Kosmály Gabriel: 2014-2015 Válogatás

2016. július 15-én nyitottuk meg Kosmály Gabriel lévai fotóművész kiállítását a Rondella Galériában, 2014-2015 Válogatás címmel.

A kiállításon bemutatott képek nem pusztán fotók, azon túlmutató, grafikai és festészeti elemeket is magukban foglaló alkotások. Kosmály Gabriel a fotókat kiegészíti olyan hozzájuk szervesen illeszkedő technikákkal, amelyek egy merőben új, önálló kompozíciót hoznak létre. Váltakozó felületek és textúrák, a képsíkból kiemelkedő, háromdimenziós részletek jellemzik munkáit. Színes alkotásait zseniális módon komponálja, élénk színek, kontrasztba állított színárnyalatok, letisztult vonalak és felületek jelennek meg. A képek a szemlélőt sokszor megtévesztik, néha háromdimenziósnak ítéli meg a szem, a teljesen síkban lévő felületeket. A nézőnek olyan érzése van, mintha a tárgyakat térben látná, ezért meg szeretné érinteni azokat. A képeket egészen közelről érdemes megnézni, elveszni az apró részletekben, így a kiállítás megtekintésével jelentős időt lehet eltölteni a Rondellában, hiszen sok-sok alkotást mutatunk be.

Kosmály Gabriel alkotói technikája egészen egyedi: fotóz, nyomtat, rávasal, ragaszt, fest, rajzol. Minden képben találunk valami egyedit, valami nem szokványos részletet, technikát. Műveiben az esztétikumra, a szépségre törekszik. Olyan hétköznapi tárgyakat mutat be művészeti alkotásként, mint egy szétszedett vasaló, gumitömítés vagy egy kiürült gyógyszerlevél. Ezeket külön képen helyezi el, majd a kis képekből egységes műalkotást komponál, összerendezve őket színben, témában, hangulatban. A képek keretei a műalkotás szerves részei, kidolgozottak, mint a rajtuk elhelyezett kisebb képek.

Mivel Kosmály Gabriel érdeklődési köre szerteágazó, bármilyen témából művészeti alkotást varázsol. Néha olyan tárgyakat ábrázol, amelyeket már valaki a szemétbe dobott, néha a természet részletei kötik le a figyelmét, de a vallásos témák sem maradnak ki az alkotásokból. Bibliai témájú képein a szárnyasoltárok kompozíciója köszön vissza, de a hagyományos jeleneteket ne keressük:

Régi fotók hangulata, a most divatos vintage stílus sem marad el a képeiről, a hozzá illő szürke, halványkék és fáradtrózsaszín színkombinációkkal:

Máshol apró növénydarabok, levelek, szirmok kis részletei kötik le a művész figyelmét:

Aki  2016. augusztus 7-ig a Rondellába látogat, nagyon izgalmas kiállítást tekinthet meg.

Fotók, plakát és szöveg: Mécses Éva Hilda, művészettörténész

A megnyitóról készült videó:

További képek:

Török László: Részletek

 

2016.06.18-án nyitottuk meg Török László fotóművész, Részletek című kiállítását a Rondella Galériában.  A kiállítás nagy anyagot ölel fel Török László alkotásaiból, többek között  A család (1972) című alkotás is megtekinthető, amely World Press Photo díjat kapott 1973-ban.

Török László 1948-ban született Budapesten, 1970-ig a Magyar Filmlaboratóriumban dolgozott, majd MTI tudósító lett.  1975-ig szabadúszó fotográfus volt, valamint a Vu Turistique lap fotósa, majd az Idegenforgalmi Propagada és Kiadó Vállalat fotóriportereként dolgozott.  1981-ben újságírói végzettséget is szerzett.  A nevéhez köthető Pajta Galériát 1991-ben hozta létre Salföldön, ahol kiállításokat és akt-workshopokat szervez.

Török László az MTI tudósítójaként készítette el A család című képét. Ezekre az időkre így emlékszik vissza: „1970-ben átkerültem az MTI-be, ahol nagyon sok területen dolgoztam, ott tanultam meg a szakmát, általuk szereztem szakmunkás-bizonyítványt. […] 1972-ben csináltam meg a Család című képemet, és az ment ki, az MTI-kollekció részeként, a ’73-as World Press Photo pályázatra, ahol elnyerte az általános kategória első díját. Ennek komoly nemzetközi visszhangja lett, de itthon sajnos egészen másképp álltak a dologhoz: az akkori kultúrpolitikai környezetet ismerve természetes, hogy egy olyan kép nyert, amivel ideológiailag nem tudtak egyetérteni, a szocialista család felbomlását és ehhez hasonló üzeneteket véltek a képben felfedezni. […] Az MTI-ben pillanatokon belül megfagyott körülöttem a levegő, ami oda vezetett, hogy kijelentették, nem lehetek náluk fotográfus. Tehetségtelennek tartottak, és azt is mondták, hogy valahonnan loptam az ötletet, a fő indok pedig az volt, hogy a kép nem reprezentálja Magyarországot, mert provokatív, végül kijelentették, hogy a sajtópályára alkalmatlan vagyok.”

A szocialista gondolkodásmód a magyar művészeti életre is rányomta bélyegét, kirekesztett olyan művészeket, akik egyéni, kreatív ötletekkel dolgoztak. Török László a képalkotásban egy olyan egyéni látásmódot keresett, mellyel a fotót nem hagyományos értelemben mutathatja be. A szóban forgó kép egy hagyományos családi fotográfiából indul ki, azonban realitását a meztelen nő beállításával törte meg a fotós. A kép a bevett szokások, fotózási sémák mögé mutat, első látásra megdöbbenti a nézőt. Ha viszont elgondolkodunk rajta, hogy a képről csak egy ruha hiányzik, máris rájövünk, hogy csak egy részlettel van kevesebb a képen, egy ruhával, a ruha alatt pedig mindenki meztelen.

„Nagy ellentmondást éreztem abban, hogy mindenki szépet, a hamisat keresi, és ezt egy olyan műfaj, a fotográfia segítségével akarja elérni és tanúsítani, ami nem képes másra, mint visszaigazolni a realitásokat. Ebből indultam ki. Skiccen már több éve megvolt a kép, előre elgondoltam, több évig benne volt az agyamban, aztán ’72-ben adódott a lehetőség , hogy össze tudott állni a képen látható négy ember. A házaspár a szomszédban élt, a kisfiú szintén az egyik lakótárs gyereke volt, Ibolya pedig egy ismerősöm a Kárpátiából. Ez volt a kép, ami meghatározta azt a hitemet, hogy lehet létjogosultsága a beállított vagy előre elgondolt fotográfiának; de egyben felismerése annak, hogy a fotográfiában a véletlennek is lehet meghatározó szerepe, a pillanat banalitása értékeket is közvetíthet: ezen a képen is, az antropológiai azonosságok csakis az esetlegességből fakadtak.”

Török László művészi elgondolását az idő igazolta, Magyarországon és külföldön is elismert fotóművésszé vált. Kiállítása 2016.07.10-ig tekinthető meg a Rondella Galériában, hétfő kivételével naponta 11:00-16:00 óra között

(Az idézett szövegek forrása: Fotóművészet Magazin, 1196/5-6.)

 

Mécses Éva Hilda, művészettörténész 

Dansk Folkekunst: Transfer

 

2016. május 6-án nyílt meg legújabb kiállításunk, ahol dán művészek munkáiból láthatnak válogatást az érdeklődők. A Dansk Folkekunst csoport képviseletében Bagala Orsolya nyitotta meg a kiállítást, a következő napon pedig egy Artist Talk keretében beszéltek a művészek munkáikról.

  
A Dansk Folkekunst egy újonnan létrehozott művészeti egyesület, amely 2014 tavaszán tette meg első bizonytalan lépéseit. A Dansk Folkekunst 35 művészt fog egybe Dániában és külföldön, ebből 33 vesz részt a Dansk Folkekunst első kiállításán, a Transferen.

A kiállítás címe Transfer, kifejezi a mozgást, amely annyira jellemző korunkban. A mai ember utazik, mozog és kommunikál, országokon és időzónákon keresztül. A Dansk Folkekunst vágya a mozgás, hogy képes legyen mozogni és úgy tekint magára, mint egy mozgalomra. A művészeti egyesület szándéka, hogy nagyobb figyelmet fordítson a hazai kortárs művészetre és a nemzetközi művészeti életre.

A kiállítóhely, az Eurohíd Alapítvány és a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma által fenntartott Rondella Galéria, egy 1000 éves várban van, amely a magyar állam tulajdona, de önkéntesek működtetik. A kiállító művészek közül 17 utazott Magyarországra, hogy csatlakozzon a megnyitóhoz és elhelyezze a saját installációját, valamint találkozzon a helyi lakossággal és a kiállítóhellyel. Simone Aaberg Kærn képzőművész is készített egy művészfilmet, kooprodukcióban Iványi Marcell magyar filmrendezővel.



Dánia első művészeti szövetsége a Szabad Kiállítás, 1891-ben alakult. Most a Dansk Folkekunst-tal, amely egy új és energikus művészeti egyesület, összesen 15 művészeti egyesület van Dániában. A Dansk Folkekunst egy dinamikus művészeti egyesület, amely önfejlesztő, részben saját kurátorral. A Dansk Folkekunst el szeretne érni, hogy találkozhasson más országokkal és kiállításokat rendezzen úgy, hogy nagy tisztelettel és empátiával fordul azon országok kultúrája felé. Céljuk, hogy egy éves kiállítás jöhessen létre külföldön. Ősszel a Dansk Folkekunst ki fog adni egy katalógust a kiállításról Dániában, ahol rendszeresen tartanak előadásokat, workshopokat és hasonló rendezvényeket.

KIÁLLÍTÓK: Anette Abrahamson, Lykke Andersen, Orsolya Bagala, Linda Bjørnskov, Ulla Bech-Bruun, Jens Brink, Ismar Cirkinagic, Signe Dahlerup, Kristian Devantier, Fatma Dogan, Mikkel Olaf Eskildsen, Andreas Monty Freddie, Christina Hamre, Juliet Hilstrøm, Sophie Hjerl, Flemming Jarle, Sophus Ejler Jeppsen, Vibeke Knudsen, Simone Aaberg Kærn, Rusudan Melikeshvili, Mie Mørkeberg, Karin Olesen, Maibritt Rangstrup, Jeanette Land Schou, Hartmut Stocker, Jakob Strand, Kristian Sverdrup, Ditte Knus Tønnesen, János Vetö, Rene Victor Valqui Vidal, Anita Viola, Maria Wæhrens, Jesper Aabille

A kiállítás 2016. június 5-ig tekinthető meg, hétfő kivételével naponta, 11:00-16:00 óra között.

 

Giricz Máté: A mese folytatása

2016. árpilis 1-jén nyílt meg idei első kiállításunk a Rondella Galériában, ahol Giricz Máté festőművész képeivel ismerkedhet meg a közönség. A mese folytatása című kiállítás 2016. április 24-ig tart nyitva.

Egy nagyon színes és gazdag kiállítás jött létre Giricz Máté alkotásaiból, mely méltó nyitánya a 2016-os évnek. A kiállításon bemutatott képek mindegyike olyan hatással van a szemlélőre, mintha valamiféle álomvilágba került volna. Ez az álomvilág a kiállítás címében is benne rejtőzködik, hangulata meseszerű, különleges lényekkel, jelenetekkel találkozhatnak a látogatók.

Giricz Máté alkotásaiban a kép szimbólumokból, olyan elemekből épül fel, melyek egyéni jelentéssel bírnak nem csak az alkotó, hanem a nézők gondolataiban is. A képek apró részletei szinte útvesztővé válnak, minden egyes részletet külön kell megvizsgálni, majd az alkotást egységes egésszé összerakni. Ezek a kis részletek azok, melyek annyira egyedivé teszik Giricz Máté munkáit. 

A szimbólumok mellett a színek és formák azok, melyek alapvetően meghatározzák az alkotások hangulatát. A színek feszültsége, a komor és élénk színek kontrasztjai jellemzik a képeket, feszültséget keltenek, élettel telítik meg az álomszerű, szürreális jelenteket. Megfigyelhetők a képeken a különféle technikai megoldások, váltakozó felületek és textúrák, különös kombinációjuk a maguk egyszerűségében válnak teljesen különössé, néhol megdöbbentővé. Keverednek komoly festői elemek egészen kezdetleges, karcolt vonalakkal, egyszerű formákkal. Néha egy mesterien kidolgozott felületet, néha egy primitíven összekarcolt faldarabot látunk magunk előtt, melyek zseniális módon állnak össze egyetlen képpé.

A képek témája visszanyúlik valahova a régmúltba, mégis aktuális; témájuk természetfeletti, de a természet körforgása jelenik meg rajtuk; az elmúlás szembe van állítva az örökléttel; a férfi a nővel. A természet és az ember kapcsolatával, a férfi és nő örök szimbólumaival találkozhatunk szinte minden képen. A jelenben való létezés, a valóságon túli érzékelés, álmok és mesevilág, természet és túlvilág, mind egybeforr ezekben az alkotásokban. Olyan érzelmek keverednek Giricz Máté képein, melyek egyrészt sokkolóan reálisak, másrészt melankolikussá és álmodozóvá teszik a nézőket. 

Mécses Éva Hilda, művészettörténész (MNM Rondella Galéria) 

Néhány részlet az alkotásokról: