2018. július 11., szerda

Kántor János Emlékkiállítás a Rondella Galériában



„Képeim vallomások mindarról, amit sejtek, amit érzek szívem mélyén, ki nem mondott vágyak, remények vagy keménnyé fogalmazott, vállalt vélemények az angyal és az ördög árnyékában.” – Kántor János

Az idén májusban elhunyt Kántor János grafikusművész emlékkiállítása nyílt meg az esztergomi Rondella Galériában, az Eurohíd Alapítvány szervezésében. A kiállítás ünnepélyes megnyitója 2018. július 7-én, 18:00 órakor volt, ahol tiszteletét tette a művész számos barátja, tanítványa és tisztelője között Romanek Etelka, Esztergom város polgármestere és Meszes Balázs, az Idegenforgalmi és Kulturális Bizottság elnöke is. A művész özvegye átvehette az „Esztergom Kultúrájáért” járó Babits Mihály-díjat, mely Kántor János több évtizeden keresztül végezett alkotói- és oktatói munkásságának elismerése. A díjat Romanek Etelka és Meszes Balázs adta át Esztergom Város Önkormányzata nevében. A kiállításon Kántor János tanítványai, Ferenczi Gábor és Nágel Kornél emlékeztek meg mesterükről, valamint Turek Miklós színművész felejthetetlen előadását láthatta a közönség. 


„Képzőművészeti alapismereteit az esztergomi Képzőművész Körben és különböző szabadiskolákban sajátította el. Az Esztergomi Tanítóképző Főiskolán tanítói, az Egri Tanárképző Főiskolán rajztanári diplomát szerzett. Mestereinek Bálint Endrét és Kondor Bélát tekintette. 1967-től kiállító művész. 1970-től rendszeres résztvevője helyi, hazai és nemzetközi kiállításoknak. Világot járó grafikusként számos alkotótáborban tanult, tanított és többeket indított el a művészpályán. Rézkarcairól, „savmart”- álmairól, ismert művészként otthonosan mozgott a grafikai műfajok mindegyikében. Lapjain magyar, japán, finn, itáliai és más tájak emberei, meséi és maga teremtette mítoszok tárulnak elénk. Visszatérő témái közé tartoznak a repülést, a szabadságot szimbolizáló madarak. E témában alkotott műveiből azonban nem idilli nyugalom, hanem rá jellemzően a szabadság és a szenvedés, az élet és pusztulás drámája sugárzik. Grafikusi és festői munkásságának részeként 1989-től jelentek meg alkotásai között a falképek. Az 1990-es évektől nagyméretű olajképeket, a nyomtatott grafika és a festészet eszközeit ötvöző vegyes technikával expresszív műveket alkotott”. – Bárdos István

A kiállításon Kántor János grafikáinak egy része látható, melyeket Ferenczi Gábor válogatott össze a tárlatra. Ez a rendezvény csak egy előzetese annak a nagy kiállításnak, amely jövőre kerül megrendezésre a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumában. Már a megnyitó is teltházzal indult és azóta is sokan kíváncsiak Kántor János alkotásaira, így a kiállítást 2018. augusztus 12-ig meghosszabbította az Eurohíd Alapítvány. A tárlat 11:00-16:00 óra között látogatható, hétfői napok kivételével. 

2015-ben készült riport Kántor Jánossal:

Szöveg és fotók: Mécses Éva Hilda, művészettörténész 











 














2018. július 10., kedd

PERIFÉRIA 2. - Kortárs Művészeti Kiállítás és Vásár


 

Az Eurohíd Alapítvány szervezésében jött létre a PERIFÉRIA 2. Kortárs Művészeti Kiállítás és Vásár a Rondella Galériában.  A kiállítás 2018. június 15-től volt látható, egészen 2018. július 1-ig. Már a megnyitót is nagy érdeklődés kísérte, de a napi 60-100 közötti látogatószám is meggyőzött minket arról, hogy a kortárs művészetnek helye van Esztergom életében. 


Kiállítók: Adorján Attila, Árvay Zolta, Balla András, Balla Gergely, Berekai Judit, Bognár Géza, Csányi Barbara, Csinger Mercédesz, Debreceni Nelli, Eifert János, Giricz Máté, Huszti János, Jankovics János László, Károly Éva, Kincses Dóra, Kupcsek Ilona, Majorosi Hajnalka, Mécses Éva Hilda, Mészáros-Szuharevszki Babett, Monoki Zoltán, Olasz Ágnes, Pusztafi Panna Pálma, Sándor József Attila, Szabó Cseke Mózes, Szabó Zoltán Sándor, Szük Norbert, Tamási Péter, Tatai Anita, Verebélyi Diána, Veress Gabriella


Első ízben 2016. augusztus 26-án nyitotta meg az Eurohíd Alapítvány a Rondella Galériában a Kortárs Művészeti Alkotások Vásárát. Mivel gazdag kiállítási anyag gyűlt össze a két napos rendezvényre, ezért úgy gondoltuk, a munkák bemutatása további érdeklődőkre számíthat. Ezért jött létre PERIFÉRIA elnevezésű kiállításunk, immár új helyen, a Reanimatio Házban. A Reanimatio Házat 2014-ben azzal a céllal hoztuk létre, hogy elindítsunk egy közösségépítő programot, melynek erejét a művészet adja. Nem is találhattunk volna jobb helyet arra, hogy az összegyűlt alkotásokat egy helyen, figyelemfelkeltő módon tudjuk kiállítani.

Mindenki által ismert dolog, hogy a kortárs művészet az utóbbi időben perifériára került. A képzőművészet sem a médiában, sem a hétköznapi életünkben nem kap elég nagy figyelmet. Az emberek többsége, ha azt hallja kortárs művészet, rögtön valami megérthetetlen, feldolgozhatatlan, absztrakt alkotásra gondol. Azonban ezek az alkotások nem függetlenek sem a társadalomtól, sem a világtól, amiben mindannyian élünk. Sosem érthetőbb valami, mint a kortárs művészet, hiszen éppen arra reflektál, amire mi is, minden egyes percünkben. Gondolataink érzéseket keltenek bennünk, amit különféle formában fejezünk ki. Van, aki elmondja; van, aki leírja; van, aki képzőművészeti alkotás formájában fejezi ki azokat. Az emberek tudomásul veszik, hogy vannak kortárs alkotók, olyan kortárs művészek, akik mindennapi életünkre reflektálnak, mégsem próbálnak nyitni feléjük. Piacot szeretnénk teremteni ezeknek az alkotásoknak úgy, hogy párbeszédet, kölcsönös együttműködést hozunk létre alkotó és a közönség között, vásárló és vásárló között, amely művészetkedvelő közösségként működik. Ha a közönség nyitottá válik az alkotók felé, akkor szeretné látni az alkotásokat saját környezetében is, megértve, egyúttal magáénak érezve azokat. Azt szeretnénk elérni, hogy a művészeket ne csak alapítványok segítsék munkájukban, hanem a közönség is. Ha vásárlással segítik a művészeket, ösztönzik őket az alkotásra, lehetőséget teremtenek a munkájuk további folytatására, hogy még újabb kiállítások, workshop-ok, vásárok jöhessenek létre.

A Reanimatio Házban tartott kiállításon a képek a földön hevertek, nem kerültek fel a falakra. Nagyon jó koncepció lett volna ez a Rondella Galériában is, de a nagy látogatószám miatt ezt nem tudtuk megvalósítani, a képek állagának megóvása miatt. Nagyon reméljük, hogy ennek a kiállítás-sorozatnak lesz még folytatása Esztergomban, újabb alkotókat és  alkotásokat megismertetve a közönséggel. 

Mécses Éva Hilda, művészettörténész

Fotók: Mécses Éva Hilda




 







2018. június 2., szombat

Eifert János és Olasz Ágnes: Bali, az Istenek szigete



Eifert János és Olasz Ágnes kiállítása nyílt meg 2018. május 25-én az Esztergomi Vármúzeum Rondella Galériájában, az Eurohíd Alapítvány szervezésében.  A Bali, az Istenek szigete című fotókiállítás képein Indonézia csodálatos világa elevenedik meg a látogatók szeme előtt. Ez a kiállítás sorrendben a harmadik indonéz témájú kiállítás Esztergomban. Elsőként Szük Norbert és Dezséry Dorottya művészházaspár fotóit és festményeit mutattuk be, majd Mario Blanco indonéz fotóművész hozta el Európába képeit, elsőként Esztergomba. A mostani kiállítás két magyar fotóművész szemszögéből mutatja be Balit.


A most kiállított fotók 2016-ban készültek, amikor Eifert János és Olasz Ágnes Balira utaztak egy fotótúrára. A fotósok Szük Norbert és Mario Blanco vezetésével jártak Indonéziában és ismerték meg a varázslatos hely természeti szépségeit, gazdag néprajzát, színes kultúráját és mindennapjait. Balin a spiritualitás nagyon erős, mindent átsző és mindenhol jelen van, ez erősen érezhető a képeken. Gyönyörű tájak, portrék, jelenetek váltakoznak a színes, egyéni látásmóddal megalkotott fotók sorában. Mindenből bemutatnak egy kis szeletet, így a tárlaton egyaránt bepillantást nyerhetünk a vallásos szertartásokba és a hétköznapi életbe is.

„Nem ritkán hajnali két-három órakor indultunk, hogy egy-egy tájat még napkeltekor fényképezhessünk. Nemcsak a tájak, hanem az emberek, legfőképpen a balinéz spiritualitás érdekelt bennünket. Megtapasztalhattuk, hogy Bali lakói mennyire kedvelik a zenét, a költészetet, a táncot és a különböző népünnepélyeket. Különleges tehetséget mutatnak a művészet és a kézművesség iránt; szenvedélyesen rajonganak a fogadással párosuló játékokért, különösen a kakasviadalokért lelkesednek. A jellegzetes bali zenekar, a gamelán különböző ütőhangszerekből, kéthúros hegedűből és fuvolából áll. Minden faluban működik gamelán-klub. A sziget életének szerves része a színpadi játék, különösen a táncjáték, amely vallási célokat, varázslást szolgál, vagy pantomimszerűen egy történetet adnak elő. A bali kézművesek nagy művészi gonddal formálják meg szobraikat, ezüsttárgyaikat, fa- és csontfaragványaikat, akárcsak azokat az állat formájú fakoporsókat is, amelyekben a halottakat az elhamvasztás színhelyére szállítják.


Balit az Istenek szigetének is nevezik, mégpedig a több ezer kisebb és nagyobb szentély és templom miatt. Szinte minden utcasarkon található egy-egy templom, szentélyből vagy házi oltárból pedig nemcsak a házak hátsó udvarain, tereken, útkereszteződésekben, hanem még a rizsföldeken, a dzsungelekben, a vulkánok krátereiben, a tengerből kiemelkedő sziklákon is találni ezerszámra. A hárommilliós szigeten a vallás és a mindennapi élet igencsak összefonódott. Sok a muszlim és a buddhista, de legnagyobb számban a balinéz-hinduk élnek. Vallásukban sajátosan keveredik az indiai eredetű hindu, és egy adag ősi animizmus, azaz a természet Istenként való tisztelete. Az emberek szeretik az ünnepeket, amelyek egyben az isteneknek áldozó rítusokat is jelenti. Ünneplik a születést, majd a kisgyermek bemutatását a falu lakóinak, a fogreszelési ceremóniát, amikor a szemfogak lereszelésével megszabadítják a fiatalokat a rossz tulajdonságaiktól. Ünneplik az ifjú párok egymásra találását, végül az élet elmúlását is, hiszen az itt élők hisznek a lélek újjászületésében. A balinézek erős vallásosságának köszönhetően szinte mindent az Istenek befolyásolnak.„  Eifert János

Eifert János a Rondella Galériában 2015-ben mutatkozott be Hármasképek/Triptichons című kiállításával, de az Esztergomi Fotográfiai Biennálék egyik legismertebb résztvevője is. Széleskörű látásmódja, mindig megújuló témái hozták el számára a népszerűséget Magyarországon és külföldöm egyaránt. A Balin készült életképeken is átsugárzik egyedi, hiteles stílusa. Olasz Ágnes különösen ért ahhoz, hogy a természetben és az emberekben meglássa a szépséget, így a két fotós munkái nagyon jól kiegészítik egymást. A tárlaton éppen ezért nem lettek szétválogatva munkáik, hanem keverve, hangulatuk alapján kerültek a falakra. A kiállítás 2018. június 10-ig látogatható az esztergomi Rondella Galériában, hétfői napok kivételével. 2018. június 15-én pedig megnyílik a csoportos Periféria Kortárs Kiállítás, melyen a két fotóművész szintén szerepelni fog, új képekkel. A kiállítások látogatása ingyenes!
 
Szöveg, fotók és grafika: Mécses Éva Hilda, művészettörténész