert Prima Primissima-díjas festőművész hatalmas vásznai teljesen lenyűgözték a terembe lépő látogatókat. Központi témája az emberábrázolás, de csendéletek is kerültek be a tárlatba. Az alkotó szívesen merít a divatfotózás, a minőségi magazinokban megjelenő fotók témájából. Ez nem azt jelenti, hogy a már megjelent fotókat festi meg, hanem újragondolva, egy-egy részletet kiragadva dolgozza egy alkotássá a magazinokból jövő inspirációkat. Mondhatjuk, hogy a divatfotózás kereskedelmi tevékenységhez kapcsolódik, mozgatórugója a marketing, azonban aki csak így tekint rájuk, az téved. Ismerünk ikonikus divatfotókat, amelyek jóval tovább mutatnak koruknál, gondoljunk csak a mindenki által jól ismert Audrey Hepburn-ről készült fotókra. Ha önálló művészeti alkotásokként tekintünk a divatfotókra, már nem is lepődünk meg azon, hogy a művészeket is megragadja a téma. Garay-Nagy Norbert ízléses színekkel megfestett, szinte már klasszikusként ható kompozíciói a szürrealitással keveredve olyan egyedi látványt nyújtanak, amit azok mesteri kidolgozása tesz igazán értékessé. A Molnár László Józsefnél megfigyelhető hiperrealisztikus ábrázolást viszi tovább egy teljesen más műfajban és képi megjelenítéssel. Anyaghasználata, érdeklődési területe a két művésznek teljesen más, de közös bennük az az alázat a művészet iránt, amelyet csak kevesen vallhatnak magukénak.

Mécses Éva Hilda művészettörténész

Garay-Nagy Norbert munkái

 

A kiállítás zenés videóját itt tekinthetik meg:

 

A kiállításmegnyitón Lóska Lajos művészettörténész méltatta az alkotókat:

 

A kiállítás támogató voltak: 

Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Együttműködési Alap, Miniszterelnökség, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Eurohíd Alapítvány, Kaleidoszkóp Ház, Spori Print Vincze Nyomda