2021 szeptemberében négy festőművész mutatkozik be a Rondella Galériában, akik a
budapesti Artézi Galéria művészei közül kerültek ki: Laukó Pál, Németh Árpád,
Németh Géza és Orvos András. A kiállítást Adorján Attila fotográfus nyitotta meg:
Az Artézi Galéria alapítója, Németh Géza már
kiállított a Rondella Galéria Áthallások című csoportos tárlatán, Orvos
Andrással együtt. Németh Árpád váci festőművésznek pedig egy nagyon sikeres
önálló kiállítása is volt nálunk, Kötés címmel. A valóság másik arca, egyben
Németh Géza képsorozatának címe is. A valóságot visszaadása nem mindig abban a
formában történik, ahogyan azt a szemünkkel látjuk. Minden ember másként
érzékeli a valóságot, de a művészek különösképpen. Mindig az válik belőle
fontossá, amit az alkotó láttatni akar. A fotóművészet a valóságból, a tárgyi
világból dolgozik, mégsem a valóság egészét ábrázolja, hanem kiragadja annak egy
részletét, a fotós lencséjén keresztül. A festészetben teljesen másképpen
működik ez, hiszen a valóság sokkal szabadabb átértelmezését teszi lehetővé. A
19. század közepétől a festők tudatosan igyekeztek eltérni a természet szolgai
követésétől, a művészet szabadságának szellemében. Amikor a valóság másik
arcáról beszélünk, a látott valóságot értelmezzük át. De ez mögött az
átértelmezés mögött mindig áll valaki, méghozzá az emberi lélek, a művész maga.
Ehhez szükséges bizonyos esztétikai látásmód is, ami mindenkiben másként alakul
ki. Ezért is lehetséges, hogy annyira különbözőek az alkotások, attól függően,
hogyan formálja át a művész az általa észlelt valóságot, másként jeleníti meg,
másképpen teszi azt láthatóvá. Hogy a művész valósága megegyezik-e a néző
valóságával? Erre a válasz egyértelműen nem. Ugyanakkor a művész részéről
megengedhető az, hogy a néző a saját valóságaként értelmezze és vigye magával a
látványt és a képek hangulatát.
A tárlatról készült videó:
A kiállításhoz készült katalógus itt tekinthető meg, amely tartalmazza az alábbi szövegben érintett alkotásokat:
Laukó Pál a valóságot geometrikus formákra
csupaszítja, a látvány szerkezetére összpontosít. Képeit négyzetek és
háromszögek tagolják, amelyeket hol megerősít, hol csak jelzésszerűen mutat meg.
Képein nagy szerepe van a feszültségnek, amit az egyenes vonalak sokaságán kívül
a színek kontrasztjával is hangsúlyoz. A vonalak, színek, árnyalatok és formák
alakítják a képet olyan valósággá, amelyet a néző is értelmezni tud. Vízpart
című képén a kék és a sárga szín uralja a képteret. Első ránézésre érzékelhető a
víz kékje anélkül, hogy a címet elolvasnánk. A sárga és barna színek a vízpart
homokját idézik elénk. Az egymást fedő festékrétegek érzékeltetik, hogy a
felület nem sík, hanem vannak mélységei. Vízpart II. című munkáján a lemenő nap
aranyló sárgája tűnik fel a horizonton, mely a víz kékjében úszó hatalmas
halforma pikkelyein is megcsillan. Ha jól megnézzük, ez a geometrikus felosztás
nagyon is harmonikus, egyensúlyban van a fény és az árnyék, a kék és a sárga
árnyalatok, a mélység és a magasság. Az Alkonyat című képen az ég kékje sejlik
fel a lemenő nap vörösének töredékei között. A képsíkon megjelenő, visszatérő
minták utalnak ennek folyamatosságára, végtelenségére, a természet színeinek
változására, az örök körforgásra.
 |
| Laukó Pál festőművész |
Németh Árpád rajztanárként sok tanítvánnyal
dolgozott együtt, tanította őket sajátos látásmódján keresztül. Nem hagyja el
teljesen a figurális ábrázolást, nagyon is egyértelművé teszi, mit szeretne
ábrázolni. Jól bánik a színekkel, amelyekkel ki tudja fejezni érzéseit. Képei
hangulatokat sejtető, harmonikus kompozíciók. Expresszíven, gyorsan fest,
ugyanakkor törekszik arra, hogy a képeknek struktúrát adjon, gyűrt papírral,
homokkal, vagy éppen gipszréteggel. Gyűrve I. című képét a vékony papírrétegek
mellett többszínű, egymást fedő vékony festékrétegek teszik légiessé,
álomszerűvé. Úgy tűnik, hogy az alakzatok egy világos térben lebegnek. A sötét
tömbök között erőteljesen megjelenik a fény, ami a gyűrt papíralakzatot is
körülfogja. A Gyűrve II. című kép már egy sötét tónusú alkotás, szemünk előtt,
mintha egy éjszakai városkép bontakozna ki fényeivel, sejtelmes árnyaival. Nem
tudhatjuk, mi rejtőzik a sötét árnyak mögött. A házak kapualjai, ablakai
sötétek, de a lámpák fényei bevilágítják a házak falait. A képfelületen lévő
gyűrt papír textúrája egészen finommá teszi a fényeket, pókhálószerűen szórja
szét. A kép felénél kivehető egy horizontális vonal, amely alatt, mintha
vízfelületen tükröződne a városkép. Megjelenik a víz sötétkékje és a fények is
tompulnak.
