2021. szeptember 14., kedd

Laukó Pál, Németh Árpád, Németh Géza, Orvos András: A valóság másik arca

2021 szeptemberében négy festőművész mutatkozik be a Rondella Galériában, akik a budapesti Artézi Galéria művészei közül kerültek ki: Laukó Pál, Németh Árpád, Németh Géza és Orvos András. A kiállítást Adorján Attila fotográfus nyitotta meg:



Az Artézi Galéria alapítója, Németh Géza már kiállított a Rondella Galéria Áthallások című csoportos tárlatán, Orvos Andrással együtt. Németh Árpád váci festőművésznek pedig egy nagyon sikeres önálló kiállítása is volt nálunk, Kötés címmel. A valóság másik arca, egyben Németh Géza képsorozatának címe is. A valóságot visszaadása nem mindig abban a formában történik, ahogyan azt a szemünkkel látjuk. Minden ember másként érzékeli a valóságot, de a művészek különösképpen. Mindig az válik belőle fontossá, amit az alkotó láttatni akar. A fotóművészet a valóságból, a tárgyi világból dolgozik, mégsem a valóság egészét ábrázolja, hanem kiragadja annak egy részletét, a fotós lencséjén keresztül. A festészetben teljesen másképpen működik ez, hiszen a valóság sokkal szabadabb átértelmezését teszi lehetővé. A 19. század közepétől a festők tudatosan igyekeztek eltérni a természet szolgai követésétől, a művészet szabadságának szellemében. Amikor a valóság másik arcáról beszélünk, a látott valóságot értelmezzük át. De ez mögött az átértelmezés mögött mindig áll valaki, méghozzá az emberi lélek, a művész maga. Ehhez szükséges bizonyos esztétikai látásmód is, ami mindenkiben másként alakul ki. Ezért is lehetséges, hogy annyira különbözőek az alkotások, attól függően, hogyan formálja át a művész az általa észlelt valóságot, másként jeleníti meg, másképpen teszi azt láthatóvá. Hogy a művész valósága megegyezik-e a néző valóságával? Erre a válasz egyértelműen nem. Ugyanakkor a művész részéről megengedhető az, hogy a néző a saját valóságaként értelmezze és vigye magával a látványt és a képek hangulatát. 
 
A tárlatról készült videó:
 

A kiállításhoz készült katalógus itt tekinthető meg, amely tartalmazza az alábbi szövegben érintett alkotásokat:

Laukó Pál a valóságot geometrikus formákra csupaszítja, a látvány szerkezetére összpontosít. Képeit négyzetek és háromszögek tagolják, amelyeket hol megerősít, hol csak jelzésszerűen mutat meg. Képein nagy szerepe van a feszültségnek, amit az egyenes vonalak sokaságán kívül a színek kontrasztjával is hangsúlyoz. A vonalak, színek, árnyalatok és formák alakítják a képet olyan valósággá, amelyet a néző is értelmezni tud. Vízpart című képén a kék és a sárga szín uralja a képteret. Első ránézésre érzékelhető a víz kékje anélkül, hogy a címet elolvasnánk. A sárga és barna színek a vízpart homokját idézik elénk. Az egymást fedő festékrétegek érzékeltetik, hogy a felület nem sík, hanem vannak mélységei. Vízpart II. című munkáján a lemenő nap aranyló sárgája tűnik fel a horizonton, mely a víz kékjében úszó hatalmas halforma pikkelyein is megcsillan. Ha jól megnézzük, ez a geometrikus felosztás nagyon is harmonikus, egyensúlyban van a fény és az árnyék, a kék és a sárga árnyalatok, a mélység és a magasság. Az Alkonyat című képen az ég kékje sejlik fel a lemenő nap vörösének töredékei között. A képsíkon megjelenő, visszatérő minták utalnak ennek folyamatosságára, végtelenségére, a természet színeinek változására, az örök körforgásra. 
 
 
Laukó Pál festőművész

Németh Árpád rajztanárként sok tanítvánnyal dolgozott együtt, tanította őket sajátos látásmódján keresztül. Nem hagyja el teljesen a figurális ábrázolást, nagyon is egyértelművé teszi, mit szeretne ábrázolni. Jól bánik a színekkel, amelyekkel ki tudja fejezni érzéseit. Képei hangulatokat sejtető, harmonikus kompozíciók. Expresszíven, gyorsan fest, ugyanakkor törekszik arra, hogy a képeknek struktúrát adjon, gyűrt papírral, homokkal, vagy éppen gipszréteggel. Gyűrve I. című képét a vékony papírrétegek mellett többszínű, egymást fedő vékony festékrétegek teszik légiessé, álomszerűvé. Úgy tűnik, hogy az alakzatok egy világos térben lebegnek. A sötét tömbök között erőteljesen megjelenik a fény, ami a gyűrt papíralakzatot is körülfogja. A Gyűrve II. című kép már egy sötét tónusú alkotás, szemünk előtt, mintha egy éjszakai városkép bontakozna ki fényeivel, sejtelmes árnyaival. Nem tudhatjuk, mi rejtőzik a sötét árnyak mögött. A házak kapualjai, ablakai sötétek, de a lámpák fényei bevilágítják a házak falait. A képfelületen lévő gyűrt papír textúrája egészen finommá teszi a fényeket, pókhálószerűen szórja szét. A kép felénél kivehető egy horizontális vonal, amely alatt, mintha vízfelületen tükröződne a városkép. Megjelenik a víz sötétkékje és a fények is tompulnak. 
 
Németh Árpád festőművész
 
Németh Géza építészmérnökként végzett, ami meg is látszik képei pontos, precíz kidolgozottságában. Valahol benne rejtőzik a mérnöki munka pontossága, a formák felismerése. Egy építész mindig a természettel összhangban dolgozik, tervez, ezért is használja szeretettel a természet, a föld színeit. Barnák, sárgák, szürkék jellemzik képeit, kiegészülve az ég és a víz kék árnyalataival. A képek természeti erőket jelenítenek meg, az eróziós folyamatok munkáját, a szél, a nap és a víz hosszan tartó tevékenységét. Az Asóka kereke pont ezt a gondolatot testesíti meg: Hogyan változik a világ az idő előrehaladtával? Ez a kerék azonban mozdulatlan, egy építészeti struktúra tartja állandóságban. A repedezett homlokzat az idő múlására enged következtetni, arra int minket, hogy az időt nem lehet visszafordítani. Az építészeti elemek, a fém és a kő is a múló idő martalékai lesznek, ami ma védelmet ad számunkra, azt holnap visszaveszi tőlünk a természet. A Víz alatt című kép egy olyan világot tár elénk, amit a hétköznapi ember nem láthat, hiszen a víz alatti világ rejtve van a szemünk elől. Alámerülve azonban szembesülünk a víz romboló hatásával, a vízbe kerülő növények elbomlanak, majd azok táplálják az újonnan növekvő növényzetet. Az élet körforgása ez. A képen a víz csendes, állandónak látszik, a háttérben azonban a természet dolgozik. Jól kiragadja a festő a természetben felrejlő geometrikus alakzatok formáját, például a nádszálak csőszerű képződményét. 
 
Németh Géza festőművész
 
Orvos András szintén a természetből dolgozik, növényeket, virágokat, virágszirmokat, leveleket használ képei modelljéül, azokat azonban leegyszerűsíti. Az egyszerű formákhoz élénk, tiszta színeket használ. Az élénkzöld, a vörös, a sárga nagyon dekoratívvá teszi képeit, elemi erővel hatnak. Megpróbálja redukálni nem csak a formákat, de a színeket is. Osztott rózsa című képén, mint egy kirakós játékban jelenik meg a növényi motívum. A nézőnek szinte kedve támad továbbcsúsztatni a képkockákat, hogy aztán összeállítsa a rózsa képét. Ugyanakkor nem jelent gondot a szemnek ez a felosztottság, az egyszerű formák gondolatban segítenek összerakni az egész képet. Talán ebben rejlik Orvos András művészetének titka, amivel ennyire jól tudja láttatni azt, amit kifejezni szeretne. A vörös virág című kép sem mutatja teljes egészében a virágot, csak a közepét láthatjuk, azonban kihangsúlyozza rajta a növény azon részleteit, amelyeket csak közelről szemlélve vehetünk észre: ilyen az erezet, a virágszirmok lágy fodrozódása, a levélfonák eltérő színe. Nem kell látnunk egészben a virágot ahhoz, hogy a jól ismert részleteket meglátva képzeletünkben is megjelenjen a növény. 
 
Orvos András festőművész
 
Jól látható a kiállítás anyagában, mennyire más a művészek valósága és mennyire más a mi valóságunk akkor, amikor a képeiket nézzük. A lényeg, hogy élményt adnak, hangulatot adnak, hogy el tudunk merengeni egy-egy kép felett és az már jelzi, hogy nem egy felszínes dologgal találkoztunk, hanem a mélyen ott rejlő gondolatisággal, a valóság másik arcával. 
 
A kiállítás 2021. szeptember 26-ig tekinthető meg, 11:00-16:00 óra között. (Hétfő kivételével.)
 
A kiállítás támogatói: Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Együttműködési Alap, Miniszterelnökség, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Eurohíd Alapítvány, Kaleidoszkóp Ház, Spori Print Vincze Nyomda
 
 
Mécses Éva Hilda művészettörténész 
 
Fotók: Lőrincze Géza, Mécses Éva Hilda 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése