ESZTERGOM 1050: AZ EUROHÍD ALAPÍTVÁNY PÁLYÁZATA 2024.

 

Minden év decemberében szoktuk meghirdetni a következő évi összművészeti pályázatunk kiírását, melynek témája egy aktualitás és természetesen Esztergom. A XI. Művészet Esztergomért Adventi Kiállítás és Vásár megnyitóján Gép Katalin, az Eurohíd Alapítvány elnöke olvasta fel 2024-es pályázatunk témáját:

 

2023-ban lett 1050 éves Esztergom városa. Pontosan nem tudjuk, hogy Esztergomot mikor alapították. Azt viszont tudjuk, hogy 973-ban Géza fejedelem követeket küldött I. Nagy Ottó császárhoz, hogy békét ajánljanak és hittérítőket kérjenek. A követek Esztergomból indultak, így ehhez az évszámhoz kapcsoljuk Esztergom „születésének évfordulóját”. Ehhez a városhoz kötjük a magyar kereszténység megszületését és ide kötjük első királyunk, Szent István megszületését is. Mindenki ismeri városunk legnagyobb szimbólumát a Bazilikát, a királyi várat vagy éppen a Mária Valéria hidat. Eddigi pályázataink ezeket a témákat már feldolgozták, ezért kissé elvonatkoztatunk a konkrét tárgyi témáktól. Kérjük a művészeket, fogalmazzák meg képekben, versben, zenében vagy bármilyen más művészeti ágban azt, hogy mi a személyes, Esztergomhoz fűződő legfontosabb történetük. Személyes történeteket várunk, amely lehet színes vagy színtelen, zajos vagy csendes, kedves vagy szomorú, a lényeg a művészek lelkében rejlik. Vajon mit adott számukra Esztergom? Mit éltek meg itt? A pályamunkákból egy olyan Esztergom képe fog bemutatkozni, amelyet élményeink, személyes értékeink határoznak meg.

ESZTERGOM 1050 PÁLYÁZAT

Az Eurohíd Euro-Kisrégiós Fejlődést Elősegítő Közhasznú Alapítvány művészeti pályázatot hirdet ESZTERGOM 1050 címmel, valamennyi érdeklődő művész számára.

A pályázat összművészeti jellegű, minden művészeti ág képviselőjének. Alkotói korlátok nincsenek megszabva. A kiírók ezúton fejezik ki elkötelezettségüket a művészeti szabadság mellett. A zsűri által a legjobbnak talált alkotás elnyeri a Kaleidoszkóp-díjat. A beérkezett anyagból kiválasztott, legjobbnak ítélt képzőművészeti alkotásokból kiállítást rendezünk, a tervek szerint ez év novemberében. Az értékelést szakmai zsűri végzi. A kiírásra bárki jelentkezhet, aki a 18. életévét betöltötte!

A pályázatokat első körben e-mail-ben kérjük be az alkotóktól. A kiállításra bekerülő alkotásokat ezekből választjuk ki és 2024. októberében fogjuk összegyűjteni Esztergomban a Rondella Galériában.

A kiállításra bekerült pályázatokat nem áll módunkban visszapostázni, csak személyesen vehetők át a kiállítás után!

A pályázat e-mail-es beadási időszaka: 2024. augusztus 01., 0:00 - 2024. szeptember 30., 24:00 óra

Pályázati anyagok leadása várhatóan: 2024. október 15. - 2024. október 20.

Helyszíne: Rondella Galéria – Esztergom, Szent István tér 1.

E-mail: eurohidesztergom@gmail.com

Késve, túl korán vagy adatlap nélkül/hiányos adatlappal érkező alkotásokat nem fogadunk el! Kérjük, az adatlapot kézi aláírásával lássa el! A pályázati kiírással nem egyező, más témában készült alkotásokat a zsűri nem bírálja el!

Az adatlap innen letölthető: 

https://docs.google.com/document/d/1t3yOiSY_WFPqI2coi4UkkfT7F9PNSWmN/edit?usp=drive_link&ouid=101308200006368979255&rtpof=true&sd=true

A beküldendő fotók hosszabbik oldala legalább 2000 képpont legyen, JPG formátumban. Egyéb megkötés nincs, mivel a fotók nem kerülnek felhasználásra, csak a bírálathoz kell. Kérjük, törekedjenek jó minőségű fotók beküldésére, hogy éles, jól látható legyen a műtárgy.

A képek elnevezése: a pályázó neve és a mű címe: Vezetéknév_Keresztév_Képcím.jpg

Rövidebb írásos pályaművek, leadására van lehetőség, maximum 15 db A4-es oldalig. Zenei- illetve videóanyagok szintén küldhetők e-mailben.

Egy pályázó maximum 3 db alkotással pályázhat!

További felvilágosítás itt kérhető: eurohidesztergom@gmail.com

A hirdetéshez felhasznált fotót Adorján Attila fotográfus készítette.

 

17+71: KÉPEK ÉS SZAVAK / +KIPKE TAMÁS HAIKUI ÉS SÁNDOR JÓZSEF ATTILA KÉPEI

 

Képek, szavak – Kipke Tamás haikui és Sándor József Attila képei címmel nyílt kiállítás július 12-én pénteken délután, az esztergomi Rondella Galériában.

amit látsz, nem a
kép: az te vagy – miután
láttad a képet

 

A haiku a japán költészet egyik jellegzetes versformája, ami Macuo Basó által a 17. században jelent meg Japánban. Ez a fajta költészeti forma azonban nem csupán a japán irodalomban, hanem a 20. század elejétől a világirodalomban is nagy népszerűségnek örvend. A ma használatos elnevezését a 19. század végén kapta Masaoka Sikitől, azelőtt hokkunak nevezték ezt a versformát.

A 2023. március 29-én, hetvenegy éves korában elhunyt Kipke Tamás Táncsics Mihály-díjas újságíró és író 1973–2011 között az Új Ember katolikus hetilapnál dolgozott, 1990-től főszerkesztő-helyettesként. 2011-től nyugdíjba vonulásáig a Keresztény Élet szerkesztője volt. Több könyvet írt. Az Új Ember Kiadónál 2000-ben megjelent Roncshíd a rendszerváltozás óta eltelt időszak egyik legfontosabb regénye.

Sándor József Attila 1958-ban született Erdélyben, művészeti iskoláit Szatmárnémetiben végezte, de a szüleivel Nagybányán élt. Korán megismerkedett a Nagybányai Művésztelep örökségével, amely máig meghatározta művészetét. Színei – barna, sárga, vörös, zöld – letagadhatatlanul nagybányaiak. A plein air, a szürrealizmus éppúgy jelen van munkáiban, mint a szakralitás.

 Kipke Tamás és Sándor József Attila barátok voltak, összekötötte őket a közös hit és az irodalmi, művészi érdeklődés. A tárlaton látható 17 szótagos szövegek és a melléjük illesztett képek is beszélgetéseikből születtek meg. A festmények nem illusztrálják a szöveget, a haikuk nem magyarázzák a képeket. Időnként önálló életet élnek, máskor harmóniába kerülnek egymással. Hetvenegy kis dialógusból áll össze a költő és festőművész alkotói barátságának töredékességében is jelentős beszélgetése. A tárlat anyaga a tervek szerint könyv alakban is megjelenik.

A kiállításmegnyitó kezdetén Kipke Tamás lánya, Kipke Ágnes olvasta fel édesapja Kék asszony című novelláját.

Ezt követően Wehner Tibor művészettörténész nyitotta meg a kiállítást. Kiemelte, hogy a tárlatot létrehozó mindkét alkotó kötődött, kötődik Esztergomhoz. Sándor József Attila már nem először jelentkezik műveivel Esztergomban, Kipke Tamás pedig itt nevelkedett, a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumba járt és itt is érettségizett. Hosszú újságírói, szerkesztői, költői pályafutását követően, az egy esztendővel ezelőtt bekövetkezett halála után itt helyezték örök nyugalomra a szentgyörgymezői temetőben. Hosszan értekezhetnénk kettőjük barátságáról, amelynek egyik, napjainkban a megvalósulás küszöbén álló programja az a kiadvány, amely a Kipke-költeményeket, a haikukat és a költeményekhez kapcsolódó Sándor-kompozíciókat, a tenyérnyi képek sorozatát, illetve ezek együttesét foglalja majd egy kötetegységbe. A tervezett kép-vers-könyv szöveges és képi alkotásaiból egy hangsúlyos válogatás közönség elé került ezen a 17–71, Képek és szavak című tárlaton is.

 

A művészettörténész Sándor József Attila művészetét elemezve kiemelte a táblaképek megalkotását determináló különleges alkotómódszerét: nem ecsettel, hanem bankkártyával fest.

„No nem azért alkalmazza a vékony, merev kis plasztikkártyát, merthogy olyan gazdag lenne, hanem azért, mert ez a tökéletes eszköz a festék megfelelő rétegekben történő, felületre való felhordásához, a legalkalmasabb a felületen való szétterítéshez, s ezáltal jöhetnek létre azok a különleges érdességek, a rétegezettségekből épülő faktúrák és textúrák, amelyek a Sándor-képek karakteres jellemzői” – fejtegette az előadó.

Hozzátette:

ez az alkotómódszer egyúttal azt is jelzi, hogy milyen nagy szerepe van e művész munkásságában az anyagoknak és az eszközöknek, vagyis a technikáknak, amelyek korántsem minősíthetők szabályosaknak vagy konvencionálisaknak, hanem sokkal inkább egyedieknek és roppant változatosaknak.

Változatosak már maguk az alapok, a hordozók is: a különböző lemezek, kartonok, papírívek, de felfedezhető a képhordozók között az alumíniumlemez is. Változatosak a festőanyagok is, amelyek a középkori mesterek matériákat és kémiai folyamatokat kiaknázó boszorkánykonyháját idézve, végül tiszta vagy vegyes technikájú kompozíciókká alakulva akvarellekként, olaj- és akril-képekként, szénrajzokként, füstrajzokként, golyóstoll vagy filc-kompozíciókként állnak előttünk. Ezt a jó értelemben vett technikai kavalkádot engedelmesen követik a méretek is, egészen a néhány négyzetcentiméterestől a középméreten át a nagyméretű munkákig, de természetesen az 5x5, vagy 10x10 centiméteres alkotások a bensőséges költői látleleteket tolmácsoló haikukhoz kapcsolódó művek formátumai.

 

Wehner Tibor emlékeztetett rá: az Erdélyből származó Sándor József Attila 1990 óta él és dolgozik Magyarországon, de nem Nagyváradról, Kolozsvárról vagy Marosvásárhelyről érkezett, mint számos kortársa, hanem a modern magyar festészet bölcsőjének városából, Nagybányáról. Ez a kötődés, ez a kapcsolat alapvetően meghatározta festői orientációját, amelyről egyik alkotói önvallomása is tanúskodott: „Nagybányai lévén a természet érdekelt, kint festeni a szabadban egy nagyon jó és harmonikus érzés. A táj hangulata érdekel, ahogy változik percről percre… Színeim letagadhatatlanul nagybányaiak.” A nagybányai örökség mellett egy másik fontos tényezővel gazdagodott az idő múlásával e festő művészete: a távol-keleti utazások nyomán érvényesülő keleti szellemiséggel és az európaitól merőben eltérő keleti művészet hatásával. Mindez a művek meditatív árnyaltságában, jellegében is tetten érhető. Ezek az eredők és ezek a hatások hol a felszínre törőn, hol lappangón, alig-alig kitapinthatón, de mindenkor jelen vannak Sándor József Attila modernizmus által determinált műveiben, amely művek – amiként az esztergomi kollekció is pontosan tükrözi – néhány, egymástól jól elkülönülő csoportra szervezettek.

 

Wehner Tibor idézte Macuo Basót is, aki a haiku kapcsán azt írja: „… a harang egyhangú kongása után fülünkben még hosszan zúg ez a hang… Ugyanígy a vers elolvasása után is valamilyen hangnak még tovább kell visszhangoznia az olvasóban.” Az előadó hozzáfűzte: ha mindezt a képek megjelenítésére, kifejezésére vonatkoztatjuk, akkor elmondhatjuk, hogy az alkotásokat nézők, az alkotásokat befogadók emlékezetében hosszan meg kell őrződnie, tovább kell élnie azok emlékképeinek. „E megrögződés biztos reményének jegyében szemlélődhettünk Sándor József Attila Kipke Tamás haiku költészetének vonzáskörében, és Kipke Tamás Sándor József Attila-képek hatókörében megszületett, kölcsönös ihletettségű műveinek kiállításán.”

A tárlat augusztus 4-ig látogatható, hétfő kivételével mindennap 11-től 16 óráig az esztergomi Rondella Galériában.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

A kiállítás támogatói: Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Együttműködési Alap, Miniszterelnökség, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Eurohíd Alapítvány, Kaleidoszkóp Ház, Spori Print Vincze Nyomda

 

 

TAMÁS MÁRIA: AMÍG ÉLÜNK...

 

Tamás Mária képzőművész, Amíg élünk... című kiállítását Vizúr János fotóművész nyitotta meg:

Dum spiro, spero!
Kedves kiállításlátogatók, tisztelt, Hölgyeim és Uraim!

Ez a régi latin mondás, „Amíg élek, remélek” bár egyes számban, de lényegében ugyanaz, mint Tamás Mária kiállításának a címe, ahol a remélek/remélünk helyett három, elgondolkodtató pont áll. Mit is gondolhatunk a címről, a három pontról, a mögöttük feltáruló képek kapcsán?

Amíg élünk, rakjuk össze a mindennapok puzzle darabjaiból létünk nagy tablóját! Amíg élünk, sem biztos, hogy meg tudjuk fejteni az így látott/átélt saját belső és külső világunkat! Amíg élünk, jó esetben bennünk van a gyermeki énünk kíváncsisága, játékossága, és a már felnőtt lényünk tudása, tapasztalata, melyet a ráció és a művészet kéz a kézben vezet, igazgat! Tehát, amíg élünk, tudunk gondolkodni, érezni, emberi mivoltunk révén absztrahálni, és alkotni.

Tamás Mária művészetében és személyiségében az értelem, az érzelem, az elvonatkoztatás szoros kapcsoltban van a világ spirituális lényegével, a keletkezés, fejlődés, elmúlás, újjáéledés univerzális egységével, hiszen a művészet spirituális értékközvetítés!

Nagyon magas szintű, sokféle technikai tudással, igen érett kompozíciós készséggel készültek Tamás Mária rendkívül változatos alkotásai, melyek egy nagyon gazdag artisztikus világot tárnak elénk. A grafikák, füstképek, festmények a témának, a mögöttes tartalomnak megfelelően olykor igen színesek, máskor monokrómok, de mindenkor bevonzzák a nézőt az aurájukba. Nekünk befogadóként nyitottság, türelmes kíváncsiság szükséges ahhoz, hogy az olykor nagyon sok elemből építkező mű megfejtéséhez megtaláljuk a helyes, vagy talán csak számunkra megfelelő kódot. Igazi kulturális kaland az alkotó képeinek szövetét meglátni, átérezni, felfejteni (no nem a szó szoros értelemben gondolnám!!)! Valószínűen az előbb említett kódot művenként változtatnunk kell, hogy a képeket megértsük, de talán nem is érteni, sokkal inkább érezni kell, hogy azonos hullámhosszra kerüljünk Tamás Mária művészi világával.

A Kapcsolódási pontok című művet emelném ki mindezek illusztrálására:

Az Idő, mint spirituális fogalom az első, ami a kép számtalan motívumában ott van, bár kissé rejtetten. Az altamírai barlangrajzokra emlékeztetnek a felső sorok apró állatai, emberei, (14-16 ezer év) míg az egyiptomi piramisok belsejében, vagy a faragott oszlopain szerepelnek olyan alakok, melyek a testet minden részében legjobban jellemző részletével mutatják meg: a fej oldalra fordul, a mellkas és csípő szemben áll, a lábak ismét oldalra fordulnak – ezek is a kép felső részében láthatóak, és sok ezer évre utalnak vissza. A bal fölső sarokban egy sakktábla látható, a középkori indiai kultúrára utalva (500-1000 év). Az építőkocka, a dobókocka, a bohóc figurája is közép illetve újkori elemek (néhány száz év). Csak kis részletként a televízió egyik kedves humoros animációja, a Menő Manó figurája is megjelenik. Ez már a legújabb kor termékeként értelmezhető. A kép középpontjában egy CD lemezre emlékeztető forma már a jelen korunk szülötte (néhány 10 év), és hogy ez a digitális világ mindent kezd eluralni, azt leginkább a három különböző sarokban is látható, alig néhány éve született Quick-Response (QR) kód hangsúlyos léte is mutatja. A kapcsolódás természetesen térbeli is, a kétdimenziós kép több rétegével emelkedik ki a síkból. A CD lemez központi megjelenése mellett az igazi centrumban levő figura az ugró, táncoló ember. A szemből furcsa pózban levő emeletes mutatványos nő a kép jobb oldalán, a kép másik felén oldalról, ugyanaz a póz sokkal finomabb formában jelenik meg a térbeliséget hangsúlyozva. A tér valós és virtuális formában is megjelenik a képen: a kötélhágcsó, mint magasságok közötti valós elem, - míg a digitális világra utalók képrészletek pedig a virtuális tér jellemzői, amiben egyre többet élünk. Ugyanakkor a képen rengeteg kisebb-nagyobb részlet van még, ami az alkotónak a világhoz való igen sokrétű kapcsolatát fejezi ki hihetetlenül magas művészi színvonalon. 

Egy latin mondással indítottam ezt a beszédfolyamot, egy kínaival fejezném be: egy kép felér ezer szóval, ezért a további szavak helyett jó szívvel ajánlom Tamás Mária remek képeinek további figyelmes nézegetését, elemzését! Amíg élünk…!

A kiállítást ezzel megnyitom!

Vizúr János fotóművész

 

A kiállítás támogatói: Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Együttműködési Alap, Miniszterelnökség, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Eurohíd Alapítvány, Kaleidoszkóp Ház, Spori Print Vincze Nyomda

EVIA 2023 ALKOTÓTÁBOR KIÁLLÍTÁSA

 

Szeretettel Köszöntöm a kedves  vendégeket, megjelenteket!

 

Kovács Emil Lajos üdvözletét hozom, aki megálmodta ezt  a Mediterrán Nemzetközi Alkotótábort. Sajnos a megnyitón nem tud jelen lenni, de a következő szavakkal ajánlja a tárlatot:„Ez egy színes tábor kiállítása. Egzotikus helyszínekről, egy vegyes társaság képzőművészeti megjelenése. Itt nem kortárs művészeti elvek érvényesülnek, hanem  a meglátás, a felfedezés plasztikai élménye. Ennek a sokszínűsége ez a kiállítás, melyet szeretettel ajánlok figyelmükbe.”

 

 

2023-ban Evián tartottunk  művésztelepet.  Már voltunk többek között Albániában, Zakynthoszon, és most 2024-ben ismét Albániába indulunk. Éviáról, Görögország második legnagyobb szigetéről és környékéről készültek ezek a festmények. Édipszuszban volt a szállásunk, amely az ókor óta természetes  melegvízforrásairól híres fürdőhely. Hihetetlen látvány, ahogy a források a sziklákról közvetlenül a tengerbe zúdulnak, kialakítva kis medencéket. Innen kirándultunk Athénba, Delphoiba, Lichadonosziába. Élményeink megjelennek a képeken, kit mi fogott meg leginkább, azt festette vásznára. Az időjárás sajnos nem volt  mindig kedvező, de így is nagyon sok mű született. Ki az erkélyen, ki a  folyosókon , ki a szobákban alkotott pár napig az esőzések miatt. De így is eljutottunk sok gyönyörű helyre, mely megmutatta nekünk a természet kincsestárát.

 

Athénban az Akropolisz, az ókorból származó  épületegyüttes látványa is sokakat megihletett. A Parthenón, a régi Athéné templom, az Erechteion a gyönyörű kariatidákkal, a  Nemzeti Régészeti Múzeumban látható kincsek, s a város hangulata. A Parnasszosz déli lejtőjének fenséges sziklafalai között haladtunk Delphoi-ba, ahol a jósdát néztük meg, amely  az ókori görög kultúra egyik legfontosabb spirituális  központja volt. Megcsodálhattuk Apollón templomának maradványait, a Gümnasziont a sporttevékenységek helyét. Gyönyörű kilátás tárult elénk. Itt található a Delphoi Régészeti Múzeum amely Görögország egyik leglátogatottabb múzeuma.

        Következő  hajókirándulásunk Lichadonisziára, egy félreeső, homokos és sziklás vulkanikus szigetre vezetett.  A kis sziget ősi mítoszokkal és lenyűgözően festői tájjal rendelkezik. Vulkanikus eredetének köszönhetően a sziklák fekete színben, és érdekes formákban láthatók. Többen nekiálltak  festeni a csodálatos látvány hatására. A következő napon kedves tengerparti településeket kerestünk fel, ahol bugenvéliákkal befuttatott szép fehér házakat láthattunk, sok-sok virággal és pálmafákkal. A   közelben kellemes strandot találtunk, ahonnan látható volt egy kis sziget, templommal. Ezt is többen megfestették fürdőzés után.

            Meglátogattuk a szent Dávid Kolostort is, amit csodával határos módon megmentettek a tűzvész elől. Egy szerzetes is meg lett örökítve az egyik festményen. Számos élmény hatott ránk itt tartózkodásunk ideje alatt: Kikötők, hajók, templomok, romok, tenger, napsütés, vihar ,eső, naplemente, virágok, források, emberek, zenészek, gyerekek… Ezek a ”felfedezések” mind itt látszanak a falakon, ezeken a festményeken, hirdetve a szépet, az utazás élményeit, az összetartozás érzését, mely ezt az alkotótábort jellemzi. Köszönhető ez Kovács Emil Lajos festőművésznek, aki maga köré gyűjtötte a festészet és a természet szerelmeseit.

 

Az Evián készült festmények  vándorkiállításon vettek részt , melynek Esztergom az utolsó állomása. A kiállítássorozat gondolata Békéscsabán született meg Kovács Emil Lajos és Béres Ildikó  fejében, akik az első kiállítást is megszervezték. Több helyre is eljutottak így az alkotások. A Művelődési Házak vezetői nagy örömmel adták át egymásnak a lehetőséget, hogy kiállítsák képeinket.  Az eddigi helyszínek: Békéscsaba, Doboz, Sarkad, Vésztő, Gyula.

 

Esztergom... most itt vagyunk azzal a reménnyel, hogy ugyanolyan érdeklődést kapnak a festmények, mint Békés-Vármegyében. Reméljük megtalálja mindenki a neki kedves alkotást, s kellemes élménnyel tér haza.

 

Kiállítók voltak:

1: Kovács Emil Lajos ( Szatmárnémeti)

2: Arató Ilona ( Gyula)

3: Benkőné Kovács Márta( Budapest)

4: Beke Gyöngyi ( Budapest)

5: Béres Ildikó ( Békéscsaba)

6: Deák Veres Mari ( Budapest)

7: Dolha Éva (Kolozsvár)

8: Gyebrovszki Tamás ( EU)

9: Keczely Gabi (Budapest)

10: Kolláth Sarolta ( Kecskemét)

11: Metykóné Balogh Edit(Gyula)

12: Nyárádi Enikő (Kolozsvár)

13: Papp Mária (Gyula)

14: Petlánovics Mária( Tatabánya)

15: Ungváriné Spiegel Julianna (Gyula)

16: Varga Erzsébet (Tatabány)

17: Zsóka Guga (Szatmárnémeti )

 

Mindannyiunk nevében Köszönetet mondok a kiállítás anyagának befogadásáért a Kapcsolatok Háza vezetőségének, valamint Mécses Éva Hilda  művészettörténésznek.

 

Budapest, 2024. június 15.

 

Benkőné Kovács Márta festőművész

  

A kiállítás támogatói: Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Együttműködési Alap, Miniszterelnökség, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Eurohíd Alapítvány, Kaleidoszkóp Ház, Spori Print Vincze Nyomda

 

 

ÁRVAY ZOLTA: "JÁTÉK AZ EGÉSZ VILÁG" - UTAK ÉS IRÁNYOK

 

Játék az egész világ – Utak és irányok címmell nyílt meg Árvay Zolta festőművész kiállítása Esztergomban. A május 18-ai Rondella galériában megtartott megnyitón Kubó Éva textiltervező iparművész méltatta a tárlat anyagát és az alkotó világát.

A kiállításon készült megnyitó videó itt tekinthető meg:

A megnyitó elején elhangzott: „Árvay Zolta a gondolatot, a belső érzelmeket, a szakralitást, különböző festészeti, (strukturált felületek, vegyes rajzeszköz használata), vagy grafikai technikákkal (szöveg, jelkép, rajzos elemek), színekkel (monokróm, kevert, tiszta színek), kiemelésekkel, ellenpontozással, szokatlan anyaghasználattal és változatos formai megoldásokkal tudja elérni.” A kiállításon nagy részben festmények szerepelnek, de egyes kompozícióknál a kollázs kap helyet, melyről Kubó Éva ezt mondta: „Hatása egyértelműen tekintetfogó, és ilyen értelemben itt is a beragasztott újságcikk, a formailag nagyon elkülönülő betűk, a keretbe vagy flekkbe helyezett foltok, rajzok, képecskék, mind-mind külön figyelmet követelnek.

A betűket el akarjuk olvasni, közel megyünk a képhez és miközben próbáljuk értelmezni, rálépünk a befogadás útjára.” A folytatásban a méltató kifejtette: „Zolta témaválasztásai között találkozunk a múlt megjelenítésével, melynek sejtelmességét a háttér struktúrájával az építészeti elemek részleteinek kidomborításával, vagy bekarcolásával, és a visszafogott színek megfelelő helyen való ráfestésével oldott meg, megteremtve egy hangulatot, melyet látásmódunkra, képzelőerőnkre, tudatunkra bíz. A szakrális témák megjelenítéséhez kollázs technikával elhelyezett képeket, feliratokat, szimbolikus jeleket, arany festék használatát alkalmazza.”

A tárlaton szembetűnő, hogy az alkotó ezúttal Esztergomban egy nagyjából hármas egységet megjelenítő képsorozatot mutat be, a figurális, az absztrakt és a már említett kollázs stílusból merítve. Képein ekként a homályos, misztikus perspektívák, a testközeli és szintén varázslatos hangulatokat árasztó aktok és az újságlapokat festett hátterekre ragasztva a közvetlen információk, betűcsoportjaiból kialakult kompozíciói adják a merengés lehetőségét. Kubó Éva így zárta méltatását: „Kitűnik mozgalmasságával, a zenével kapcsolatos triptichon.

A kottákra hullámokra utaló jelrendszer alkalmazásával jelzi, hogy a zene kitölti az életterünket. A XX. századi képzőművészetben óriási változások jöttek létre a korábbi korok addig kialakított ábrázolásaival szemben. Ezeket az avantgárd irányzatok útkereséseiben, játékaiban, újításaiban, kudarcaiban lehet nyomon követni. Ennek a korszaknak a szellemisége erőteljesen hatott Zolta személyiségére, alkotói módszerére. Erre látunk példákat a bemutatandó képek között.” Árvay Zolta esztergomi kiállítása június 9-éig tekinthető meg.

Pöltl Oxi Zoltán / KEMMA 

A kiállítás támogatói: Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Együttműködési Alap, Miniszterelnökség, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Eurohíd Alapítvány, Kaleidoszkóp Ház, Spori Print Vincze Nyomda