2018. október 24., szerda

Sándor József Attila: Hegy Oltár Asztal





A kiállítás címe sokat sejtet: Hegy Oltár Asztal. Ezeknek összekötő szava az ÁLDOZATI. Áldozati hegy, áldozati oltár, áldozati asztal. Sokat lehetne beszélni Sándor József Attila festészeti stílusáról, életútjáról. Nagybányán nőtt fel, így igazi nagybányai festőként üdvözölhetjük körünkben, ugyanakkor inkább a jelen kiállítás útmutatója az, ami szükségesebb a művek megértéséhez. 

Pilinszky János szerint A művészet nem más, mint áttörni a tényeket és eljutni a valósághoz. 


Nagyon igaz ez a mondat, amikor Sándor József Attila alkotásait szemléljük. Az itt bemutatott alkotások nem a konkrétumok felé indulnak el, hanem kiszűrik belőle azt, amit csak maga a művész lát és vesz észre a körülötte lévő világból. Ha ezeknek a képeknek a szakrális jelentését vesszük alapul, már átjutunk egy olyan világba, amely földöntúli, az Isten felé mutató gondolati síkon mozog. Sándor József Attila kínai és mongóliai utazása során találkozott a szakralitás, Isten felé közeledés olyan formáival, melyek számunkra az ősi pogány vallást idézik fel. Az áldozati oltárok vagy áldozati hegyek és -asztalok rituális, szakrális jellege kapcsolatot létesít a természet erőivel, az isteni szférával. Ez a kapcsolat Isten és ember között maga a természet és maga a művészet. Az ember ősidők óta próbál rajzok, színek és szimbólumok használatával kapcsolatot teremteni a túlvilággal vagy éppen védelmet elérni általuk. Az ősi szimbólumok védelmi szerepe igen fontos még napjainkban is. Az ősi világlátás és motívumainak összekapcsolása Sándor József Attila képein is megjelenik.

A háromszög motívum nem csak az áldozati hegyet jelképezi, azon jóval túlmutat. A háromszög az egyik legősibb jel, az ókori kultúrákban az Istenség, a filozófiában a bölcsesség jele. A keresztény ikonográfiában a Szentháromságra utal, de a hármas egység: test-szellem-lélek, az isteni harmónia jele is. Gondoljunk csak arra, hogy már ez egyiptomiak is piramisokba temetkeztek. A piramis több volt egy épületnél, erősen szakrális jellegű, az Istenekhez való kapcsolat, a halott számára az Istenhez vezető út biztosítása volt a cél. A háromszög felső csúcsa az ég felé, a végtelenbe tör, ahogy az áldozati hegyeké is. Sok helyen megjelenik a képek hátterében a labirintus, az útvesztő, akárcsak a piramisok belsejében.


Maga az áldozat azt jelenti, hogy az ember az Istennek ad valamit: állatot, gabonát, tömjént, tiszteletének, hálájának kifejezéséül vagy éppen engesztelésül, elkövetett vétkei miatt. Az ókorban minden nép gyakorolta az áldozat-bemutatást. Babilontól Rómáig a szent helyeken fel voltak állítva a különböző Isteneknek szentelt oltárok, ott ajánlották fel az Isteneknek szánt áldozatokat. Ugyanakkor az áldozat nem csak lemondást jelent, hanem azt is, hogy az Istenek részéről jóindulat és áldás kíséri majd a cselekedetet. Az áldozatok mögött jelentős részben a hála és az Istennel való közösség eszméje él. 

Amikor az ősmagyar temetkezésekre gondolunk, eszünkbe juthat a kurgános temetkezés, vagyis a halomsírok. Nem csak nálunk, a sztyeppe népeinél is szokásos temetkezési forma volt a kurgán, amikor egy fedett gödörsír fölé emeltek halmot. Ezek a sírhalmok számos szakrális tárgyat, vagyis áldozatot is rejtenek, melyek biztosították a halottnak a túlvilági létbe való átkelést. Ezek az áldozatok nem csak tárgyak lehetnek, gyakori volt a lovas temetkezés is. Oroszország területén az eddig felfedezett legnagyobb kurgán 140 méter átmérőjű, így először nem is gyanakodtak arra, hogy egy mesterségesen kialakított halomsírról lehet szó. A sztyeppei nomád fejedelmi síremlék a mongol határnál fekszik és körülbelül 9 ezer aranytárgyat rejt, feltárása jelenleg is tart. Ha megnézzük a kiállított képeket, szakrális szimbólumok jelennek meg rajtuk, ahogy azokat valaha az ötvöstárgyakon is használták. A kör, a kereszt vagy éppen a végtelen szimbóluma szoros kapcsolatban van a földi lét örök körforgásával.

Visszanyúlni a történelem rejtekébe nem egyszerű feladat, Sándor József Attilának mégis sikerül. A természet az, ami hordozza régmúlt korok emlékeit. A Föld és a természet egységében a test mulandó, de a lélek örök.  Ahogy a középkor művészei használták: Memento Mori = emlékezz a halálra! A halál az élet szerves része, amelyre minden pillanatban készen kell állnunk. Ezért volt fontos ősidőktől fogva az Istenekkel való kapcsolat, az áldozatok felajánlása, a szakrális rituálék gyakorlása.

Maga a természet Sándor József Attila képein nagyon jól megjelenik a föld színeiben, megannyi árnyalatának alkalmazásában. Tudjuk azt, hogy az okker megjelent temetkezések mellékleteiként is. Az alapanyaga megtalálható a természetben, ásvány formában, tehát nem növényből kinyert festékanyagról van szó. Ősidőkben a halottakat kenték be okkerrel, de kurgánokban a halott mellé is szórták vagy bőrzacskóban mellé tették. A festékanyagok már a legősibb időkben is szoros kapcsolatban voltak a halotti kultusszal, amely a művészeti szimbólumvilág felé vezető út első lépése volt.


A természet szeretete egyértelműen látszik a most kiállított tájképeken is. A természet színeinek árnyalati, a kékek, zöldek, barnák, vörösek és sárgák egységes kompozíciókba tömörülnek. A fénnyel való játék, a levegő érzékeltetése földöntúlivá teszi az alkotásokat.
Talán ez a legfőbb lényege Sándor József Attila képeinek: nézőit közelebb hozza a természethez és Istenhez ...


Grafika, fotók és szöveg: Mécses Éva Hilda, művészettörténész


Debreceni Nelli performansza: A művészet mágikus folyamata

 Fotók a megnyitóról:



















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése