Rondella Galéria: A Bükkszék Művésztelep kiállítása

Október 6-án nyílt meg a Rondella Galériában a Bükkszék Művésztelep kiállítása. A kiállításon Vukovich László, nyugalmazott televíziós szerkesztő köszöntötte a vendégeket és Dinnyés József énekes, dalszerző adott elő dalokat. A kiállításmegnyitó egyben megemlékezés is volt az aradi vértanúkról. A tárlat október 29-ig látogatható 11:00-16:00 óra között, hétfői napok kivételével.

Vukovich László megnyitóbeszéde:

Köszöntöm a Bükkszéki Alkotótelepet bemutató kiállítás megnyitójának vendégeit, a jelen lévő alkotókat, kedves mindnyájukat!

Ma egy olyan képzőművészeti tárlatot ajánlok az igen tisztelt vendégek figyelmébe, amelyen a műveikkel szereplő alkotók nagy része személyes ismerős, barát és némelyikük alkotótárs is volt az elmúlt években. Ennek egyszerű oka van, szerepeltek a Becse Tamás operatőr és általam készített kisfilmekben, melyek személyes portrék, alkotótáborokról készült dokumentumfilmek voltak. Talán ez is a magyarázata annak, hogy ma én ajánlhatom figyelmükbe a Bükkszéki Alkotótelepen dolgozó képzőművészek, fotós és filmes barátaim alkotásait.

Bevezetésként néhány szó a településről, amely otthont ad immáron 9 éve a nyaranta megrendezendő Alkotótelepnek:

Bükkszék a Mátra és a Bükk lábánál, Egertől 20 kilométerre, a Tarna völgyében fekszik. A történelmi időket idéző helyiséget már a középkorban ismerték, egy oklevél 1275-ben említi. 1937-től kőolajkutatások kezdődnek az ún. „Bükkszéki boltozaton”. A kitermelt olaj mennyisége nem volt jelentős, de ekkor fedezik fel a 39-40 fokos hévizet. A SALVUS gyógyvízre 1939-ben kisebb fürdő létesült. Bükkszék nevezetességei közé tartozik, a torony nélküli templom, amely az Árpád-korban épült. Később gótikus részletekkel gazdagították, a török hódítások utáni újjáépítésekor tornyot nem építettek hozzá. Legújabb nevezetessége – napjainkban –, pedig a nyaranta megrendezendő Alkotótelep.

Kilenc esztendeje immáron, hogy otthonra találtak a Sárospataki Patak Csoport művészei és vendégeik a bükkszéki Napfény vendégházban, melyet Vincze Istvánnék bocsátanak a művészek rendelkezésére minden év júniusának utolsó hetében.

A művésztelep házigazdája, a Napfény Vendégház tulajdonosa Vincze István mellett, az Új Art Ért Alapítvány és Bükkszék Önkormányzata.

A művésztelepen alkotó képzőművészek:

feLugossy László, Munkácsy-díjas festőművész

Baksai József, Munkácsy-díjas festőművész

Wróbel Péter, művésztanár, képzőművész

Vincze Ottó, festőművész

Kéri Mihály, képzőművész, az Érdi Galéria vezetője

Puha Ferenc, festőművész

Sz. Varga Ágnes, képzőművész

Fazekas Balogh István, képzőművész, ny. főiskolai tanár

Bán Miklós, grafikus

Lázár Zsolt, fotóművész

Becse Tamás, operatőr

Csetneki József, festőművész (a művésztelep aktív szervezője)

A felsorolt nevek között nemcsak festőművészekkel találkozunk, hiszen van aki grafikával, fotózással vagy éppen operatőrködéssel foglalkozik. Az alkotótelepen folyó munka nemcsak a festészetre fókuszálódik, hanem a plasztika, objektkészítés mellett teret kapott korábban a kísérleti videóperformansz és utcai akció is, melyben esetenként a település lakói és vezetői is segítségére voltak az alkotóknak.

Az Alkotótelep megnyitása minden alkalommal művészenként 3-4 alkotásból álló kiállítással indul, melyet nagy érdeklődéssel fogadnak a település lakói is. 2009-től már személyes ismerősként fogadják az alkotóművészeket és az évek során személyes kapcsolatok is kialakultak.

Kedves tárlatlátogatók! Engedjék meg, hogy most néhány gondolatot elmondjak az alkotótelepen dolgozó művészekről, nem alfabetikus sorrendben:

Baksai József, Munkácsy-díjas festőművész munkásságáról

Művészetének jellemzője, kulcsszava a dualitás, a kettősség. Ez megnyilvánul egyrészt alkotó módszerében, az ábrázolt témákban és az alkalmazott technikákban egyaránt. Ezt erősíti asszociációs munkamódszere - írja munkásságának egyik méltatója Szeifert Judit, művészettörténész.