 |
| Németh Árpád festőművész |
Németh Géza építészmérnökként végzett, ami meg is látszik képei
pontos, precíz kidolgozottságában. Valahol benne rejtőzik a mérnöki munka
pontossága, a formák felismerése. Egy építész mindig a természettel összhangban
dolgozik, tervez, ezért is használja szeretettel a természet, a föld színeit.
Barnák, sárgák, szürkék jellemzik képeit, kiegészülve az ég és a víz kék
árnyalataival. A képek természeti erőket jelenítenek meg, az eróziós folyamatok
munkáját, a szél, a nap és a víz hosszan tartó tevékenységét. Az Asóka kereke
pont ezt a gondolatot testesíti meg: Hogyan változik a világ az idő
előrehaladtával? Ez a kerék azonban mozdulatlan, egy építészeti struktúra tartja
állandóságban. A repedezett homlokzat az idő múlására enged következtetni, arra
int minket, hogy az időt nem lehet visszafordítani. Az építészeti elemek, a fém
és a kő is a múló idő martalékai lesznek, ami ma védelmet ad számunkra, azt
holnap visszaveszi tőlünk a természet. A Víz alatt című kép egy olyan világot
tár elénk, amit a hétköznapi ember nem láthat, hiszen a víz alatti világ rejtve
van a szemünk elől. Alámerülve azonban szembesülünk a víz romboló hatásával, a
vízbe kerülő növények elbomlanak, majd azok táplálják az újonnan növekvő
növényzetet. Az élet körforgása ez. A képen a víz csendes, állandónak látszik, a
háttérben azonban a természet dolgozik. Jól kiragadja a festő a természetben
felrejlő geometrikus alakzatok formáját, például a nádszálak csőszerű képződményét.
 |
| Németh Géza festőművész |
Orvos András szintén a természetből dolgozik, növényeket, virágokat,
virágszirmokat, leveleket használ képei modelljéül, azokat azonban
leegyszerűsíti. Az egyszerű formákhoz élénk, tiszta színeket használ. Az
élénkzöld, a vörös, a sárga nagyon dekoratívvá teszi képeit, elemi erővel
hatnak. Megpróbálja redukálni nem csak a formákat, de a színeket is. Osztott
rózsa című képén, mint egy kirakós játékban jelenik meg a növényi motívum. A
nézőnek szinte kedve támad továbbcsúsztatni a képkockákat, hogy aztán
összeállítsa a rózsa képét. Ugyanakkor nem jelent gondot a szemnek ez a
felosztottság, az egyszerű formák gondolatban segítenek összerakni az egész
képet. Talán ebben rejlik Orvos András művészetének titka, amivel ennyire jól
tudja láttatni azt, amit kifejezni szeretne. A vörös virág című kép sem mutatja
teljes egészében a virágot, csak a közepét láthatjuk, azonban kihangsúlyozza
rajta a növény azon részleteit, amelyeket csak közelről szemlélve vehetünk
észre: ilyen az erezet, a virágszirmok lágy fodrozódása, a levélfonák eltérő
színe. Nem kell látnunk egészben a virágot ahhoz, hogy a jól ismert részleteket
meglátva képzeletünkben is megjelenjen a növény.
 |
| Orvos András festőművész |
Jól látható a kiállítás
anyagában, mennyire más a művészek valósága és mennyire más a mi valóságunk
akkor, amikor a képeiket nézzük. A lényeg, hogy élményt adnak, hangulatot adnak,
hogy el tudunk merengeni egy-egy kép felett és az már jelzi, hogy nem egy
felszínes dologgal találkoztunk, hanem a mélyen ott rejlő gondolatisággal, a
valóság másik arcával.
A kiállítás 2021. szeptember 26-ig tekinthető meg, 11:00-16:00 óra között. (Hétfő kivételével.)
A
kiállítás támogatói: Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Együttműködési
Alap, Miniszterelnökség, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Eurohíd
Alapítvány, Kaleidoszkóp Ház, Spori Print Vincze Nyomda
Mécses Éva Hilda művészettörténész
Fotók: Lőrincze Géza, Mécses Éva Hilda
