PETŐFI 200: ELPUSZTULÓ KERT OTT A VÁR ALATT - AZ EUROHÍD ALAPÍTVÁNY ÖSSZMŰVÉSZETI PÁLYÁZATÁNAK KIÁLLÍTÁSA

 

A Petőfi 200 emlékév tiszteletére az Eurohíd Alapítvány is meghirdette idei összművészeti pályázatát. A pályázatra érkezett alkotások közül mutatunk be egy válogatást a Kapcsolatok Háza galériájában, ahol számos neves alkotó munkájával találkozhatnak majd a látogatók. A kiállítást 2022. november 4-én, 18:00 órakor nyitottuk meg a Kapcsolatok Házában.

Nehéz volt témát találni úgy, hogy Petőfi költészetében megtaláljuk azt a mozzanatot, ami jelenleg Alapítványunk életében is fontos, mindennapi kérdés. Végül az Elpusztuló kert ott a vár alatt című költemény volt az, amely egy kevésbé ismert verse a költőnek, ráadásul aktualitása is van számunkra. Kapott az Eurohíd Alapítvány 2014-ben Esztergom városától egy elhagyatottan álló épületet művésztelep létrehozására, amely két éven keresztül sok programmal szolgált az oda szervezett események látogatóinak. A házat a hozzánk kapcsolódó művészek kifestették, az udvarán pedig japánkertet alakítottak ki. Az esztergomi vár alatt létrehozott kert és a hozzá tartozó épülethez kapcsolódó művészeti élet lassan „elhervadt”, tovatűnt. Tudjuk, hogy a művészet nagy erőket tud megmozgatni, így művészeti tevékenységünket továbbra is lelkesen folytatjuk.

Az idei pályázatunkra ezért 2022-ben Petőfi Sándor üzenetén keresztül vártunk műveket. Petőfi harcos és költő volt egy személyben. A művészet nagyon fontos volt minden korban, a nagy háborúk alatt is reményt adott az embereknek. Nem csak 1848-49-ben, azóta is. Churchill, aki maga is festő volt, 1938-as beszédében a művészeteket alapvető fontosságúnak nevezte egy nemzet életében, hozzátéve: az állam magának tartozik azzal, hogy fenntartsa és ösztönözze a művészeteket. A nemzeti galéria vezetője 1940-ben felvetette, hogy galéria festményeit a háború miatt Kanadába kellene menekíteni. Churchill elvetette ezt az indítványt, és kijelentette: a festmények maradnak, ők pedig győzedelmeskedni fognak. Vajon hogyan segítette a küzdő szellemű hazafiakat és politikusokat a művészet szeretete? Nehéz kérdés, de talán segíteni fognak az eligazodásban a pályázatra beérkezett művek.

 

A zsűri tagjai: Paál Anikó irodalomtanár, Baksai József festőművész (MMA) és Balla András fotóművész (MMA)

Ebben az évben 62 db művészeti alkotás érkezett a pályázatra, így sajnos teljes egészében nem áll módunkban bemutatni az anyagot. Ahogy az eddigi években is - mivel a pályázatra bárki jelentkezhetett -, hivatásos festőművészek és amatőr alkotók egyaránt megmérettették magukat. A beérkezett pályázatok és pályázók sokfélesége okán, a zsűri a témához való igazodást és a megvalósítást értékelte elsősorban, az alkotók szakmai életútjával nem foglalkozott.  A szakmai zsűri három tagja Balla András fotóművész (MMA), Baksai József festőművész (MMA) és Paál Anikó irodalomtanár voltak. Döntésük alapján az idei Kaleidoszkóp-díjat Lichner Barbara és Lisányi Endre közös munkája nyerte, melynek címe Petőfi √200 avagy egy emlékmű dekonstruálásának dokumentációja. A nyertes alkotás alapja egy fotódokumentált performansz, amely során olyan helyzetekbe állítottak egy Melocco Miklós által készített Petőfi-szobor gipszmodellt, amely merőben idegen mozzanat egy szoborral kapcsolatban. A performansz helyszíne a rákosligeti Maros Mozi, amely hasonló reanimációs házként szolgál jelenleg, mint a mi esztergomi épületünk. Az ott készített fotókat idézetekkel egészítették ki a szerzők, melyből egy kiadvány is készült.

A kiállítás megtekinthető 2022. november 27-ig, 11:00-16:00 óra között - hétfői napok kivételével - a Kapcsolatok Házában. (Esztergom, Széchenyi tér 14.) A belépés ingyenes!

Mécses Éva Hilda művészettörténész

 A kiállítás megnyitóján készült videót itt  tekinthetik meg:

A kiállítás támogatói: Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Együttműködési Alap, Miniszterelnökség, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Eurohíd Alapítvány, Kaleidoszkóp Ház, Spori Print Vincze Nyomda

 

ANDRÁSKÓ PÉTER KIÁLLÍTÁSA

 

Andráskó Péter esztergomi születésű festőművész neve biztosan sokaknak ismerősen cseng, hiszen Andráskó István képzőművész unokája. A 2013-ban elhunyt Andráskó István az esztergomi művészeti élet meghatározó alakja volt. Andráskó Péter a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola festő szakán tanult, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen folytatta tanulmányait, mesterei Gaál József és Ötvös Zoltán voltak. Az esztergomi Kaleidoszkóp Ház művészeti vezetőjeként is dolgozott, ahol több kiállításon is bemutatkozott. 2015-ben a Duna Múzeum Európai Közép Galériájában egy nagyobb tárlatot is bemutattak a nagyapa és unokája alkotásaiból. Akik galériákban még nem találkoztak Andráskó Péter munkáival, a Fővárosi Állat- és Növénykertben biztosan látták már hatásos faldekorációs alkotásait. Természetesen Esztergomon és Budapesten kívül más városokban, sőt külföldi kiállítóhelyeken is bemutatkozott már az alkotó.

A Kapcsolatok Házában most egy olyan tematikus kiállítást láthatnak az érdeklődők, amely a művész egy másik érdeklődési területéhez kapcsolódik, mégpedig a csillagászathoz. A művész sok fotót készít csillagászati észlelésekről, most pedig eljött az ideje, hogy azokat festmény formájában is bemutassa:

„A kiállítás modellje égi kísérőnk, a Hold.  A csillagászat színes és sokrétű világára épp rácsodálkozó művészként szembesültem amatőr csillagászok rajzos észleléseivel. Ezek az észlelések csodálatos "underground" műalkotások, melyek a csillagászat iránt mélyebben érdeklődőknek készülnek. Több száz éves múltra visszavezethető plein air oltárképei a tudománynak. Azonnal ki akartam próbálni én is a távcsőben látott kép lerajzolását, megfestését. Munkáim egy része hagyományos rajzos, ecsetrajzos észlelés (a távcső mellett ülve készültek), valamint saját fotografikus észleléseim megfestése. A holdi formavilág; a lenyűgöző távolságok, mélységek, magasságok; állandó formák folyton és sebesen változó megvilágítása, meg valami megfogalmazhatatlan érzelmi kötődés teszi számomra elképzelhetetlenné, hogy ne akarjak kiállítást csinálni ebből az anyagból. Remélem tanulmányaimmal sikerül érdeklődést kelteni a csillagászat iránt, mely - ha más miatt nem - segít realizálni problémáink méretét.”

Andráskó Péter munkásságára a nehéz, strukturált vásznak használata jellemző. A plasztikus felületen általában emberalakok jelennek meg egy sötét, misztikus térben. Kedveli a fények, különös megvilágítások érzékeltetését, ettől a képein látható alakok, alakzatok szinte sugároznak. Az egymással kapcsolatban lévő alakok az emberi kapcsolatok mélyebb rétegeit feszegetik. Monumentális figurái mellett gyakran megjelennek ábrázolásban sokkal kisebb, a nagyobb erőnek kiszolgáltatott vagy azt szemlélő figurák. Ezek nem mindig lépnek testi interakcióba egymással, mégis érezhető a köztük fennálló feszültség. Éppen úgy feszegetik emberi létünk határait, mint a most bemutatandó kiállítás anyaga. A számunkra még ismeretlen világűr éppen olyan titokzatos, mint az emberi lelkek közötti kapcsolatok. 

A megnyitón készült videó, a kiállítást Mizser Attila nyitotta meg:

Andráskó Péter kiállítása 2022. október 16-30. között látogatható 11:00-16:00 óra között, hétfői napok kivételével. (Kapcsolatok Háza – Esztergom, Széchenyi tér 14.)

Mécses Éva Hilda művészettörténész

A kiállítás támogatói: Nemzeti Kulturális Alap, Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság, Bethlen Gábor Alap, Eurohíd Alapítvány, Kaleidoszkóp Ház, Spori Print Vincze Nyomda

 

A XXII. ESZTERGOMI FOTOGRÁFIAI BIENNÁLÉ – MANU-TÍPIA KIÁLLÍTÁS

 

2022. szeptember 9-én nyílt meg a XXII. Esztergomi Fotográfiai Biennálé, amely 2022. október 9-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumában 10:00-18:00 óra között (hétfői napok kivételével).

A kiállítás megnyitóján dr. Alberti Péter, Esztergom Megyei Jogú Város alpolgármestere mondott beszédet. Fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy Esztergom és a fotóművészet már nagyon régen egymásra talált. Utalt Beszédes Sándorra (1831-1889), aki Esztergom város képviselőtestületének tagja volt. Beszédes Sándor 1873-ban érmet nyert a Bécsi Világkiállításon, egy „fényfestésnek” nevezett kőnyomatos sokszorosítási eljárással. Nevéhez fűződik az 1876-os árvíz- és a főszékesegyházi műkincsek fényképfelvételeinek elkészítése.  Az esztergomi fotográfia történetét gazdagította portréival Albrecht Ferenc a XX. század elején, vagy Martsa Alajos (1910-1979), aki Albrecht Ferenc tanítványa volt. Martsa Alajos 1937-ben Esztergomban egy olyan portréműtermet nyitott, amely művészeti- és szellemi műhellyé tudott válni.  Kertész André (1894-1985) fotóművész pedig frontkatonaként készített felvételeket, amikor egy sebesülés után ápoltként került Esztergomba. 1917-ben az esztergomi uszodában készítette el híres „víz alatti úszó” fotóját egy katonatársáról, de nagyon ismertek az esztergomi romákat ábrázoló, nagy hatású alkotásai is.

 

 

dr. Alberti Péter kiemelte, hogy amikor Balla András fotóművész életművéről beszélünk, az 1970-es évektől általa szervezett Esztergomi Fotográfiai Biennálé, a fotózás mindössze 200 éves történetéből egy jelentős szeletet, 46 évet ölel fel. A STB (Sipeki Gyula, Tamási Péter, Balla András) csoport képviselte társadalomkritika jelentette a kádári szürkeség áttörését, ami jelentős változást hozott a modern magyar fotóművészetben, egyúttal helyet vívott ki a fotóművészetnek a korszak akkor politikailag erősen szabályozott művészeti életében.

Féner Tamás, Kossuth-díjas fotóművész megnyitóbeszédében előtérbe helyezte, hogy a kiállításon bemutatott kézműves technikák használata kiemelt szerepű napjainkban is. A digitális technika demokratikussá tette a fotográfiát, ma szinte mindenki készít fotókat. Féner Tamás feltette a kérdést: „Akar-e a művészet vagy a fotográfia demokratikus lenni?” A művészet - ide értve a fotográfiát is - elsajátítása és művelése aktív folyamat, fáradtságos munkával jár. Egy fotó elkészítéséhez régen számos szakmát ismerni kellett, például optikai- vagy kémiai ismeretekre is szükség volt. Meg kellett fontolni, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor elkészítheti a fotográfus a képet, különben üres géppel áll a lehetőség előtt. Ezért aztán a fotó soha nem lehet mennyiségi kérdés, hanem lényeget érintőnek kell lennie. A digitális fotográfia az ellenkező utat diktálja: Készíts korlátlan számú képet, aztán majd kiválasztod a megfelelőt.

 

A megnyitóbeszéd kitért arra is, hogy a MANU-TÍPIA, azaz a kézzel készített fotó egy minőségi garancia, hiszen ember készíti embernek. Az eredetiség az, ami számít, függetlenül attól, hogyan érik el. - fejtette ki Féner Tamás.

A megnyitó alkalmából a Kulturális és Innovációs Minisztérium által felajánlott fődíjat Varga Tamás fotóművésznek ítélte oda a zsűri, a díjat dr. Alberti Péter, Esztergom Megyei Jogú Város alpolgármestere adta át. A Magyar Művészeti Akadémia biennálé-díját Baráth Gábor fotóművész kapta, a díjat dr. Buglya Sándor tagozatvezető, filmrendező, producer, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja adta át. A Neuzer Kerékpár Kft. által felajánlott díjat, egy nagy értékű kerékpárra szóló utalványt Síró Lajos fotóművész nyerte el, melyet Gál András fotóművész, az idei biennálé művészeti vezetője adott át. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének díját Bakody Máté fotóművész érdemelte ki, a díjat Hupján Attila, a MAOE fotóművészeti tagozatának vezetője adta át. A Magyar Fotóművészek Szövetségének díjazottja Liszi Renáta fotóművész lett, a díjat Ballagó Márton a szövetség titkára adta át.  Esztergom Megyei Jogú Város díját Fiala de Gábor fotóművész nyerte el, az esztergomi Szent István Strandfürdő díját pedig Adorján Attila fotóművész kapta.

A kiállításon 52 művész, 126 kézzel készített alkotását láthatja a közönség, mely kiegészül a zsűritagok - Balla András, Balla Gergely, Baksai József, Gál András és Seres Géza - munkáiból álló válogatással. A kiállításon láthat a közönség például fémlemezre készült dagerrotípiákat, fényérzékeny anyagra készült fotogramokat, lyukkamerával (camera obscura) készült munkát, cianotípiákat, heliogravürt és olyan technikákat is, amelyek kísérleti jelleggel jöttek létre. Ez a sokféleség, ez a kísérletező arculat az, ami jellemezi az Esztergomi Fotográfiai Biennálé eddigi létezését és remélhetőleg a továbbiakban is lesznek olyan művészek, akik felfedezik benne az értéket és tovább fogják adni a MANU-TÍPIA és a kézműves fotókészítés technikáit a jövő nemzedékeknek.

Mécses Éva Hilda művészettörténész

A megnyitóról a Régió Tv Esztergom készített videót:

XXII. ESZTERGOMI FOTOGRÁFIAI BIENNÁLÉ

 

Idén 22. alkalommal kerül megrendezésre a nemzetközi viszonylatban is híres esemény, az Esztergomi Fotográfiai Biennálé, MANU-TÍPIA címmel. A kiállítás és a hozzá kapcsolódó MANU-ÉRT konferencia 2022. szeptember 9-én kerül megrendezésre a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumában.

2022. szeptember 9-én nyílik a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumában az a nagyszabású fotográfiai rendezvény, amely 1978-tól gazdagítja Esztergom városának kulturális életét. A XXII. Esztergomi Fotográfiai Biennálét az Eurohíd Alapítvány és A Művelődés Háza Esztergom együttműködésében rendezik meg idén, Gál András fotóművész vezetésével. A konferencia programja 13:00 órakor, az ünnepélyes megnyitó 17:00 órakor kezdődik. A kiállítás 2022. október 09-ig lesz látható, 10:00-18:00 óra között.

Az első, 1978-ban megrendezett biennálét 1976-tól három tárlat is megelőzte Esztergomban, a Fiatal Művészek Klubja, a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója, a STB (Sipeki-Tamási-Balla) csoport, valamint az Esztergomi Városi Fotóklub munkáiból. Az első Esztergomi Fotográfiai Biennálé alkalmával már országosan gyülekeztek a modern művészet és a kreatív fotográfia iránt érdeklődők a Rondella Galériában és ez az érdeklődés ugyanúgy megmaradt az azóta eltelt 44 esztendő alatt is. Az első biennálé még meghívásos alapon működött, de a nagy érdeklődésre való tekintettel nyilvános pályázattá fejlődött, amire bárki benevezhet a kiírás keretein belül. A második alkalommal, 1980-ban két irányból várták a szervezők a pályázatokat: a társadalmi valóság problémáját újszerűen vizsgáló alkotások, valamint a fotóművészet kifejezőeszközeinek határát súroló alkotások témájában. Nem meglepő, hogy az első irányból nem nagyon merték a jelentkezők megközelíteni a pályázatot, így meg kellett hívni versenyen kívül olyan alkotókat, akik kiegyenlítették az egyensúlyt. Fábián László - aki akkor a Népművelési Intézet vizuális művészeti osztályának munkatársaként segítette a biennálé ügyét - kihangsúlyozta, hogy nagy szó volt ez akkor, amikor a magát szocialistának nyilvánító kulturális politika elfogadott egy modernista kezdeményezést, amely nagyban különbözött az akkor hivatalos szervezetek elveitől. Ilyen formán magát a biennálét nem csupán egy hagyományos értelemben vett művészeti megmozdulásnak tekinthetjük, hanem egy olyan kezdeményezésnek, amely az akkori politikával szembehelyezkedve vívta ki egy modern fotográfiai- és művészeti fórum helyét Magyarországon.

Ma, a mobiltelefonok korában kicsit viccesnek tűnhet, hogy már az 1986-os biennálé alkalmával felmerült a képdömping fogalma, azaz, hogy minden pillanatban elkattanhat egy fényképezőgép, számolatlanul ontva a képeket. A biennálé célja hivatalosan is az lett, hogy ebből a dömpingből kiemelje az esztétikailag és tartalmilag is kiemelkedő képeket, azaz a fotóművészetet. Nem csoda, hogy mára jogosnak érezzük a visszatérést a manuálisan készített képek világába. És, hogy van-e érvényessége az analógnak egy olyan világban, amit felőrölt a digitális technika? Erre azt válaszolhatjuk, hogy igen. Az emberek vizuális igényei megváltoztak, hiszen bármikor, bárhol, gyorsan, gondolkodás nélkül készíthetnek fotókat pillanatnyi élményeikről, ez az élet természetes velejárója lett. A digitális technológia ma a gyorsaságot, a tökéletes képminőséget biztosítja, de nem adja meg azt az élményt, mint az analóg fényképezés tapintható, fizikai jelenléte. Így bizonyos mértékben az analóg kreatívabb alkotásmód és kísérleti jellege is jobban megfogható.

Az 1990-es biennálé katalógusa jelezte, hogy az esemény nem a fotográfusok seregszemléjét hivatott megrendezni, hanem annál sokkal többről van szó, mégpedig arról, hogy az experimentális karakterű magyar fotográfia legjellegzetesebb, legfontosabb eredményeit mutassa be. Így az 1992-es kiírás már a kézzel színezett, festett, különféle manipulációs eljárásokkal készített alkotásokat helyezte előtérbe, melyeket kísérleti jelleggel hoztak létre az alkotók. 1994-ben pedig fotogramokat, azaz fényképező készülék/gép nélkül készült műveket vártak a pályázat kiírói, ezzel visszanyúlva a fényképkészítés őskorába. Az 1890-es évekből származó fotogram fogalma Moholy-Nagy Lászlóhoz kapcsolódik, ő terjesztette el széles körben és szerencsére még ma is előszeretettel használnak az alkotók fényérzékeny felületeket, ahol kontkat-másolással (a tárgyak ráhelyezésével) alakítják ki a képet. Tulajdonképpen a fotográfiának szintén egy olyan kísérletező, kreativitást igénylő formája, amit az alkotó tud feltölteni művészeti tartalommal.  Ezt követte az 1996-os síkfilm pályázat, 1998-ban pedig a Manu Propria, ahova saját kezűleg fényérzékenyített anyagra készült, bármely alternatív- vagy nemes eljárással készített alkotást vártak a szervezők. 2000-ben a Camera Obscura pályázat került kiírásra, melyre lyukkamerával, a fényképezőgépek ősének használatával készült képeket lehetett beküldeni. A 2008-as biennálé pályázata is a fentebb említett kontakt-másolatokat várta az alkotóktól. Ahogy látható, a pályázatok kiírói mindig igyekeztek visszanyúlni olyan eljárásokhoz, ahol a pályázók maximálisan ki tudták használni kreativitásukat, egyúttal a régi eljárásoknak újra teret és népszerűséget adtak. A 2010-es Homo Ludens pályázat már egyértelműen utal a „játszó emberre”, aki kíváncsiságával, kísérletező hajlamával mindig újat tud alkotni. A fotográfia számtalan eljárást és technikát kínál az alkotni vágyó ember számára, de a fotográfiát csak úgy tudjuk tiszteletben tartani, ha hagyományait megőrizzük és azokat tovább örökítjük az elkövetkezendő nemzedékek számára.

Jöjjenek hát el a XXII. Esztergomi Fotográfiai Biennáléra és ismerkedjenek meg a mai magyar fotográfiában rejlő lehetőségekkel.

Mécses Éva Hilda művészettörténész

 

Program

13:00-13:45

Az Esztergomi Fotográfiai Biennálé kezdetének szellemi holdudvara; szemelvények interjúkból

Előadó: Balla Gergely PhD, egyetemi adjunktus, képzőművész

13:55-14:40

A kézműves fotográfiai technikák és művészeti felhasználásuk

Előadó: Flesch Bálint Balogh Rudolf-díjas archaista fotográfus

14:50-15:20

A fődíjas anyag készítésének titkai

Előadó: Varga Tamás fotóművész, a biennálé fődíjasa

15:30-16:45

Kerekasztal beszélgetés: A kézműves- és a műtárgyalapú fényképkészítés jövője a szervezetek vezetői, a galériások és a felsőfokú oktatás képviselőinek véleménye szerint

Moderátor: Seres Géza fotóművész

Résztvevők: Balla Gergely (PhD, egyetemi adjunktus, képzőművész), Flesch Bálint (Balogh Rudolf-díjas archaista fotográfus), Baki Péter (a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója), Hupján Attila (a MAOE Fotóművészeti Tagozatának elnöke), Borbély László (galériavezető, Artphoto Galéria), Varga Tamás (fotóművész, a biennálé fődíjasa)

17:00 A XXII. Esztergomi Fotográfiai Biennálé ünnepélyes megnyitója a Vármúzeum udvarán