A Rondella Alkotókör kiállításának megnyitója 2025. február 1-jén (szombaton), 16:00 órakor kezdődött.
A kiállítást megnyitotta: Bajkó Csaba fotóművész, a Rondella Alkotókör tagja
A kiállítást megnyitotta: Bajkó Csaba fotóművész, a Rondella Alkotókör tagja
A kiállításon számos művészeti ág képviselteti magát, hiszen a kiállított művek között megtalálhatók a linómetszettől a tűzzománcon, vagy elektrográfián túl festmények és fotográfiák egyaránt. Különböző eljárásokkal készült művek, azonban az alkotókat többek között az alkotni vágyás öröme is köti össze. De kik is ezek az alkotók?
Adorján Attila, B. Kovács Márta, Bajkó Csaba, Bugyács Sándor, Haász
Ágnes, Jankovics János László, Kovács Róbert Dániel, Kubó Éva, Lichner
Barbara, Lisányi Endre, Magyar János, Mécses Éva Hilda, Nádor Géza, Nagy
Sándor Zoltán, Nagy Zsolt Richárd, Németh Géza, Olasz Ágnes, Pölczman
Péter, Szabó Béla, Titton Miklós, Végh Éva, Vörös Valéria, Zséger Olivia
Egy tárlat megnyitása mindig ünnep számomra. Egy kicsit olyan, mint amikor karácsonykor feldíszítjük a karácsonyfát és mindenki körbejárja, örül a látottaknak, gyönyörködik benne, majd a finisszázs pedig kissé olyan, amikor karácsonyfa ágai elszáradnak, esetenként már a díszek is lepotyognak róla. Most tehát a feldíszítés napján vagyunk, amikor a karácsonyfa teljes pompájában mutatja meg magát számunkra, mi pedig izgatottan várjuk, hogy az alatta lévő ajándékokat kibonthassuk. Bevallom, én mindig irigyeltem azokat az embereket, akik a foglalkozásuknál fogva olyan maradandó dolgokat tudnak alkotni, amik haláluk után is fennmaradnak és a gyermekei, unokái is büszkék lehetnek rájuk. Írók, költők, szobrászok, zeneszerzők, de még egy asztalos is tud olyan maradandó dolgot alkotni, ami túléli őt és büszke lehet rá. Talán majd az itt kiállított művek is egyszer túlélnek bennünket és száz év múlva odafentről szemlélhetjük csendben az újabb kiállításmegnyitókat.
Firenzében történt meg egyszer, amikor Michelangelo Dávid szobrát mutatta meg épp a tárlatvezető a látogatóknak és magyarázta, hogy a művész az itt látható szobrot egyetlen márványtömbből faragta ki, akkor a látogatók közül valaki megkérdezte, hogy „honnan tudta, hogy benne van?” Tőlünk, fotósoktól is sokszor kérdezik azt, hogy honnan tudjuk, mikor kell megnyomni az exponáló gombot és mit fotózzunk, amire természetesen nem lehet egyértelmű választ adni, hiszen az általunk készült képeket vagy előre megálmodjuk, fejben megtervezzük, és az alapján készítjük el, vagy az adott pillanatban, helyzetben meglátjuk azt, amit akkor meg kell látnunk. Természetesen olyan is van, hogy valaki nem látja meg, amit egy fotósnak meg kell látni, azonban az így készült produktumot máshogy hívjuk.
Azt mondják, hogy a művészet az emberiség lelki életének tükörképe. Világunk szélsebesen rohan a szakadék felé és korunk művészete egy életformájában valamint lelki egyensúlyában egyaránt megbomlott nemzedék eredménytelen küszködését tárja elénk. Amikor absztrahált gondolatokkal szemléjük a kiállított műveket, tartsuk szem előtt ezeket.
„Egyetlen mű sem lett jobb attól, hogy dicsérték, sem rosszabb, ha szidták”.
Szöveg: Bajkó Csaba fotóművész
A kiállítás támogatói: Nemzeti Kulturális Alap,
Nemzeti Együttműködési Alap, Miniszterelnökség, Bethlen Gábor
Alapkezelő Zrt., Eurohíd Alapítvány, Kaleidoszkóp Ház, Spori Print
Vincze Nyomda