2016.06.18-án
nyitottuk meg Török László fotóművész, Részletek című kiállítását a Rondella
Galériában. A kiállítás nagy anyagot
ölel fel Török László alkotásaiból, többek között A család (1972) című alkotás is megtekinthető,
amely World Press Photo díjat kapott 1973-ban.
Török László
1948-ban született Budapesten, 1970-ig a Magyar Filmlaboratóriumban dolgozott,
majd MTI tudósító lett. 1975-ig szabadúszó
fotográfus volt, valamint a Vu Turistique lap fotósa, majd az Idegenforgalmi
Propagada és Kiadó Vállalat fotóriportereként dolgozott. 1981-ben újságírói végzettséget is
szerzett. A nevéhez köthető Pajta Galériát
1991-ben hozta létre Salföldön, ahol kiállításokat és akt-workshopokat szervez.
Török László
az MTI tudósítójaként készítette el A
család című képét. Ezekre az időkre így emlékszik vissza: „1970-ben átkerültem az MTI-be, ahol nagyon
sok területen dolgoztam, ott tanultam meg a szakmát, általuk szereztem
szakmunkás-bizonyítványt. […] 1972-ben csináltam meg a Család című képemet, és
az ment ki, az MTI-kollekció részeként, a ’73-as World Press Photo pályázatra,
ahol elnyerte az általános kategória első díját. Ennek komoly nemzetközi
visszhangja lett, de itthon sajnos egészen másképp álltak a dologhoz: az akkori
kultúrpolitikai környezetet ismerve természetes, hogy egy olyan kép nyert,
amivel ideológiailag nem tudtak egyetérteni, a szocialista család felbomlását
és ehhez hasonló üzeneteket véltek a képben felfedezni. […] Az MTI-ben
pillanatokon belül megfagyott körülöttem a levegő, ami oda vezetett, hogy
kijelentették, nem lehetek náluk fotográfus. Tehetségtelennek tartottak, és azt
is mondták, hogy valahonnan loptam az ötletet, a fő indok pedig az volt, hogy a
kép nem reprezentálja Magyarországot, mert provokatív, végül kijelentették,
hogy a sajtópályára alkalmatlan vagyok.”
A szocialista gondolkodásmód a magyar művészeti életre is rányomta
bélyegét, kirekesztett olyan művészeket, akik egyéni, kreatív ötletekkel
dolgoztak. Török László a képalkotásban egy olyan egyéni látásmódot keresett,
mellyel a fotót nem hagyományos értelemben mutathatja be. A szóban forgó kép
egy hagyományos családi fotográfiából indul ki, azonban realitását a meztelen
nő beállításával törte meg a fotós. A kép a bevett szokások, fotózási sémák
mögé mutat, első látásra megdöbbenti a nézőt. Ha viszont elgondolkodunk rajta,
hogy a képről csak egy ruha hiányzik, máris rájövünk, hogy csak egy részlettel van
kevesebb a képen, egy ruhával, a ruha alatt pedig mindenki meztelen.
„Nagy ellentmondást éreztem
abban, hogy mindenki szépet, a hamisat keresi, és ezt egy olyan műfaj, a
fotográfia segítségével akarja elérni és tanúsítani, ami nem képes másra, mint
visszaigazolni a realitásokat. Ebből indultam ki. Skiccen már több éve megvolt
a kép, előre elgondoltam, több évig benne volt az agyamban, aztán ’72-ben
adódott a lehetőség , hogy össze tudott állni a képen látható négy ember. A
házaspár a szomszédban élt, a kisfiú szintén az egyik lakótárs gyereke volt,
Ibolya pedig egy ismerősöm a Kárpátiából. Ez volt a kép, ami meghatározta azt a
hitemet, hogy lehet létjogosultsága a beállított vagy előre elgondolt
fotográfiának; de egyben felismerése annak, hogy a fotográfiában a véletlennek
is lehet meghatározó szerepe, a pillanat banalitása értékeket is közvetíthet:
ezen a képen is, az antropológiai azonosságok csakis az esetlegességből
fakadtak.”
Török László művészi elgondolását az idő igazolta, Magyarországon és
külföldön is elismert fotóművésszé vált. Kiállítása 2016.07.10-ig tekinthető
meg a Rondella Galériában, hétfő kivételével naponta 11:00-16:00 óra között
(Az idézett szövegek forrása: Fotóművészet Magazin, 1196/5-6.)
Mécses Éva Hilda, művészettörténész
