Reanimatio Trailer - A Reanimatio Ház nyílt napja

2017. július 1-jén nyílt napot tartott az Eurohíd Alapítány a Reanimatio Házban. A nyílt nap a Reanimatio Művésztelep előzetese volt, mely augusztus első három hetében lesz megtartva. A művésztelep 2014 óta üzemel, az akkor frissen birtokba vett önkormányzati épületben.

2014-ben Esztergom önkormányzata bocsátotta rendelkezésünkre az épületet azzal a céllal, hogy egy elhagyatott épületet élettel töltsünk fel és az, mint művésztelep, valamint önálló műalkotás létezzen tovább. Az Eurohíd Alapítvány akkor vállalkozók segítségével, illetve önerőből használható alkotótérré tette az épületet. Több falfestmény készült akkor a falakra a belső udvaron, illetve a zárt terekben. Azóta minden évben működik nyáron a művésztelep, különféle művészeti projektekkel, kiállítással, érdekes programokkal. Azonban a teret annak ellenére sem tudjuk még kihasználni télen, hogy idén beindította az önkormányzat a fűtést és a vizesblokkok felújítását is finanszírozta, ugyanis az épület tetőzete és nyílászárói nagyon rossz állapotban vannak. Továbbra is várunk a segítségre, mert úgy gondoljuk, hogy a művészet erejével közösséget tudnánk teremteni a Reanimatio Házban.

A 2017-es művésztelep ismét sokszínű programokkal várja majd az érdeklődőket. A július elején megtartott nyílt napunkon vártuk azokat az előadókat, akik programokkal tudnak szolgálni Esztergom közösségének, ezért egy kerekasztal beszélgetés keretében egyeztettük az ötleteket. Terveink szerint kosárfonás, pszichológiai előadás, táncterápia, filmklub, festészeti- és grafikai kurzusok, jóga, író-olvasó találkozó, irodalmi tanoda, főzőtanfolyam, nyelvtanulás és egyéb programok is helyet kapnak a három hétig tartó művésztelepen, mely a Hegy Fesztivállal zárul majd.

A Reanimatio Trailer elnevezésű nyílt napon a Klíma Filmklub is megkezdte működését, amely további nagyon hasznos filmekkel jelentkezik a környezettudatosság, a klímaváltozás, újrahasznosítás, etikus táplálkozás és -életmód kapcsán. A nyílt napon Juhos Erika tanár, vegán aktivista volt a vendégünk, akivel vegán táplálkozásról és életmódról beszélgettünk a résztvevőkkel.

A művésztelep is a Második Vegán Nappal kezdődik a Kaleidoszkóp Házban, 2017. július 29-én. A filmklub vetítéseinek időpontjai:

2017. 07. 31. 16:00 - Cowspiracy: A fenntarthatósági titok (2015)

2017. 08. 07. 16:00 - The True Cost (2015)

2017. 08. 14. 16:00 - A jégvadász (2012)

A további programokat keressétek a Reanimatio nevű facebook oldalunkon!

Apáti-Tóth Sándor: Atlantisz

A Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumának Rondella Galériájában nyílt meg Apáti-Tóth Sándor fotóművész Atlantisz című kiállítása 2017. június 2-án, az Eurohíd Alapítvány és a Kaleidoszkóp Ház szervezésében. A kiállítást Szakolczay Lajos, Széchenyi-díjas irodalom- és művészetkritikus nyitotta meg.

Atlantisz, az elsüllyedt világ. Apáti-Tóth Sándor fotói visszahozzák töredékeit, melyeket nem biztos, hogy a tenger mélyén kell keresnünk. A képeken tárgyakat látunk, mögötte pedig ott az ember, emberi emlékek, emberi gondolatok. Az ember és élőlények megkövült nyomai, életnyomok, kövek, a víz, a nap, a hold és a levegő atmoszférikus ábrázolása. Egyúttal saját emlékek ezek, keserédes hangulatok, keveredve szakrális jelképekkel.

Az elhagyatott tájban álló régi fakeresztről hiányzik a korpusz. Úgy tűnik, az emberek már hanyagolják a vallást, magukra hagyták szimbolikus tárgyait. A következő képen Krisztus szobra a fűben hever, átadva magát az enyészetnek, az elmúlásnak. A létra szimbóluma már az ég és föld összekötője, azok kapcsolatára utal. Egy elkorhadt, elhagyatott létra, melyet már senki nem használ, de ott a lehetőség arra, hogy a létrát újra használatba vegyük és ismét rátaláljunk az égiekre.

A képsorozat, ha jól megfigyeljük, tele van ókeresztény jelképekkel. A szőlő és a bor szimbolikája az Ószövetségben is megjelenik. Jézus önmagát hasonlítja a szőlőtőhöz, a szőlő pedig a híveket jelképezi.  Az Újtestamentumban a bor már Krisztus vérévé lényegül. Apáti-Tóth Sándor képén a szőlő már nem friss, elfonnyadt. Leszedték a tőről, már nem élteti a víz és a napsugár. Sötét szemein azonban megcsillan a fény, új reményt adva az életnek.

A halat mint Krisztus és a kereszténység szimbólumát  használták már a korai időktől fogva. A keresztvíz kapcsán a víz fontos szimbóluma a kereszténységnek, mint a Szentlélek jelképe. A borospohárban, vízben úszó hal uszonyain a lemenő nap világít át. A napfény életet ad a képnek és egyben sejteti azt is, hogy a pohár víz a hal életének csak pár percében ejti foglyul őt, mert várja a végtelen tenger és a szabadság. A vízhez köthető kagyló, a feltámadásra utal. Piero della Francesca: Jézus megkeresztelése című képén, kagylóból öntik a szenteltvizet, így a keresztséghez is kapcsolható szimbólum. 

 

Apáti-Tóth Sándor almát ábrázoló képe (Anyám almája), nem csak mint szakrális szimbólum jelenik meg. Szűz Mária kezében az alma arra utal a festészetben, hogy Mária, mint második Éva részt vállal a megváltásban. Van olyan hagyomány, hogy a Tudás fájáról szakított gyümölcs magjából eredt az a fa, amelyből Krisztus keresztfáját ácsolták. Ez az alma azonban különleges. Lehámozott héj fog körbe egy friss zöldalmát. Jelenheti az életet és a halált, a születést és elmúlást, az fiatalságot és az öregséget, a romlást és a frissességet, a jelent és a múltat egyszerre.

Ha túllépünk a szakrális gondolatok témakörén, hétköznapi használati tárgyak jelennek meg szemünk előtt. Egyszerűségük az élet egy-egy mozzanatát örökíti meg. Emlékek, fontos tárgyak, melyek embereknek és az alkotó művésznek sokat jelentettek. Bár a fotókon egy embert sem látunk, a tárgyak mögött ott rejtőzködnek, gondolatainkban helyet kapnak azok, akik ezeknek a tárgyaknak gazdái voltak, akik ezekben a pillanatnyi jelenetekben szerepeltek. Egy kalap egy régi lócán; egy néma zsebóra, mely már nem ketyeg; egy hajdani bálon viselt női cipő; megszáradt rózsacsokor; restaurálás alatt álló régi hegedű ... Mind-mind emlékeket őriz, az alkotó emlékeit. Azonban minden nézőnek felderengenek saját emlékei, saját nagyszülei, rokonai, féltve őrzött családi fotói.

Atlanatisz egy letűnt kor őrzője, a víz, a tenger, az emlékek rejteke …

Szöveg, grafika és rendezvényfotók: Mécses Éva Hilda, művészettörténész (MNM Rondella Galéria)