„Nagyméretű vásznaira olyan vastagon hordja fel az (olykor plextollal dúsított) olajfestéket, hogy figurái térbeli benyomást keltenek. Ezeken a kézzel gyúrt festmény-reliefeken gyakran használ sötét vagy földszíneket, és főként mitológiai témákat dolgoz fel.1992 óta vegyes technikájú (enyvezett, ragasztott) grafikákat, rajzokat, illusztrációkat (enigma), installációkat is készít, ez utóbbiakat másokkal közösen. Anatómiai ismereteit és kiváló rajzkészségét kihasználva deformálja emberi figuráit, képein – egyedülálló módon – kriptikus jeleket helyez el, melyek csak bizonyos szögből láthatók.”- ezekkel a gondolatokkal elemzi munkásságát Markója Csilla, művészettörténész, esztéta.

Kéri Mihály, festőművész, az érdi Galéria vezetője, a Patak Csoport tagja

„Pályakezdésekor Lakner László korai műveihez közel álló táblaképekkel jelentkezett. Később a kompozíció centrumába állított jelek, elbukó, elmosódó figurák jellemezték munkáit. A figuralitásra utaló formák később eltűntek, s a háttér vált a mű tárgyává, azaz széles ecsetvonásokkal festett, erősen expresszív felület lett a mű témája.” - írta képeiről Hahn Ferenc, művészettörténész.

„Világosan kimunkált képlogikai eszköztár az övé, amelyet leírni, elemezni, magyarázni és átérezni egyaránt lehet.” - fogalmazott Novotny Tihamér, művészeti író.

feLugossy László (LACA) performer, Munkácsy-díjas képzőművész

„Először a fotózással ismerkedett meg, s ez később is fontossá és hasznossá vált számára, amikor közel került a film világához. Ha azt mondom A. E. Bizottság (Albert Einstein Bizottság), akkor a kicsit idősebbek számára ismerős lehet, hiszen a 80-as évek ma már legendás underground együttesének oszlopos tagja volt. Képzőművészettel, zenével, irodalommal és filmezéssel is foglalkozó autodidakta művész.

Képzőművészetére a kecskeméti évek alatt nagy hatással volt Tóth Menyhért festészete. A modern művészetről alkotott elképzeléseit ösztönös művészeti kifejezésekkel való kísérletezéssel tágította. A kollázstechnika felhasználásával rajzol, fest, fotót applikál, videófilmet készít és emellett költői szövegeket is ír. Munkásságában szorosan összefonódik a képzőművészi kifejezés a költészettel, zenével és mindenféle kreatív tevékenységgel.

Kezdeti kísérleti időszakában vált művészetalkotó tevékenységének, legmeghatározóbb vonásává a szabad, természetes és spontán megnyilvánulás, mely mind a mai napig jellemző alkotó tevékenységére.” - olvasható művészeti munkásságáról az Art Portálon.

Puha Ferenc, festőművész ( a Patak Csoport tagja)

„Festői világa két szálon fogalmazódik meg. Az egyik oldalon az ösztönös és látszólagos formátlanságot a vérbő festőiséget, a lendületes ecsetjárást, a tubusból nyomott festékeket, a festőkés mozgását, a színgazdagságát érzékeljük.

A másik oldalon az analitikus, elemző formakeresést, a logikus formaadást, a rajzosságot, a hangsúlyok meglelésének örömét, a rendező elveket és a szerkezetességet, valamint az absztrakt jelszerűségét találjuk.” - írja munkáját méltatva Novotny Tihamér, művészeti író.

„Munkássága szakaszokra osztható. Alaposan körbejár egy-egy témát, majd azt lezárva újabb festői problémákat vet fel. A legújabb időkig alluzív festőnek minősíthető; a képmezőn átzuhanó lendületes formák többnyire valamiféle valóságos motívumra emlékeztetnek, pedig valójában szín- és formaütköztetésekről, kompozíciós problémákról szólnak ezek a munkák.” - méltatja alkotásait Hahn Ferenc, művészettörténész.

Meghatározó művészetpedagógiai tevékenységet is folytat. Éveken át művésztanárként vett részt a Sárospataki Képzőművészeti Szabadiskola munkájában.

Sz. Varga Ágnes, képzőművész (Kabó)

„Nemcsak születése, hanem festészete révén is szentendrei művész. A képzőművészet iránt érdeklődése korán jelentkezett és iskolai tanulmányait is e szerint végezte.

Egyéni és szuverén módon alakított művészetére a szakma is felfigyelt, amelyet díjak, elismerések mellett különböző alkotóműhelyekbe és művésztelepekre történő meghívások jeleznek (pl. Bükkszék is). Munkásságában az elmúlt időszakban bontakozott ki egy újfajta festői világ. Eltávolodott a szélesebb látványelemekből építkező, dinamikus, expresszív festésmódjától, csak néhány motívumot ábrázoló, meditatív jellegű, figyelemre méltó festői értékkel rendelkező, nagyformátumú pasztell- majd szénkompozíciókat kezdett készíteni. Számos képét tájhoz, vagy élethelyzethez kötődő emlék előzi meg. Minden emléke fényélményekben rögzült, néhol már konkrétan szakrális jellegű képei őszintén vallanak egy titokzatos szépségű festői világon keresztül erről a meggyőződésről, magáról a hitről.” (Art Portál)

Fazekas Balogh István, képzőművész, ny. főiskolai tanár

„Pályafutását a művészetek iránti fogékonyság, a kutató, kísérletező szellem, a kritikus attitűd, a türelmes érzékenység és az érzelmeket zabolázó rend keresése egyaránt jellemzi. Komolyan vette korának intelmét, hogy azokat a javakat, amelyeket a tudomány és a technika megfogható közelségbe hozott, csak úgy tudjuk az érzések mélységével felruházni - ezáltal életünket gazdagabbá tenni - ha minden képességünket a teljesség igényével aknázzuk ki. Ezt példázzák és erre tesznek kísérletet a zene igézetében fogant számítógépes grafikái, montázsai, betűképei, az alternatív művészeti akciókban való közreműködése.” - írja munkásságát elemezve Dr. Dobrik István, művészettörténész.

Wróbel Péter, festő, grafikus

Korai alkotói periódusában elsősorban a festészet és az építészet határvonalán álló, élénk színeivel is ható installációkat készített. A 90-es évek elejétől copy-art (fénymásolóval készülő) műveket alkotott, és a fénymásológép lehetőségeit kihasználva, performansz-szerű “xerox-színházat” hozott létre. Művei filozófiai tartalmat is hordoznak, emellett néha sajátos, fanyar humor szándéka is áthatja őket. Olykor hétköznapi tárgyak meglepő kontextusba helyezésével vált ki közönségéből hatást. Munkáinak fontos jellemzője, vonzódása a nyitott műhöz, amelyben a néző is tevékeny szerepet játszik. 1998-tól kezdte el raszteres technikájú „Ajtó-ablak” műveinek készítését. E munkái egyfajta szellemi átjáró gondolatát közvetítik, amelyeken át, egy másik szellemi dimenzióba lehet látni.

Vincze Ottó, képzőművész

Autodidakta művész, aki pályáját igen korán kezdte, már 21-22 éves korában két önálló kiállítása volt. A kisvárdai születésű fiatal alkotóra nagy hatással voltak a szentendrei nagyok - időközben ide költözött. Korai munkáinak jellegzetessége az emblematikus módon leegyszerűsített bábfigurák. Saját bevallása szerint - bár autodidakta művész - tanulta a művészetet a kockológiától, az aktig.

Önmagáról így vall: „Festőként kezdtem. Tagja lettem a grafikai műhelynek, foglalkoztam grafikával, szitával, rézkarccal. Az én iskolám a klasszikus szentendrei konstruktív piktúra volt. Mestereim: Barcsay Jenő, Deim Pál, Balogh László voltak. Később továbbléptem a hagyományos táblakép műfajától az objekteket létrehozó, úgynevezett kiterjesztett festészet irányába.”

Csetneki József, képzőművész

Művészeti iskolateremtő, szabadiskola alapító, képzőművész, tanár. És még sorolhatnám, hogy mennyi mindennel foglalkozik. Mindezek mellett fest is - ha ideje engedi - maga is résztvevője számos alkotótelepnek, mint például a Bükkszékinek is.

Képzőművészként leginkább festészettel és számítógépes grafikával tölti ki alkotó idejét, mellette versénekléssel és lovas hagyományőrzéssel is foglalkozik. Ebből is látható, hogy jó viszonyban áll a kultúrtörténeti beágyazottságú és az állandóan szaporodni vágyó múzsák nevezett és nevezetlen alakjaival. 2005-ben csatlakozott a Patak Csoporthoz, melynek tagjai az általa alapított szabadiskola művésztanárai is voltak. Ez a későbbiek során nagyban segítette és segíti ma is alkotói fejlődését.

Itt kell megemlítenem, hogy szoros kapcsolat van a Patak Csoport sárospataki művésztelepe - melynek házigazdája a Patak Művészeti Egyesület mellett, az Art Ért Alapítvány és a Pataki Diákok Vendégháza -, és a Bükkszéki Alkotótelep között immáron esztendők óta.

Becse Tamás, operatőrről néhány szót:

1994-től volt a Zemplén Televízió munkatársa 2016-ig. A napi hírgyártásban végzendő operatőri munka mellett, igyekezett a számára kedvező témákban is forgatni. Különösen közel áll hozzá a természetfilmek készítése, valamint a képzőművészeti témákat feldolgozó alkotások. Több dokumentumfilm operatőre és rendezője is volt eddigi pályája során. Az elmúlt évek során találtak egymásra Zsigmond Dezső filmrendezővel, akinek több filmjében is alkotótárs volt, mint operatőr.

Bán Miklós, grafikus

1991-95: Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatója volt, grafika-tipográfia szakon. Mesterei: Molnár Gyula, Felvidéky András, Jandó Péter, Baska József voltak. 1994-97 között a Magyar Iparművészeti Főiskola mesterképzőjét végezte el. 1995-97: Kerényi grafikai stúdió ösztöndíjasa. Fót város címer- és védjegypályázatán I. díjat nyert. Az alkalmazott grafika művészi igényű változataival foglalkozik, készít számítógépes grafikákat, olajfestményeket, foglalkozik címertervezéssel is. A 90-es évek elején, mint performer is dolgozott.

Lázár Zsolt, fotóművész

Székely származású, sepsiszentgyörgyi születésű fotóművész, Nyíregyházán él.

Fényképezőgépével hű krónikása szülőföldjének, annak népi építészeti, népművészeti értékeit bemutatva. Képein felidéződnek azok a közösségi együttlétek, melyek napjainkban sajnos ritkulóban vannak, s melynek központi figurája az ember. Munkájára jellemző a jó értelemben vett sokféleség és a sokszínűség. A Bükkszéki Alkotótelepen igyekezett megörökíteni az alkotás pillanatát és azt a festői környezetet, amely őt is megérintette.

A bemutatott művészekkel való esetenkénti közös munkák során egyre inkább kíváncsivá váltam a kortárs képzőművészet iránt. Televíziós szerkesztőként több, mint másfél évtizeden keresztül volt alkalmam részt venni a különböző műhelyekben folyó alkotó folyamatokban, azok képi rögzítésében. Ezekből az alkalmakból az évek során személyes barátságok szövődtek, melyekre nagyon büszke vagyok. Egy olyan világot ismertem meg segítségükkel, mely a mai napig élményt jelent számomra.

Befejezésül néhány gondolat az alkotótelepről:

A Napfény Vendégház az utóbbi esztendőkben erre az egy hétre egy igazi alkotó otthonná alakul át, ahol olyan stúdiókörülményeket alakítanak ki maguknak a művészek, amelyben ki-ki nyugodt körülmények között tudja végezni munkáját. Egyik legfontosabb jellemzője az alkalmazkodás, részben az adott körülményekhez, részben pedig egymáshoz, hiszen ki-ki igyekszik megőrizni saját intimitását. A vendégház összes helyisége és udvara ilyenkor hamisítatlan művésztelepi köntöst ölt, amelyet szívesen látogatnak a bükkszéki érdeklődők is.

Assissi Szt. Ferenc fogalmazta meg egykoron: „Aki a kezeivel dolgozik, az a munkás. Aki a kezeivel és az értelmével dolgozik, az a kézműves. Aki a kezével, az értelmével és a szívével dolgozik, az a művész.”

Itt ma olyan művészek mutatkoznak be ezen a tárlaton, akik a kezükkel, értelmükkel és a szívükkel dolgoztak és hozták létre műveiket, melyeket megcsodálhatunk.

A mai tárlat egyfajta keresztmetszete a Bükkszéki Alkotótelepen folyó művészi alkotó munkának. A most kiállító művészek önálló, szuverén személyiségek, mégis ez a kiállítás is azt dokumentálja, hogy milyen értékes munkák jöhetnek létre egy ilyen időszaki jellegű közös alkotótelepi körben.

Közeledvén a Festészet Napjához - október 18-hoz - zárásként egy idézet, mely úgy gondolom, hogy ide kívánkozik:

„A festészet, a képzőművészet, a legelképesztőbb szellemi kalandtúra, az igazi tudás és bölcsesség megszerzésének, a szabadság illúziójának reménye. Amíg pedig élnek emberek, akik így gondolják, szerintem virágzó műfajról beszélhetünk.”

Köszönöm, hogy meghallgattak, és kellemes időtöltést kívánok az alkotások körében!

Dinnyés József dala, az október 6-i hősök tiszteletére: