Serbán Sára Edina: A megelevenített csodák helye
A Kaleidoszkóp Ház
Esztergom kulturális szíve,
ha művelődni
szeretnél bátran ajánlom jöjj el ide.
Zeneszó, és vidám
mulatság,
számtalan pókhálóként
megszőtt barátság.
Szinte már testvéri
kötelék,
melyet senki sem
téphet szét.
Vászonra megfestett
eleven képek,
a lelkem melengeti,
ha rájuk nézek.
Ahogy megelevenedik
az élnénk tavaszi táj,
vagy a tűzforró
szinte perzselő nyár.
Vagy az ezer
árnyalatú önarckép,
mely felfed egy
titkot, mit a festő elrejtett rég.
Az irodalom sem
szorulhat háttérbe,
a művészek titkai
sorok közé rejtve.
Mikor a közönség
előtt szavalnak egy esten,
megremeg a nép
lélekben és testben.
Amikor a tollforgató
eléjük állva,
arról mesél, hogy
szíve elhagyott és árva.
Hát bizony elmondom,
ha erre gondolok,
s elképzelem egy
könnyező kislány vagyok.
Amikor prózájában az
alkotó a gyermekkoráról mesél,
arról a tengernyi
emlékről mit visszasírna még.
Szóval, ha látni
akarod, ezt a sok lebilincselő csodát,
Az égig érő Mária
Valérián sétálj át,
olyanban lesz részed,
ami máshol nem vár …
Révész István: Duna
Miként felragyognak a csillagok az
univerzumban, s benne a napunk és a föld is,
Európa, Ázsia, és az összes többi
földrészek, egymás között így beszélgetnek.
Vajon hol keressünk értéket és
szépet, hol a természet már nem értékes és véges.
Az emberek szíve rejtelmes, így Európa felszólalt, az
emberek környezetében.
Vajon a folyamok között, a büszke s
szép Európának, városainak csillogásában,
Van-e szép leánya, gyöngye, aki éke,
s tán királynője az neki, és vajon méltó-e hozzája.
Akit büszkén, és dicsőítő szóval,
bemutathatna nekünk, sőt az egész világnak is.
Előáll ekkor Európa, a felséges, mondván: halljátok szómat,
és rám figyeljetek.
Mert van leányom, ki büszkeségem
nékem, aki a folyóvizeknek szépséges királynője,
Mint fénylő kék szalag a leány hajában,
s mint szivárványnak színei, ékszer ő.
Nagyvárosok ékessége vagy te, s
hatalmas, a te szépséged fényessége fenséges.
Mint a dicsőség, a napfény csillámlik hullámaidon, erő és
büszkeség árad belőled.
Fekete erdő titokzatos rejtekében
születtél, hiszen az óriásoknak sarja vagy te,
Mint gyenge, bájos leánygyermek a te
forrásod, királyok és nemzetek őriznek.
Ártatlanságod kezdetben ugyan bájos,
de azt hamar felülmúlja a ragyogásod.
Az utadnak végén, a Fekete tenger deltájában, ott fejezed be
a gyönyörű futásod.
Bajorország királyai dicsérnek
téged, hol Ulm, és Regensburg hirdeti szépséged,
Passau és Linz királynője vagy ekkor
már, Bécsnél, sőt Budapestnél is keringőt jársz.
Nemzetek hajolnak meg előtted,
bajorok, csehek, osztrákok, és még a magyarok is.
Sőt Európa népe mind, az egész világ, mind-mind tisztelnek,
és ím, szeretnek téged.
Ha felindulsz, hatalmad és erőd
tüstént megmutatod, még a természet is segít tenéked,
És az áradásod, vized elsöpör
mindent, sőt a hegyekben szorosokat vágsz magadnak.
Mindég szépítkezel az erdeidben, és
segítnek társaid, a sok vizek forrásai, a folyamok.
Formálod mindig a jelent, és a jövőt is, az ember csak
követi mindenkor a te akaratodat.
Hiszen évezredek történelmét írtad,
és emberek sorsait formáltad a hullámaiddal,
Híd vagy te az emberek és országok
között, mint a múlt, a jelen, és a jövő együtt.
Mindörökké megőrzi történelmed,
Európa múltját, a dicső jelent, s talán a jövőt is.
Az eljövendőt nem tudhatja senki, és reméljük, a
pusztulásodat sem idézi elő semmi.
Miként a hegyek között libegsz tova,
Lech és Naab, sőt Isar, majd az Inn is üdvözöl téged,
Már az Alföld végtelen rónáin járod
kecses táncaid, hol találkozol keringőzve másokkal is.
Új, és újabb társaiddal, a Rábával,
a Drávával, hol a Szigetközt, és Gemencet is megérinted.
Sőt találkozol Tiszával, a szőkével is, és Szávával, majd a
Moravával is, mert hű társaid ők.
Ekkor már téged dicsőít délnek
minden ékessége, hol kinyílik előtted a Vaskapu is,
S vizednek szava, mindig emlékezést
tesz rólad, Nándorfehérvárnak déli harangszójában.
Így a te vized is, életet ad a
természetnek, az embernek kenyeret, munkát, és a lágy pihenést.
Miként a szépséges Európát a csillagok, a te vizedben ők is
nézik, nézik a tükörképeket.
Európa kék szalagja vagy te,
nagyvárosoknak büszkesége, fénye, az éke s gyöngyszeme,
Bécs valcerja kacérkodik a te
szépségeddel, sőt még Budapest és Pozsony is megdicsőít.
Büszke vagy te, s fenséges, mint a
királynő, szépségedet mindenütt hirdetik hullámaid.
Eljönnek hozzád távolról és közelről, csodálni, és megélni
mindazt, amit rólad regélnek.
Mert még az Isten is megemlékezik
rólad, hiszen a várak és a templomok, temelletted,
Emlékeztetik egész Európát arra,
hogy az ostorát és nyilait is otthagyta, a te szép partjaidnál.
Otthont adott a Kárpátoknak gyönyörű
völgyeiben, Pannóniának, a Hunoknak, s Attilának.
Bazilikák,
katedrálisok sokasága dicsőít téged, köztük Linz, Passau és Esztergom csúcsa.
Buda és Bécs is meghajol előtted,
éke és dicsősége vagy már mindörökké, a szép Európának,
S ahol elhaladsz, a nagyvárosoknak
szépsége ragyog reánk, drágagyöngy s éltetőnk vagy már.
Amikor rólad beszélnek a csillagok
és az emberek, királyok mellett, a királynőt látják tebenned.
Hullámaid elringatnak mindig, mint a lágy szerelem, óh
szeretet, kell-e ennél fenségesebb.
Az egész föld gyöngyszeme vagy te, s
Európa ékszere, koronája, óh, Duna,
Mint Királyok éke, s mint büszke
Királynője vagy a nagy folyóvizeknek.
Dicsőséged ragyogása, töltse be
mostan az emberi szíveket, sőt az egész földet.
Hiszen a világ, a földrészek és a népek, ismernek téged, és dicsérik a te szépséged.
Révész István zenei pályázata:
Kazinczi Ilona: A "mesés" Kaleidoszkóp Ház (újrahasznosított papír) |
Benkőné Kovács Márta: Esti fényben (Bazilika) |
Csányi Barbara: Pillangó |
Csányi Barbara: Arcaim |
Szabó Cseke Mózes: Kézfogó |
Puxler István: Családok fája |
Bathó Anita: Változás (kollázs) |
Adorján Attila: Fent és lent a Periférián (Nyertes pályamű) |
Kupcsek Ilona: Folyamatok |
Szarka Szilvia: Kötelékek |
Madarász-Gép Sarolta: Kaleidoszkóp |
Rajnai Krisztina: Észvesztő - Autonóm riport egy Kaleidoszkópban |
Tatai Anita: Kaleidoszkóp |
Gép Zsuzsanna: Fotel |
Mindenkinek nagyon szépen köszönjük a pályázatát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése