Az Esztergomi Kaleidoszkóp 2017 pályázat kiállítása

Az Eurohíd Euro-Kisrégiós Fejlődést Elősegítő Közhasznú Alapítvány, a Kaleidoszkóp Ház Kulturális Központtal együtt meghirdetett pályázata mérföldkőhöz érkezett, immár ötödik alkalommal került kiírásra. Az évfordulóra való tekintettel, idén a Kaleidoszkóp Ház és Esztergom kapcsolata, a kortárs művészet és a város, illetve az itt élők és a Kaleidoszkóp Házhoz kapcsolódó művészeti kör vonatkozásában vártuk az alkotásokat. 

A Kaleidoszkóp Ház az elmúlt évek során a város kulturális életnek fontos szereplőjévé nőtte ki magát. A hozzá kapcsolódó művészek és Esztergom kultúraszerető közössége egyaránt sokat tett az alapítók elképzeléseinek megvalósításáért. 2010-ben az Eurohíd Euro-Kisrégiós Alapítvány elhatározta, hogy támogatni kívánja a Kaleidoszkóp Házban testet öltött küldetést, az ott folyó művészeti tevékenységét. A Kaleidoszkóp Ház első 3 éve egy csoda volt az ötletgazdák számára, aztán lassan fel kellett nőni a szaporodó feladatokhoz, fejlődni kellett, ami hamarosan egyre gyümölcsözőbbé tette a működésünket.

2013-tól a MNM Esztergomi Vármúzeum támogatásával a Rondella Galériában is rendezhetünk kiállításokat, havi rendszerességgel. Sok művésszel ismerkedtünk meg munkánk során, munkakapcsolatok, sőt barátságok szövődtek. Csodálatos az a közösség, amely létrejött, újabb és újabb segítőkkel. Ez számunkra egy misszió, amiben társakra találtunk. Társainkhoz mindig is ragaszkodtunk, támogattuk egymást tevékenységeinkben.

Nagyon örültünk annak, hogy ennyire színes pályázati anyag jött össze, amelyből ilyen színvonalas kiállítást rendezhettünk. A pályázat szakmai bírálói Paál Anikó irodalmár és Tamási Péter festő- és fotóművész voltak.

Tamási Péter és Paál Anikó

Benkőné Kovács Márta festménye a gyönyörű, esti fényekben pompázó Bazilikát ábrázolja. Különösen örültünk Márta alkotásának, hiszen ő tavaly is pályázott már nálunk, így visszatérő vendégként üdvözölhetjük.

Benkőné Kovács Márta és alkotása

Kupcsek Ilona alkotása is igen megfogott mindenkit, hiszen egyedi, szálas gyapjútechnikával dolgozik. Színei csodálatosak, a gyapjúból szinte festményeket készít.

Kupcsek Ilona és alkotása

Szabó Cseke Mózes Kézfogó című képe nem is akármilyen alkalomból készült, hiszen nyáron a Rondella Galériában rendeztünk számára kiállítást, esküvője alkalmából. Gép Zsuzsanna festményén egy fotel látható, azonban nem akármilyen fotel, hanem a Kaleidoszkóp Házban található. Aki járt már ott, az biztosan felismeri.

Kazinczi Ilona alkotása újrahasznosított papírból van. Az Eurohíd Alapítvány évek óta rendez olyan előadásokat és filmvetítéseket, amelyek a környezettudatos életmóddal kapcsolatosak, így kapcsolódik össze Ilona munkája a miénkkel.

Gép Katalin fotója egy szardíniai estén készült, címe: Képesség a szép látására. A művészetben valóban ez a legfontosabb!

Az esztergomi STB csoportot (Sipeki, Tamási, Balla) festette meg Mécses Éva Hilda. A fotón Balla András (jobbra) és Tamási Péter (balra) látható a festménnyel, sajnos Sipeki Gyula már nem lehet közöttünk.

A pályázat nyertes alkotása Adorján Attila: Fent és lent a Periférián című fotóinstallációja lett. A régi ablakkeretbe helyezett képek a tavalyi Periféria című kiállításon készültek. A kiállítás legfőbb gondolata az volt, hogy felhívjuk a figyelmet a kortárs művészet elhanyagolt helyzetére. Attila nagyon megfogta a gondolatot a régi ablakkerettel is, hiszen a kiállítást egy olyan, régen elhanyagolt épületben rendeztük meg, melyet Esztergom városától kaptunk abból a célból, hogy azt a művészet erejével ismét élettel töltsük meg.

Minden pályázónak nagyon szépen köszönjük a részvételt!

A kiállítás 2017. november 26-ig tekinthető meg a MNM Esztergomi Vármúzeumának Rondella Galériájában, 11:00-16:00 óra között.

Fotók: Monoki Zoltán 

Adorján Attila átvette a díjat és a pénzjutalmat

 

A Bükkszék Művésztelep kiállítása

Október 6-án nyílt meg a Rondella Galériában a Bükkszék Művésztelep kiállítása. A kiállításon Vukovich László, nyugalmazott televíziós szerkesztő köszöntötte a vendégeket és Dinnyés József énekes, dalszerző adott elő dalokat. A kiállításmegnyitó egyben megemlékezés is volt az aradi vértanúkról.  A tárlat október 29-ig látogatható 11:00-16:00 óra között, hétfői napok kivételével.

Vukovich László megnyitóbeszéde:

Köszöntöm a Bükkszéki Alkotótelepet bemutató kiállítás megnyitójának vendégeit, a jelen lévő alkotókat, kedves mindnyájukat!

Ma egy olyan képzőművészeti tárlatot ajánlok az igen tisztelt vendégek figyelmébe, amelyen a műveikkel szereplő alkotók nagy része személyes ismerős, barát és némelyikük alkotótárs is volt az elmúlt években. Ennek egyszerű oka van, szerepeltek a Becse Tamás operatőr és általam készített kisfilmekben, melyek személyes portrék, alkotótáborokról készült dokumentumfilmek voltak. Talán ez is a magyarázata annak, hogy ma én ajánlhatom figyelmükbe a Bükkszéki Alkotótelepen dolgozó képzőművészek, fotós és filmes barátaim alkotásait.

Bevezetésként néhány szó a településről, amely otthont ad immáron 9 éve a nyaranta megrendezendő Alkotótelepnek:

Bükkszék a Mátra és a Bükk lábánál, Egertől 20 kilométerre, a Tarna völgyében fekszik. A történelmi időket idéző helyiséget már a középkorban ismerték, egy oklevél 1275-ben említi. 1937-től kőolajkutatások kezdődnek az ún. „Bükkszéki boltozaton”. A kitermelt olaj mennyisége nem volt jelentős, de ekkor fedezik fel a 39-40 fokos hévizet. A SALVUS gyógyvízre 1939-ben kisebb fürdő létesült. Bükkszék nevezetességei közé tartozik, a torony nélküli templom, amely az Árpád-korban épült. Később gótikus részletekkel gazdagították, a török hódítások utáni újjáépítésekor tornyot nem építettek hozzá. Legújabb nevezetessége – napjainkban –, pedig a nyaranta megrendezendő Alkotótelep.

Kilenc esztendeje immáron, hogy otthonra találtak a Sárospataki Patak Csoport művészei és vendégeik a bükkszéki Napfény vendégházban, melyet Vincze Istvánnék bocsátanak a művészek rendelkezésére minden év júniusának utolsó hetében.

A művésztelep házigazdája, a Napfény Vendégház tulajdonosa Vincze István mellett, az Új Art Ért Alapítvány és Bükkszék Önkormányzata.

A művésztelepen alkotó képzőművészek: 

feLugossy László, Munkácsy-díjas festőművész

Baksai József, Munkácsy-díjas festőművész

Wróbel Péter, művésztanár, képzőművész

Vincze Ottó, festőművész

Kéri Mihály, képzőművész, az Érdi Galéria vezetője

Puha Ferenc, festőművész

Sz. Varga Ágnes, képzőművész

Fazekas Balogh István, képzőművész, ny. főiskolai tanár

Bán Miklós, grafikus

Lázár Zsolt, fotóművész

Becse Tamás, operatőr

Csetneki József, festőművész (a művésztelep aktív szervezője)

A felsorolt nevek között nemcsak festőművészekkel találkozunk, hiszen van aki grafikával, fotózással vagy éppen operatőrködéssel foglalkozik. Az alkotótelepen folyó munka nemcsak a festészetre fókuszálódik, hanem a plasztika, objektkészítés mellett teret kapott korábban a kísérleti videóperformansz és utcai akció is, melyben esetenként a település lakói és vezetői is segítségére voltak az alkotóknak.

Az Alkotótelep megnyitása minden alkalommal művészenként 3-4 alkotásból álló kiállítással indul, melyet nagy érdeklődéssel fogadnak a település lakói is. 2009-től már személyes ismerősként fogadják az alkotóművészeket és az évek során személyes kapcsolatok is kialakultak.

Kedves tárlatlátogatók! Engedjék meg, hogy most néhány gondolatot elmondjak az alkotótelepen dolgozó művészekről, nem alfabetikus sorrendben:

Baksai József, Munkácsy-díjas festőművész munkásságáról

Művészetének jellemzője, kulcsszava a dualitás, a kettősség. Ez megnyilvánul egyrészt alkotó módszerében, az ábrázolt témákban és az alkalmazott technikákban egyaránt. Ezt erősíti asszociációs munkamódszere - írja munkásságának egyik méltatója Szeifert Judit, művészettörténész.

„Nagyméretű vásznaira olyan vastagon hordja fel az (olykor plextollal dúsított) olajfestéket, hogy figurái térbeli benyomást keltenek. Ezeken a kézzel gyúrt festmény-reliefeken gyakran használ sötét vagy földszíneket, és főként mitológiai témákat dolgoz fel.1992 óta vegyes technikájú (enyvezett, ragasztott) grafikákat, rajzokat, illusztrációkat (enigma), installációkat is készít, ez utóbbiakat másokkal közösen. Anatómiai ismereteit és kiváló rajzkészségét kihasználva deformálja emberi figuráit, képein – egyedülálló módon – kriptikus jeleket helyez el, melyek csak bizonyos szögből láthatók.”- ezekkel a gondolatokkal elemzi munkásságát Markója Csilla, művészettörténész, esztéta.

Kéri Mihály, festőművész, az érdi Galéria vezetője, a Patak Csoport tagja

„Pályakezdésekor Lakner László korai műveihez közel álló táblaképekkel jelentkezett. Később a kompozíció centrumába állított jelek, elbukó, elmosódó figurák jellemezték munkáit. A figuralitásra utaló formák később eltűntek, s a háttér vált a mű tárgyává, azaz széles ecsetvonásokkal festett, erősen expresszív felület lett a mű témája.” - írta képeiről Hahn Ferenc, művészettörténész.

„Világosan kimunkált képlogikai eszköztár az övé, amelyet leírni, elemezni, magyarázni és átérezni egyaránt lehet.” - fogalmazott Novotny Tihamér, művészeti író.

feLugossy László (LACA) performer, Munkácsy-díjas képzőművész

„Először a fotózással ismerkedett meg, s ez később is fontossá és hasznossá vált számára, amikor közel került a film világához. Ha azt mondom  A. E. Bizottság (Albert Einstein Bizottság), akkor a kicsit idősebbek számára ismerős lehet, hiszen a 80-as évek ma már legendás underground együttesének oszlopos tagja volt. Képzőművészettel, zenével, irodalommal és filmezéssel is foglalkozó autodidakta művész.

Képzőművészetére a kecskeméti évek alatt nagy hatással volt Tóth Menyhért festészete. A modern művészetről alkotott elképzeléseit ösztönös művészeti kifejezésekkel való kísérletezéssel tágította. A kollázstechnika felhasználásával rajzol, fest, fotót applikál, videófilmet készít és emellett költői szövegeket is ír. Munkásságában szorosan összefonódik a képzőművészi kifejezés a költészettel, zenével és mindenféle kreatív tevékenységgel.

Kezdeti kísérleti időszakában vált művészetalkotó tevékenységének, legmeghatározóbb vonásává a szabad, természetes és spontán megnyilvánulás, mely mind a mai napig jellemző alkotó tevékenységére.” - olvasható művészeti munkásságáról az Art Portálon.

Puha Ferenc, festőművész ( a Patak Csoport  tagja)

„Festői világa két szálon fogalmazódik meg. Az egyik oldalon az ösztönös és látszólagos formátlanságot a vérbő festőiséget, a lendületes ecsetjárást, a tubusból nyomott festékeket, a festőkés mozgását, a színgazdagságát érzékeljük.

A másik oldalon az analitikus, elemző formakeresést, a logikus formaadást, a rajzosságot, a hangsúlyok meglelésének örömét, a rendező elveket és a szerkezetességet, valamint az absztrakt jelszerűségét találjuk.” - írja munkáját méltatva Novotny Tihamér, művészeti író.

„Munkássága szakaszokra osztható. Alaposan körbejár egy-egy témát, majd azt lezárva újabb festői problémákat vet fel. A legújabb időkig alluzív festőnek minősíthető; a képmezőn átzuhanó lendületes formák többnyire valamiféle valóságos motívumra emlékeztetnek, pedig valójában szín- és formaütköztetésekről, kompozíciós problémákról szólnak ezek a munkák.” - méltatja alkotásait Hahn Ferenc, művészettörténész.

Meghatározó művészetpedagógiai tevékenységet is folytat. Éveken át művésztanárként vett részt a Sárospataki Képzőművészeti Szabadiskola munkájában.

Sz. Varga Ágnes, képzőművész (Kabó)

„Nemcsak születése, hanem festészete révén is szentendrei művész. A képzőművészet iránt érdeklődése korán jelentkezett és iskolai tanulmányait is e szerint végezte.

Egyéni és szuverén módon alakított művészetére a szakma is felfigyelt, amelyet díjak, elismerések mellett különböző alkotóműhelyekbe és művésztelepekre történő meghívások jeleznek (pl. Bükkszék is). Munkásságában az elmúlt időszakban bontakozott ki egy újfajta festői világ. Eltávolodott a szélesebb látványelemekből építkező, dinamikus, expresszív festésmódjától, csak néhány motívumot ábrázoló, meditatív jellegű, figyelemre méltó festői értékkel rendelkező, nagyformátumú pasztell- majd szénkompozíciókat kezdett készíteni. Számos képét tájhoz, vagy élethelyzethez kötődő emlék előzi meg. Minden emléke fényélményekben rögzült, néhol már konkrétan szakrális jellegű képei őszintén vallanak egy titokzatos szépségű festői világon keresztül erről a meggyőződésről, magáról a hitről.” (Art Portál)

Fazekas Balogh István, képzőművész, ny. főiskolai tanár

„Pályafutását a művészetek iránti fogékonyság, a kutató, kísérletező szellem, a kritikus attitűd, a türelmes érzékenység és az érzelmeket zabolázó rend keresése egyaránt jellemzi. Komolyan vette korának intelmét, hogy azokat a javakat, amelyeket a tudomány és a technika megfogható közelségbe hozott, csak úgy tudjuk az érzések mélységével felruházni - ezáltal életünket gazdagabbá tenni - ha minden képességünket a teljesség igényével aknázzuk ki. Ezt példázzák és erre tesznek kísérletet a zene igézetében fogant számítógépes grafikái, montázsai, betűképei, az alternatív művészeti akciókban való közreműködése.” - írja munkásságát elemezve Dr. Dobrik István, művészettörténész.

Wróbel Péter, festő, grafikus

Korai alkotói periódusában elsősorban a festészet és az építészet határvonalán álló, élénk színeivel is ható installációkat készített. A 90-es évek elejétől copy-art (fénymásolóval készülő) műveket alkotott, és a fénymásológép lehetőségeit kihasználva, performansz-szerű “xerox-színházat” hozott létre. Művei filozófiai tartalmat is hordoznak, emellett néha sajátos, fanyar humor szándéka is áthatja őket. Olykor hétköznapi tárgyak meglepő kontextusba helyezésével vált ki közönségéből hatást. Munkáinak fontos jellemzője, vonzódása a nyitott műhöz, amelyben a néző is tevékeny szerepet játszik. 1998-tól kezdte el raszteres technikájú „Ajtó-ablak” műveinek készítését. E munkái egyfajta szellemi átjáró gondolatát közvetítik, amelyeken át, egy másik szellemi dimenzióba lehet látni.

Vincze Ottó, képzőművész

Autodidakta művész, aki pályáját igen korán kezdte, már 21-22 éves korában két önálló kiállítása volt. A kisvárdai születésű fiatal alkotóra nagy hatással voltak a szentendrei nagyok - időközben ide költözött. Korai munkáinak jellegzetessége az emblematikus módon leegyszerűsített bábfigurák. Saját bevallása szerint - bár autodidakta művész - tanulta a művészetet a kockológiától, az aktig.

Önmagáról így vall: „Festőként kezdtem. Tagja lettem a grafikai műhelynek, foglalkoztam grafikával, szitával, rézkarccal. Az én iskolám a klasszikus szentendrei konstruktív piktúra volt. Mestereim: Barcsay Jenő, Deim Pál, Balogh László voltak. Később továbbléptem a hagyományos táblakép műfajától az objekteket létrehozó, úgynevezett kiterjesztett festészet irányába.”

Csetneki József, képzőművész

Művészeti iskolateremtő, szabadiskola alapító, képzőművész, tanár. És még sorolhatnám, hogy mennyi mindennel foglalkozik. Mindezek mellett fest is - ha ideje engedi - maga is résztvevője számos alkotótelepnek, mint például a Bükkszékinek is.

Képzőművészként leginkább festészettel és számítógépes grafikával tölti ki alkotó idejét, mellette versénekléssel és lovas hagyományőrzéssel is foglalkozik. Ebből is látható, hogy jó viszonyban áll a kultúrtörténeti beágyazottságú és az állandóan szaporodni vágyó múzsák nevezett és nevezetlen alakjaival. 2005-ben csatlakozott a Patak Csoporthoz, melynek tagjai az általa alapított szabadiskola művésztanárai is voltak. Ez a későbbiek során nagyban segítette és segíti ma is alkotói fejlődését.

Itt kell megemlítenem, hogy szoros kapcsolat van a Patak Csoport sárospataki művésztelepe - melynek házigazdája a Patak Művészeti Egyesület mellett, az Art Ért Alapítvány és a Pataki Diákok Vendégháza -, és a Bükkszéki Alkotótelep között immáron esztendők óta.

Becse Tamás, operatőrről néhány szót:

1994-től volt a Zemplén Televízió munkatársa 2016-ig. A napi hírgyártásban végzendő operatőri munka mellett, igyekezett a számára kedvező témákban is forgatni. Különösen közel áll hozzá a természetfilmek készítése, valamint a képzőművészeti témákat feldolgozó alkotások. Több dokumentumfilm operatőre és rendezője is volt eddigi pályája során. Az elmúlt évek során találtak egymásra Zsigmond Dezső filmrendezővel, akinek több filmjében is alkotótárs volt, mint operatőr.

Bán Miklós, grafikus

1991-95: Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatója volt, grafika-tipográfia szakon. Mesterei: Molnár Gyula, Felvidéky András, Jandó Péter, Baska József voltak. 1994-97 között a Magyar Iparművészeti Főiskola mesterképzőjét végezte el. 1995-97: Kerényi grafikai stúdió ösztöndíjasa. Fót város címer- és védjegypályázatán I. díjat nyert. Az alkalmazott grafika művészi igényű változataival foglalkozik, készít számítógépes grafikákat, olajfestményeket, foglalkozik címertervezéssel is. A 90-es évek elején, mint performer is dolgozott.

Lázár Zsolt, fotóművész

Székely származású, sepsiszentgyörgyi születésű fotóművész, Nyíregyházán él.

Fényképezőgépével hű krónikása szülőföldjének, annak népi építészeti, népművészeti értékeit bemutatva. Képein felidéződnek azok a közösségi együttlétek, melyek napjainkban sajnos ritkulóban vannak, s melynek központi figurája az ember. Munkájára jellemző a jó értelemben vett sokféleség és a sokszínűség. A Bükkszéki Alkotótelepen igyekezett megörökíteni az alkotás pillanatát és azt a festői környezetet, amely őt is megérintette.

A bemutatott művészekkel való esetenkénti közös munkák során egyre inkább kíváncsivá váltam a kortárs képzőművészet iránt. Televíziós szerkesztőként több, mint másfél évtizeden keresztül volt alkalmam részt venni a különböző műhelyekben folyó alkotó folyamatokban, azok képi rögzítésében. Ezekből az alkalmakból az évek során személyes barátságok szövődtek, melyekre nagyon büszke vagyok. Egy olyan világot ismertem meg segítségükkel, mely a mai napig élményt jelent számomra.

Befejezésül néhány gondolat az alkotótelepről:

A Napfény Vendégház az utóbbi esztendőkben erre az egy hétre egy igazi alkotó otthonná alakul át, ahol olyan stúdiókörülményeket alakítanak ki maguknak a művészek, amelyben ki-ki nyugodt körülmények között tudja végezni munkáját. Egyik legfontosabb jellemzője az alkalmazkodás, részben az adott körülményekhez, részben pedig egymáshoz, hiszen ki-ki igyekszik megőrizni saját intimitását. A vendégház összes helyisége és udvara ilyenkor hamisítatlan művésztelepi köntöst ölt, amelyet szívesen látogatnak a bükkszéki érdeklődők is.

Assissi Szt. Ferenc fogalmazta meg egykoron: „Aki a kezeivel dolgozik, az a munkás. Aki a kezeivel és az értelmével dolgozik, az a kézműves. Aki a kezével, az értelmével és a szívével dolgozik, az a művész.”

Itt ma olyan művészek mutatkoznak be ezen a tárlaton, akik a kezükkel, értelmükkel és a szívükkel dolgoztak és hozták létre műveiket, melyeket megcsodálhatunk.

A mai tárlat egyfajta keresztmetszete a Bükkszéki Alkotótelepen folyó művészi alkotó munkának. A most kiállító művészek önálló, szuverén személyiségek, mégis ez a kiállítás is azt dokumentálja, hogy milyen értékes munkák jöhetnek létre egy ilyen időszaki jellegű közös alkotótelepi körben.

Közeledvén a Festészet Napjához - október 18-hoz - zárásként egy idézet, mely úgy gondolom, hogy ide kívánkozik:

„A festészet, a képzőművészet, a legelképesztőbb szellemi kalandtúra, az igazi tudás és bölcsesség megszerzésének, a szabadság illúziójának reménye. Amíg pedig élnek emberek, akik így gondolják, szerintem virágzó műfajról beszélhetünk.”

Köszönöm, hogy meghallgattak, és kellemes időtöltést kívánok az alkotások körében!

Dinnyés József dala, az október 6-i hősök tiszteletére:

 

Plakát és fotók: Mécses Éva Hilda

Arcok a világomból - Kiállítás Bognár Géza grafikáiból

Bognár Géza grafikáiból nyílt kiállítás 2017. szeptember 8-án az esztergomi Kaleidoszkóp Házban, Arcok a világomból címmel. A kiállítást Dr. Tőrös Péter, a művész barátja nyitotta meg. 

Bognár Géza portréin végigtekintve nem csak a városból ismerős emberek, de sorsok is megjelennek a nézők szeme előtt. Erőteljes kifejezőerővel bírnak a képek, elgondolkodtatóak, néhol elemi erővel törnek ránk érzések, ahogy a képekre tekintünk. Ezt fokozza az alkotások részletgazdag kidolgozása, precíz megfogalmazása. A bemutatott képek többsége fekete-fehér, kontrasztos, hatásos grafika. A Kaleidoszkóp Házban kiállított alkotások nem csak portrékat, de illusztrációkat is tartalmaznak. Bognár Géza több évig készített újság- és könyvillusztrációkat a Magvető Kiadó megbízásából, ezekből láthatnak néhány érdekes alkotást a mostani tárlaton.

A kiállítást a Kaleidoszkóp Ház art bisztrójában tekinthetik meg az érdeklődők. Keddtől szombatig 12:00 és 20:00 óra között, vasárnap 16:00 órától.

Szöveg, fotók és plakát: Mécses Éva Hilda

A Budapesti Indonéz Nagykövetség oklevelét kapta a Rondella Galéria

A Budapesti Indonéz Nagykövetség oklevelét kapták meg a Rondella Galéria munkatársai, 2017. augusztus 17-én. Indonézia nemzeti ünnepén, az Indonéz Függetlenség Napján adták át az elismeréseket olyan embereknek, akik elősegítették az indonéz kultúra megismertetését Magyarországon. A Rondella Galéria munkatársai, Horváthné Gép Katalin, Madarász-Gép Sarolta és Mécses Éva Hilda vehetett át elismerő oklevelet, valamint Viszt Viktor a Babel Sound Fesztivál szervezője. Az ünnepélyen Őexcellenciája Wening Esthyprobo Fatandari indonéz nagykövet mondott beszédet, majd az indonéz lobogó felvonása után átadták az okleveleket.

Az Eurohíd Alapítvány szervezte 2017. májusában Mario Blanco indonéz képző- és fotóművész kiállítását a Rondella Galériában, a Szük Norbert és Dezséry Dorottya művészházaspárral karöltve. Szük Norbert sok évet élt és dolgozott Balin, ott ismerkedett meg feleségével is. Művészeti munkája során került kapcsolatba Mario Blanco-val, akivel barátságot kötött, így jött az ötlete annak, hogy Mario Magyarországon is bemutatkozhasson. Mivel Norbert sok éve baráti viszonyban áll az Eurohíd Alapítvány munkatársaival, rögtön adódott a lehetőség arra, hogy a kiállítást Esztergomban, történelmi környezetben mutassuk be. Az Eurohíd Alapítvány munkatársai ezért megszervezték a kiállítást a Rondella Galériába, majd az Indonéz Nagykövetség anyagi támogatásával a képek a helyükre kerülhettek. A kiállításnak hatalmas sikere volt Esztergomban, mivel Mario Blanco képei egy olyan varázslatos világot hoztak el Magyarországra, amely rögtön rabul ejti nézőit.

Balin a művészeti élet központja Ubud, ahol Mario Blanco is alkot, művésztelepet és művészeti megmozdulásokat szervez. Mario édasapja volt Antonio Blanco festőművész, aki Salvador Dalí barátja volt. Antonio Blanco is spanyol származású művész volt, innen a kötődés. Az egyetem elvégzése után Balin próbált szerencsét, ahol Ni Ronji tradicionális bali táncosnőt vette feleségül. Tjokorda Gde Agung Sukawati ubudi király birtokot adományozott a művésznek, ahol felépítette házát, a későbbi Blanco Múzeumot. A múzeum örökségét Mario Blanco viszi tovább, birtokán álomszerű művésztelepet alakított ki. 2017-ben első ízben járt Magyarországon, sőt Európában is. Azért nagyon fontos Indonézia számára is a létrejött kiállítás, mert Mario Blanco országuk egyik legismertebb alkotója, művei pedig végre eljuthattak Európába, hogy az itteni közönség is megismerhesse az indonéz kultúrát. Úgy gondoljuk, hogy a kiállítás közelebb hozza a két országot egymáshoz és kiindulópontja további együttműködésnek a művészek között.

Szöveg: Mécses Éva Hilda

Fotók az ünnepségről: Judhi Gunawan

FRISS - Szabó Cseke Mózes és Szabó-Kozma Bettina kiállítása

2017. július 07-én nyílt a Rondella Galériában, Szabó Cseke Mózes grafikus és Szabó-Kozma Bettina fotós kiállítása. Csodálatos élmény volt a látogatók számára a megnyitó, hiszen a művészpár esküvőjével egybekötött rendezvénynek lehettek tanúi. Az egyházi esküvő után a boldog pár a Rondella Galériába vonult a vendégekkel, ahol bemutatták egymásról készült alkotásaikat a közönségnek is. Egy performansz keretében egy műalkotás is készült a megnyitón, mely életük első közös alkotásává vált.

"Az Eurohíd Alapítvány mindig is fontosnak tartotta a fiatal kortárs művészek támogatását, így került hozzánk évekkel ezelőtt Szabó Cseke Mózes is, aki mint fiatal, szárnypróbálgató művész, kiállított már az általunk üzemeltetett Kaleidoszkóp Házban. Később, mint programszervező és grafikus vett rész az Eurohíd Alapítvány munkájában mindaddig, amíg fel nem vették a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakára. A nálunk töltött idő alatt, a Rondella Galériában kiállításokat épített velünk közösen, de alkotott is ezen a helyen, készült a felvételire, hogy álmait valóra válthassa.

Most ismét egy álma teljesült Mózesnek, megházasodott, amire mi nászajándékként egy kiállítással készültünk számára. Mózes grafikái mellett szeretett felesége, Bettina fotói vannak kiállítva. Bettina finom, érzelmekkel teli fotóit Mózes férfias, erőteljes grafikái egészítik ki. Egymásról alkottak színesben és fekete-fehérben. Látásmódjuk azonban hasonló. Mindketten kedvelik az erős kontrasztokat, a fekete és fehér ellentétjét, a fénnyel való játékos megjelenítést. Kiegészítik ők egymást művészetükben és az életben egyaránt …

Sok boldogságot kívánunk nekik,

                                   kollégái és egyben barátai:

                                               Kati, Sári és Hilda"

Fotók és szöveg: Mécses Éva Hilda