Veres Ágota - Parazsak / Személyes struktúra című kiállítása két alapvető dologra épít. A színre és a struktúrára. A kiállításra belépve rögtön feltűnhet a látogatónak, hogy Veres Ágota három színt részesített előnyben kiállított munkái elkészítése során: a vörös, a zöld és a kék szín érvényesül. Néha bordóbb színárnyalatot, néha sötétkéket láthatunk, vagy éppen lágyítva van a vörös égő színe.
 |
| Veres Ágota festőművész |
Pekár Károly tette fel a kérdést 1902-ben, hogy mi is a színek szerepe a művészetben? Egy szóval meg is válaszolta: Minden. Úgy tartotta, hogy a festményen a szín a legfontosabb, a vonalaknak, formáknak másodlagos szerepük van. A szín, amikor rátekintünk, hangulatot kelt bennünk. Ez azért lehetséges, mert a szín keltette benyomáshoz képzetkapcsolások tapadnak, így kapnak bennünk jelentést. Nem véletlen, hogy az égő vöröshöz elsősorban a parázs képzetét társítjuk, ugyanígy a láng és a vér színe is. Az egyik legélénkebb szín, felkelti a figyelmet, vonzza a tekintetet. Meleg színnek is nevezik, míg a kiállításon látható kék és zöld a hideg színek csoportjába tartozik. A színekkel tehát a festő az érzelmeit fejezi ki, így elrugaszkodva a hagyományos kompozícióktól és az ábrázolás kötöttségétől, hangulatot és lelkiállapotot jeleníthet meg, akár egyetlen színnel. Ezt a jelenséget a művészetben kromatikus absztrakciónak nevezik. Ezek az egyszínű képek arra ösztönzik a nézőt, hogy maga reflektáljon a képre, érzéseire hagyatkozva, egyfajta belső látás alakuljon ki. A képi megjelenítés itt nem a vásznon, hanem az emberi agyban történik. A képekről Yves Klein munkái juthatnak eszünkbe, melyeket spirituálisan gazdag „semmi”-ként említett. A kék és vörös szín mellett Klein arannyal is dolgozott, a kék színnel a víz és a levegő, a vörössel a tűz, az arannyal a nap került megjelenítésre művein. Úgy tartotta, hogy a színeknek fizikai energiájuk van. Festményein különféle struktúrákat alkalmazott, amelyet többféle technikával hozott létre.
A strukturált felület a másik fontos összetevője Veres Ágota képi világának is. A színek látásához fény kell, a fény hatására a felületi struktúra is reagál. Attól függően, hogyan esik a fény a képre, a szín is változik, sötétebbé vagy világosabbá válik a felület. Ezt kihasználva, különféle mintázatokat lehet felvinni a képfelszínre. Gyakorlatilag a kép folyamatosan változik attól függően, milyen megvilágítást kap, vagy éppenséggel milyen szögből szemléljük. Mást lát egy magasabb, mást egy alacsonyabb ember, így változik a képről alkotott benyomásuk. Ez jól mutatja, hogy a kép nem egy állandó egység, hanem folyamatosan átstrukturálódó, a szemlélő számára folyamatosan változó dolog. A súlyos, érdes felületük miatt anyagszerű képek megfoghatóak ugyan, de gondolatiságuk egyáltalán nem az, pont azért, mert mindenkinek mást jelent, más képzetet társít hozzá. Hogy a kék felületet nehéz víztömegként vagy légies térként értelmezzük, bennünk alakul ki.
A kiállítás képanyagából készült videó:
Sokan megkérdőjelezik, hogy az egy színnel festett vászon művészet-e? Yves Klein úgy tartotta, hogy a festett felület létrejön az alkotás során, ennél fogva festészet. Művészeti koncepciója pedig az, hogy lecsökkentse a klasszikus festészet elemeit, csupán a nézőkben kialakult érzetekre fektetve a hangsúlyt. Gondolhatunk rá úgy, hogy a művész szabad teret ad a nézőnek asszociációkra, a vele való közös alkotásra.
Mécses Éva Hilda művészettörténész
Megnyitó videó:
A kiállítás támogatói: Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Együttműködési Alap, Miniszterelnökség, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Eurohíd Alapítvány, Kaleidoszkóp Ház, Spori Print Vincze Nyomda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése