A kiállítás címe
sokat sejtet: Hegy Oltár Asztal. Ezeknek összekötő szava az ÁLDOZATI. Áldozati
hegy, áldozati oltár, áldozati asztal. Sokat lehetne beszélni Sándor József
Attila festészeti stílusáról, életútjáról. Nagybányán nőtt fel, így igazi
nagybányai festőként üdvözölhetjük körünkben, ugyanakkor inkább a jelen
kiállítás útmutatója az, ami szükségesebb a művek megértéséhez.
Pilinszky János szerint A művészet nem más, mint áttörni a tényeket és eljutni
a valósághoz.
Nagyon igaz ez a
mondat, amikor Sándor József Attila alkotásait szemléljük. Az itt bemutatott
alkotások nem a konkrétumok felé indulnak el, hanem kiszűrik belőle azt, amit
csak maga a művész lát és vesz észre a körülötte lévő világból. Ha ezeknek a
képeknek a szakrális jelentését vesszük alapul, már átjutunk egy olyan világba,
amely földöntúli, az Isten felé mutató gondolati síkon mozog. Sándor József
Attila kínai és mongóliai utazása során találkozott a szakralitás, Isten felé
közeledés olyan formáival, melyek számunkra az ősi pogány vallást idézik fel.
Az áldozati oltárok vagy áldozati hegyek és -asztalok rituális, szakrális
jellege kapcsolatot létesít a természet erőivel, az isteni szférával. Ez a
kapcsolat Isten és ember között maga a természet és maga a művészet. Az ember
ősidők óta próbál rajzok, színek és szimbólumok használatával kapcsolatot
teremteni a túlvilággal vagy éppen védelmet elérni általuk. Az ősi szimbólumok
védelmi szerepe igen fontos még napjainkban is. Az ősi világlátás és
motívumainak összekapcsolása Sándor József Attila képein is megjelenik.
A háromszög
motívum nem csak az áldozati hegyet jelképezi, azon jóval túlmutat. A háromszög
az egyik legősibb jel, az ókori kultúrákban az Istenség, a filozófiában a
bölcsesség jele. A keresztény ikonográfiában a Szentháromságra utal, de a
hármas egység: test-szellem-lélek, az isteni harmónia jele is. Gondoljunk csak
arra, hogy már ez egyiptomiak is piramisokba temetkeztek. A piramis több volt
egy épületnél, erősen szakrális jellegű, az Istenekhez való kapcsolat, a halott
számára az Istenhez vezető út biztosítása volt a cél. A háromszög felső csúcsa
az ég felé, a végtelenbe tör, ahogy az áldozati hegyeké is. Sok helyen
megjelenik a képek hátterében a labirintus, az útvesztő, akárcsak a piramisok
belsejében.
Maga az áldozat
azt jelenti, hogy az ember az Istennek ad valamit: állatot, gabonát, tömjént, tiszteletének, hálájának
kifejezéséül vagy éppen engesztelésül, elkövetett vétkei miatt. Az ókorban minden nép gyakorolta
az áldozat-bemutatást. Babilontól Rómáig a szent helyeken fel voltak állítva a
különböző Isteneknek szentelt oltárok, ott ajánlották fel az Isteneknek szánt
áldozatokat. Ugyanakkor az áldozat nem csak lemondást jelent, hanem azt is,
hogy az Istenek részéről jóindulat és áldás kíséri majd a cselekedetet. Az
áldozatok mögött jelentős részben a hála és az Istennel való közösség eszméje
él.
Amikor az ősmagyar temetkezésekre
gondolunk, eszünkbe juthat a kurgános temetkezés, vagyis a halomsírok. Nem csak
nálunk, a sztyeppe népeinél is szokásos temetkezési forma volt a kurgán, amikor
egy fedett gödörsír fölé emeltek halmot. Ezek a sírhalmok számos szakrális
tárgyat, vagyis áldozatot is rejtenek, melyek biztosították a halottnak a
túlvilági létbe való átkelést. Ezek az áldozatok nem csak tárgyak lehetnek,
gyakori volt a lovas temetkezés is. Oroszország területén az eddig felfedezett legnagyobb
kurgán 140 méter átmérőjű, így először nem is gyanakodtak arra, hogy egy
mesterségesen kialakított halomsírról lehet szó. A sztyeppei nomád fejedelmi
síremlék a mongol határnál fekszik és körülbelül 9 ezer aranytárgyat rejt,
feltárása jelenleg is tart. Ha megnézzük a kiállított képeket, szakrális
szimbólumok jelennek meg rajtuk, ahogy azokat valaha az ötvöstárgyakon is
használták. A kör, a kereszt vagy éppen a végtelen szimbóluma szoros
kapcsolatban van a földi lét örök körforgásával.
Visszanyúlni a történelem
rejtekébe nem egyszerű feladat, Sándor József Attilának mégis sikerül. A
természet az, ami hordozza régmúlt korok emlékeit. A Föld és a természet
egységében a test mulandó, de a lélek örök.
Ahogy a középkor művészei használták: Memento Mori = emlékezz a halálra!
A halál az élet szerves része, amelyre minden pillanatban készen kell állnunk. Ezért
volt fontos ősidőktől fogva az Istenekkel való kapcsolat, az áldozatok
felajánlása, a szakrális rituálék gyakorlása.
Maga a természet Sándor József
Attila képein nagyon jól megjelenik a föld színeiben, megannyi árnyalatának
alkalmazásában. Tudjuk azt, hogy az okker megjelent temetkezések
mellékleteiként is. Az alapanyaga megtalálható a természetben, ásvány formában,
tehát nem növényből kinyert festékanyagról van szó. Ősidőkben a halottakat
kenték be okkerrel, de kurgánokban a halott mellé is szórták vagy bőrzacskóban
mellé tették. A festékanyagok már a legősibb időkben is szoros kapcsolatban
voltak a halotti kultusszal, amely a művészeti szimbólumvilág felé vezető út
első lépése volt.
A természet szeretete
egyértelműen látszik a most kiállított tájképeken is. A természet színeinek
árnyalati, a kékek, zöldek, barnák, vörösek és sárgák egységes kompozíciókba
tömörülnek. A fénnyel való játék, a levegő érzékeltetése földöntúlivá teszi az
alkotásokat.
Talán ez a legfőbb lényege Sándor
József Attila képeinek: nézőit közelebb hozza a természethez és Istenhez ...
A program az NKA támogatásával valósult meg. (www.nka.hu)
Grafika, fotók és szöveg: Mécses Éva Hilda,
művészettörténész
Debreceni Nelli performansza: A művészet mágikus folyamata
Fotók a megnyitóról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése